Claude Monet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Claude Monet
Claude Monet 1899 Nadar.jpg
Monet 1899-ben (Nadar fényképe)

Született 1840. november 14.
Párizs
Meghalt 1926. december 5. (86 évesen)
Giverny
Nemzetisége francia
Stílusa impresszionizmus
Claude Monet Signature.svg

Claude Monet (teljes nevén Claude Oscar Monet) (Párizs, 1840. november 14.Giverny, 1926. december 5.) francia impresszionista festő.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párizsban született, a Laffitte út 45. ötödik emeletén, 1841. május 20-án keresztelték meg egy helyi párizsi templomban. Édesanyja énekesnő volt.

1845-ben a család a normandiai Le Havre-ba költözött. Bár édesapja azt akarta, hogy a családi élelmiszerboltban dolgozzon, Claude Monet festő akart lenni. 1851. április 1-jén Monet elkezdte a művészeti középiskolát Le Havre-ban. Először szénrajzaival lett ismert, amiket tíz vagy húsz frankért adott el. Jacques-Francois Ochard-tól, aki maga Jacques-Louis David tanítványa volt, vette első leckéit. Normandia partjain 1856–1857-ben találkozott Eugéne Boudinnel, aki mentora lett, tanítva őt az olajfesték használatára és a plein air technikára.

1857-ben, 16 éves korában, anyja halála után, Párizsba költözött gyermektelen nagynénjéhez, Marie-Jeanne Lecadre-hoz.

A Louvre-ban látva, hogy egyes festők régi nagy mesterektől másolnak, maga is bevitte eszközeit és másolni kezdett. Párizsi évei alatt több festővel megismerkedett, köztük Édouard Manet-val és Pissarróval.

1861-ben Algériában kezdett katonai szolgálatot, de hamarosan tífuszt kapott, és ezután nagynénje kifizette a katonai szolgálat alóli mentesítés magas összegét. 1862-től Charles Gleyre tanítványa lett Párizsban, ahol találkozott Pierre-Auguste Renoirral, Frédéric Bazille-jal és Alfred Sisleyvel. Közösen kerestek új megoldásokat a festészetben, szabadtéren rögzítve a fényhatásokat, tört színekkel, gyors ecsetvonásokkal – kialakítva azt a stílust, amely később impresszionizmus néven vált ismertté.

Monet számára az ismertséget és elismertséget a Camille vagy A zöldruhás nő (La Femme a la Robe Verte) címeken ismert festménye hozta meg 1866-ban. Ezt a képet a „hagyományos” festészetet támogató párizsi Salon is elfogadta kiállításra. Modellje Camille Doncieux, későbbi felesége volt. 1868-ban megszületett fiuk, Jean.

Monet 1868-ban, anyagi nehézségei miatt, öngyilkosságot kísérelt meg, a Szajnába vetette magát, de kimentették.

A porosz–francia háború kitörése után, 1870 szeptemberében Angliába menekült. Barátai, Manet és Bazille bevonultak, s Bazille hamarosan el is esett a fronton.

Monet londoni tartózkodása során főleg John Constable és William Turner műveit tanulmányozta, akiknek tájképei nagy hatással voltak saját újításaira a színek alkalmazásában. 1871 tavaszán megpróbálta bemutatni néhány festményét a Királyi Akadémia kiállításán, de képeit nem fogadták el. Májusban elhagyta Londont, és a hollandiai Zaandamban (Amszterdam mellett) telepedett meg. Itt 25 képet festett, közben a holland rendőrség forradalmi tevékenységgel gyanúsította.

1871 őszén visszatért Franciaországba, és 1878-ig Argenteuil-ben, egy Szajna melletti faluban élt, közel Párizshoz. Itt festette néhány legismertebb művét. 1873–74-ben rövid időre visszatért Hollandiába.

Impresszió, a felkelő nap (1872). A festmény később az impresszionizmus névadója lett

1872-ben festette a Impresszió, a felkelő nap című képet, egy Le Havre-i tájat ábrázolva. Az első impresszionista kiállításon 1874-ben helyet kapott a kép, amely ma a Marmottan-Monet Múzeumban látható, Párizsban. A címről Louis Leroy kritikus új szakszót alkotott: „impresszionizmus”, amellyel lekicsinylő szándékozott lenni, ám az elnevezést az impresszionisták elfogadták a maguk számára.

Monet még 1870-ben feleségül vette Camille Doncieux-t, aki 1876-tól tüdőbajban szenvedett. 1878-ban, második gyermekük, Michel születése után, Vétheuilbe, támogatójuk, Ernest Hoschede, gazdag áruháztulajdonos és művészetpártoló házába költöztek.

Hoschede 1878-ban csődbe ment és Belgiumba távozott. Monet asszony 1879-ben elhunyt. Alice, Hoschede felesége, Monet-val maradt, és segített felnevelni két gyerekét a saját hat gyereke mellett. 1883 áprilisában Vernonba, majd Givernybe költöztek, ahol Monet egy nagy kertet épített, és azután ott festette képei nagy részét. Alice, miután férje meghalt, 1892-ben férjhez ment Monet-hez.

1880-as90-es években Monet elkezdte a „sorozatképeit”, amelyben a fényhatásokat és az időjárási viszonyokat ábrázolta. Az első ilyen a Kazlak-sorozat, amelynek darabjait több szemszögből, más napszakokban készítette. 1891-ben e sorozat 15 képét állította ki a Durand-Ruel-ben, nagy sikert aratva. Később a Nyárfák, a Roueni katedrális, a Parlament, a Szajna reggel és a Tavirózsák sorozatát festette meg.

1883 és 1908 között több hosszabb utat tett mediterrán tájakon, ahol sok tájképet festett. Velencében és Angliában fontos sorozatokat készített. Felesége 1911-ben meghalt, majd idősebb fia, Jean is, akinek felesége Blanche, Alice egyik lánya volt. Ezután Blanche gondoskodott róla és a gyerekekről.

1926-ban befejezte a Tavirózsák 12 pannójának megfestését. A képeket a francia államnak ajándékozta; azok az erre a célra átalakított Orangerie-ben kaptak állandó helyet. Szembetegség kínozta, általános egészségi állapota egyre romlott, 1926. december 5-én halt meg Givernyben.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála után 1928-ban rendeztek munkásságából nagy retrospektív bemutatót. Tájképein a végsőkig kiérlelte az impresszionizmus elveit. Képei nem a tárgyak térbeli viszonyát, hanem színeik világításbeli értékeit jelenítik meg. A puszta optikai kép kifejezésére való törekvés, a szerkezet, a kép előformázásának feladása, művészetének tárgy nélkülivé váló tendenciája számos vonatkozásban az absztrakt művészet felé mutat. Számos modern absztrakt festő Monet művészetét előfutárának vallja.

Művei a Szépművészeti Múzeumban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetesebb képei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Monet

Korai festményeiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Késői festményeiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chr. Heinrich: Monet - Taschen-Verlag, Köln 2006 - ISBN 3-8228-6368-8
  • Szerk.: Művészlexikon 3.k. p. 461-464. - Bp. 1995. Corvina K - ISBN 963-13-3967-X
  • Szerk.: Az impresszionizmus (Művészettörténet k.) Bp. Corvina K.
  • Seemans Bilderkatalog - Seemans Verlag Leipzig, 1960 - Ag. 415/12/60/DDR
  • Ch. Sterling: Die französische Malerei in der Ermitage - Henschel Verlag, Berlin 1958. - (kiváló képértékelésekkel)
  • Pataky D.: Monet - Bp. 1964.
  • Encyclopedia Britannica Hungarica CD vers. 2005.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Monet témájú médiaállományokat.