Claude Monet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Claude Monet
Claude Monet 1899 Nadar.jpg
Monet 1899-ben (Nadar fényképe)
Született 1840. november 14.
Párizs
Meghalt 1926. december 5. (86 évesen)
Giverny
Nemzetisége francia
Stílusa impresszionizmus

Claude Monet (teljes nevén Claude Oscar Monet) (Párizs, 1840. november 14. – Giverny, 1926. december 5.) francia impresszionista festő.

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

Párizsban született, a Laffitte út 45. ötödik emeletén, 1841. május 20-án keresztelték meg egy helyi párizsi templomban. Édesanyja énekesnő volt.

1845-ben a család a normandiai Le Havre-ba költözött. Bár édesapja azt akarta, hogy a családi élelmiszerboltban dolgozzon, Claude Monet festő akart lenni. 1851. április 1-jén Monet elkezdte a művészeti középiskolát Le Havre-ban. Először szénrajzaival lett ismert, amiket tíz vagy húsz frankért adott el. Jacques-Francois Ochard-tól, aki maga Jacques-Louis David tanítványa volt, vette első leckéit. Normandia partjain 1856–1857-ben találkozott Eugéne Boudinnel, aki mentora lett, tanítva őt az olajfesték használatára és a plein air technikára.

1857-ben, 16 éves korában, anyja halála után, Párizsba költözött gyermektelen nagynénjéhez, Marie-Jeanne Lecadre-hoz.

A Louvre-ban látva, hogy egyes festők régi nagy mesterektől másolnak, maga is bevitte eszközeit és másolni kezdett. Párizsi évei alatt több festővel megismerkedett, köztük Édouard Manet-val és Pissarróval.

1861-ben Algériában kezdett katonai szolgálatot, de hamarosan tífuszt kapott, és ezután nagynénje kifizette a katonai szolgálat alóli mentesítés magas összegét. 1862-től Charles Gleyre tanítványa lett Párizsban, ahol találkozott Pierre-Auguste Renoirral, Frédéric Bazille-jal és Alfred Sisleyvel. Közösen kerestek új megoldásokat a festészetben, szabadtéren rögzítve a fényhatásokat, tört színekkel, gyors ecsetvonásokkal – kialakítva azt a stílust, amely később impresszionizmus néven vált ismertté.

Monet számára az ismertséget és elismertséget a Camille vagy A zöldruhás nő (La Femme a la Robe Verte) címeken ismert festménye hozta meg 1866-ban. Ezt a képet a „hagyományos” festészetet támogató párizsi Salon is elfogadta kiállításra. Modellje Camille Doncieux, későbbi felesége volt. 1868-ban megszületett fiuk, Jean.

Monet 1868-ban, anyagi nehézségei miatt, öngyilkosságot kísérelt meg, a Szajnába vetette magát, de kimentették.

A porosz–francia háború kitörése után, 1870 szeptemberében Angliába menekült. Barátai, Manet és Bazille bevonultak, s Bazille hamarosan el is esett a fronton.

Monet londoni tartózkodása során főleg John Constable és William Turner műveit tanulmányozta, akiknek tájképei nagy hatással voltak saját újításaira a színek alkalmazásában. 1871 tavaszán megpróbálta bemutatni néhány festményét a Királyi Akadémia kiállításán, de képeit nem fogadták el. Májusban elhagyta Londont, és a hollandiai Zaandamban (Amszterdam mellett) telepedett meg. Itt 25 képet festett, közben a holland rendőrség forradalmi tevékenységgel gyanúsította.

1871 őszén visszatért Franciaországba, és 1878-ig Argenteuil-ben, egy Szajna melletti faluban élt, közel Párizshoz. Itt festette néhány legismertebb művét. 1873–74-ben rövid időre visszatért Hollandiába.

Impresszió, a felkelő nap (1872). A festmény később az impresszionizmus névadója lett

1872-ben festette a Impresszió, a felkelő nap című képet, egy Le Havre-i tájat ábrázolva. Az első impresszionista kiállításon 1874-ben helyet kapott a kép, amely ma a Marmottan-Monet Múzeumban látható, Párizsban. A címről Louis Leroy kritikus új szakszót alkotott: „impresszionizmus”, amellyel lekicsinylő szándékozott lenni, ám az elnevezést az impresszionisták elfogadták a maguk számára.

Monet még 1870-ben feleségül vette Camille Doncieux-t, aki 1876-tól tüdőbajban szenvedett. 1878-ban, második gyermekük, Michel születése után, Vétheuilbe, támogatójuk, Ernest Hoschede, gazdag áruháztulajdonos és művészetpártoló házába költöztek.

Hoschede 1878-ban csődbe ment és Belgiumba távozott. Monet asszony 1879-ben elhunyt. Alice, Hoschede felesége, Monet-val maradt, és segített felnevelni két gyerekét a saját hat gyereke mellett. 1883 áprilisában Vernonba, majd Givernybe költöztek, ahol Monet egy nagy kertet épített, és azután ott festette képei nagy részét. Alice, miután férje meghalt, 1892-ben férjhez ment Monet-hez.

1880-as–90-es években Monet elkezdte a „sorozatképeit”, amelyben a fényhatásokat és az időjárási viszonyokat ábrázolta. Az első ilyen a Kazlak-sorozat, amelynek darabjait több szemszögből, más napszakokban készítette. 1891-ben e sorozat 15 képét állította ki a Durand-Ruel-ben, nagy sikert aratva. Később a Nyárfák, a Roueni katedrális, a Parlament, a Szajna reggel és a Vízililiomok sorozatát festette meg.

1883 és 1908 között több hosszabb utat tett mediterrán tájakon, ahol sok tájképet festett. Velencében és Angliában fontos sorozatokat készített. Felesége 1911-ben meghalt, majd idősebb fia, Jean is, akinek felesége Blanche, Alice egyik lánya volt. Ezután Blanche gondoskodott róla és a gyerekekről.

1926-ban befejezte a Tavirózsák 12 pannójának megfestését. A képeket a francia államnak ajándékozta; azok az erre a célra átalakított Orangerie-ben kaptak állandó helyet. Szembetegség kínozta, általános egészségi állapota egyre romlott, 1926. december 5-én halt meg Givernyben.

Művészete [szerkesztés]

Halála után 1928-ban rendeztek munkásságából nagy retrospektív bemutatót. Tájképein a végsőkig kiérlelte az impresszionizmus elveit. Képei nem a tárgyak térbeli viszonyát, hanem színeik világításbeli értékeit jelenítik meg. A puszta optikai kép kifejezésére való törekvés, a szerkezet, a kép előformázásának feladása, művészetének tárgy nélkülivé váló tendenciája számos vonatkozásban az absztrakt művészet felé mutat. Számos modern absztrakt festő Monet művészetét előfutárának vallja.

Művei a Szépművészeti Múzeumban [szerkesztés]

Nevezetesebb képei [szerkesztés]

Monet

Korai festményeiből [szerkesztés]

  • Nő zöld ruhában (Camille Doncieux), 1866, Kunsthalle Bremen, Bremen

  • Le déjeuner sur l’herbe, 1865–1866, Puskin Képzőművészeti Múzeum, Moszkva

  • Virágoskert Sainte-Adresse-ben, 1866, Musée d’Orsay, Párizs

  • Nő a kertben, 1867, Ermitázs, Szentpétervár

  • Kert Sainte-Adresse-ben, 1867, Metropolitan Művészeti Múzeum, New York

  • La Grenouillére, 1869, Metropolitan Művészeti Múzeum, New York

  • A Szajna Argenteuil-nél, 1872, Musée d’Orsay, Párizs

  • Jean Monet a játéklován, 1872, Metropolitan Művészeti Múzeum, New York

  • A művész háza Argenteuil-ben, 1873, The Art Institute of Chicago

  • Pipacsvirágzás, 1873, Musée d’Orsay, Párizs

  • Madame Monet japán ruhában, 1875, Museum of Fine Arts, Boston

  • Nő napernyővel (Camille és Jean Monet), 1875, National Gallery of Art, Washington

  • Camille Monet munkában, 1875, Barnes Foundation, Merion, PA

  • Argenteuil, 1875, Musée de l’Orangerie, Párizs

  • A párizsi Saint Lazare pályaudvar, 1877, The Art Institute of Chicago

  • Rue Montorgueil, 1878, Musée d’Orsay, Párizs

  • Camille Monet a halálos ágyán, 1879, Musée d’Orsay, Párizs

  • Vétheuil ködben, 1879, Musée Marmottan-Monet, Párizs

  • Téli utca Vétheuil közelében, 1879

  • Lavacourt: Napsütés és hó, 1879–1880 National Gallery, London

Késői festményeiből [szerkesztés]

  • Douaniers háza Varengeville-nél, 1882, Museum Boymans-van Beuningen, Rotterdam

  • Étretat sziklái, 1885, Clark Art Institute, Williamstown, Massachusetts

  • Csendélet szellőrózsákkal, 1885

  • The Port Coton „Pyramids, 1886

  • Szénakazal (naplemente), 1890–1891, Museum of Fine Arts, Boston

  • Nyárfák (ősz), 1891, Philadelphia Museum of Art

  • A Roueni katedrális homlokzata naplemente idején, 1892–1894, Musée Marmottan-Monet, Párizs

  • A Szajna elágazása Giverny közelében, 1897

  • Híd a vízililiomok tava felett, 1899, Metropolitan Művészeti Múzeum, New York

  • Nyárfák az Epténél, 1900, National Gallery of Scotland, Edinburgh

  • Kerti út, 1902

  • A londoni Parlament, 1904, Musée Marmottan-Monet, Párizs]]

  • Vízililiomok, 1907, Bridgestone Museum of Art, Tokió

  • A velencei Mula palota, 1908, National Gallery of Art, Washington

  • Sárga íriszek, 1914, The National Museum of Western Art, Tokió

  • Vízililiomok, 1914–1917, Toledo Museum of Art, Toledo, Ohio

  • Tavirózsák, 1916, Musée Marmottan-Monet, Párizs

  • Vízililiomok, 1916, The National Museum of Western Art, Tokió

  • Tavacska vízililiomokkal és szomorúfüzekkel, 1916–1919

  • Szomorúfűz 1918–1919, Kimball Art Museum, Fort Worth

  • Tavirózsák (Sárga nirvána), 1920, National Gallery (London), London

Források és irodalom [szerkesztés]

  • Chr. Heinrich: Monet - Taschen-Verlag, Köln 2006 - ISBN 3-8228-6368-8
  • Szerk.: Művészlexikon 3.k. p. 461-464. - Bp. 1995. Corvina K - ISBN 963-13-3967-X
  • Szerk.: Az impresszionizmus (Művészettörténet k.) Bp. Corvina K.
  • Seemans Bilderkatalog - Seemans Verlag Leipzig, 1960 - Ag. 415/12/60/DDR
  • Ch. Sterling: Die französische Malerei in der Ermitage - Henschel Verlag, Berlin 1958. - (kiváló képértékelésekkel)
  • Pataky D.: Monet - Bp. 1964.
  • Encyclopedia Britannica Hungarica CD vers. 2005.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Monet témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Claude_Monet&oldid=13170785”