Baumberg Gabriella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baumberg Gabriella
Baumberg Gabriella 1905-11.jpg
Született 1766. március 24.
Bécs
Elhunyt 1839. július 24. (73 évesen)
Linz
Foglalkozása költő
Baumberg Gabriella leánykori és asszonykori arcképe

Baumberg Gabriella, férje után: Batsányi Jánosné Baumberg Gabriella (Bécs, 1766. március 24.Linz, 1839. július 24.) osztrák költőnő.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlagos bécsi nemesi családba született, de személyisége és megjelenése egyáltalán nem volt átlagosnak mondható. Édesapja császári hivatalnok volt. Kortárs vélemények szerint,[1] már fiatalon is átlagon felüli, kivételes szépség volt. Gyermekkorában táncolt, de később a zene és az olvasás felé orientálódott. Tehetségesnek bizonyult a versírás terén, első művei a Musen-Almanachban jelentek meg 1785-ben.

Baumberg Gabriella és Batsányi János szerelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1799-ben találkozott egymással Gabriella és Batsányi János, aki a bécsi bankhivatalnál dolgozott és szegényes körülmények között élt. Batsányi rendszeresen járt a Baumberg-házhoz. Mivel ő is költő volt hamar megtatlálták a közös nevezőt. Gabriella édesapja, Baumberg Flórián kedvelte Batsányit, de édesanyja más férfit szeretett volna vejéül. Erről az ismeretlen férfiról nem sok információnk van, csupán annyi, hogy „S”-betűvel kezdődött a neve, és jómódú családból származott.

Szülei elhalálozása és az örökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gabriella számára az 1801-es év nem volt túlságosan szerencsés, ugyanis április 13-án meghalt édesapja, aki halála előtt Batsányinak ajándékozta a legértékesebb ruháját, ezzel a gesztussal áldását adta a szerelmükre. Néhány hónap múlva, augusztus 8-án édesanyja is meghalt, és Gabriella egyedül maradt a mindösszesen 826 forintnyi örökségével. Szüleinek elvesztése után jóval kevesebbet találkozott Batsányival, inkább levelezés útján tartották a kapcsolatot.

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Batsányit előléptették, biztos anyagi hátteret tudott teremteni Gabriella számára, megkérte a kezét. 1805. június 10-én keltek egybe, Gabriella 39 éves, Batsányi pedig 42 éves volt. Házasságuk gyermektelen volt. 1805-ben rendezték sajtó alá és adták ki Gabriella verseit. Ebben az időszakban kortársai sokra becsülték, Bécs Szapphójának nevezték. Néhány költeményét Wolfgang Amadeus Mozart és Franz Schubert is megzenésítette. Haláláig szerető és önfeláldozó felesége maradt férjének, követte őt Párizsba és Linzbe, sőt Gabriella közbenjárása volt szükséges ahhoz, hogy férje kiszabadulhatott a brünni (ma Brno) fogságból. 1809-ben a franciák megszállták Bécset és Batsányit elvitték magukkal Párizsba.[2] Gabriella 1811-ben ment férje után, és 1814-ben tért vissza Bécsbe. Párizsban szerény körülmények között éltek. Hazatérése után, barátai elfordultak tőle. Folyamatosan írt, de áttörést nem tudott elérni. Új munka után nézett, Karasova grófnő lányát tanította, s ezzel némi anyagi biztonságot teremtett magának. 1816-ban Gabriella elutazott Bécsből, és találkozott férjével. Néhány hónapot Badenben töltöttek el, a fürdő miatt, ugyanis mindketten betegeskedtek.

Élete utolsó szakasza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a fürdő némileg helyrehozta egészségüket, Linzbe költöztek. Férjét állandóan figyelték és rendszeresen jelentkeznie kellett a linzi rendőrfőnöknél. Idővel sikerült megszokniuk az ottani életet és barátokat szereztek. A békés linzi évek alatt, Gabriella úgy döntött, hogy munkásságát egyetlen nagy műben foglalja össze. Mielőtt elkészült volna ezzel a kötettel, 1839-ben meghalt. Számos betegség gyötörte, többek között izületi gyulladás, köszvény és epegyulladás.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leginkább szerelmes verseiről volt híres, ezen kívül, késői korszakában, vallásos jellegű verseket is írt. A férjével folytatott levelezéseiből megtudhatjuk, hogy voltak drámapróbálkozásai is, ilyen volt: Az emigránsok, Március 24-ike, Elválás és Viszontlátás. A címekből kiderűl, hogy Gabriella a saját élettörténetét írta meg ezekben a művekben.

Versei német nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versei magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gabriella verseit magyar nyelven Németh István Péter átköltésében olvashatjuk.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. BERDE Mária, Bacsányiné Baumberg Gabriella, Erdélyi Múzeum (Első közlemény), 1912/1, 3–54.[1]
  2. Batsányit gyanúba fogták, hogy ő fordította le Napoleon magyarokhoz intézett kiáltványát

Könyvészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baumberg Gabriella témájú médiaállományokat.
  • BERDE Julianna Mária, Batsányiné B. G. élete és költészete, Kolozsvár, 1912.
  • HORVÁTH Balázs, Bacsányiné, Kassa, 1908.
  • KUNSZERY Gyula, Batsányi Jánosné B. G., Látóhatár, 1966/7, 8.
  • NEMES Éva Margit, Batsányi Párizsban: Találkozás Gabriellával, Bp., 1942.
  • VAJDA Ilona, Batsányi János és B. G., Pécs, 1938.