Kisebb Testvérek Rendje
| Kisebb Testvérek Rendje | |
 | |
| Alapítva | 13. század |
| Székhelye | General Curia, Via S. Maria Mediatrice 25, 00165 Róma [1] |
| A Kisebb Testvérek Rendje weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisebb Testvérek Rendje témájú médiaállományokat. | |
A Kisebb Testvérek Rendje (latin: Ordo Fratrum Minorum; OFM), amelyet korábban obszervánsok néven ismertek, a katolikus egyházhoz tartozó három ferences első rend egyike,[2] Assisi Ferenc által alapított koldulórend.[3]
A 13. század elején indult megújulási mozgalmak révén jött létre. Ez a rendi ág is az eredeti ferences regula szellemében dolgozta ki alapokmányát, a Konstitúciót.[4] A rend tagjait általában egyszerűen csak ferenceseknek nevezik.
Etimológia[szerkesztés]
Az obszerváns szó a latin observare (= megőriz, megfigyel, megbecsül) ige melléknévi igeneve (observans). A kifejezés arra utal, hogy amikor a ferences rend két nagy ágra bomlott, a konventuálisokkal (minoriták) szemben ez az ág megőrizte a rend eredeti, szigorúbb szabályzatát.[5]
Hivatalos latin nevük az Ordo Fratrum Minorum (= Kisebb Testvérek Rendje). Ez az a név, amelyet Ferenc adott testvériségének.
Neveik[szerkesztés]
Angliában a rend tagjait a ruhájuk színe alapján Grey Friars-nek (= szürke testvérek) nevezték.[6] Németországban általában Baarfüsser (Baarfuozzen, Barvuzen, Barvoten, Barfüzzen stb.) néven ismerték őket, azaz magyarul mezítlábasak (csak szandált viseltek).[6] Itáliában a népszerű nevük a Frati Minori vagy egyszerűen csak a Frati volt.[6]
Magyarországon cseri barátoknak is hívták őket.[7][8] Nevüket itt is ruhájuk színéről kapták, a ‘szürke’ jelentésű szláv „cseri” szó átvételével.
Történet[szerkesztés]
A Máté 10:9-ről szóló prédikáció, amelyet Assisi Ferenc 1209-ben hallott, akkora benyomást tett rá, hogy úgy döntött, teljes mértékben az apostoli szegénységnek szenteli magát. Durva ruhába öltözött és mezítláb, az evangéliumi anyagi lemondást követve, bűnbánatot kezdett prédikálni.[10]
Hamarosan csatlakozott hozzá egy prominens városi ember, Quintavalle Bernard , aki minden erejével hozzájárult a munkájukhoz, és állítólag egy éven belül elérték a tizenegy főt. A testvérek az Assisi melletti Rivo Torto elhagyatott lepratelepén éltek; de idejük nagy részét Umbria hegyvidéki körzeteinek barangolásával töltötték, ahol mély benyomást tettek hallgatóikra. Életük igen aszketikus volt.
A szerzetesek száma gyorsan szaporodott és elterjedtek Itália különböző vidékein. 1217-ben Ferenc tartományi elöljárókat ( minister provinciales) nevezett ki, és messzebbre küldte tanítványait. Az 1219-es általános káptalanon megújították ezeket a missziókat, és további szerzeteseket küldtek Keletre, így Magyarországra, továbbá Franciaországba, Spanyolországba, Marokkóba.[11]
Magyarországon[szerkesztés]
A "cseri barátoknak" egy korabeli jegyzék szerint 1263 és 1270 között már 25 kolostora volt a Magyar Királyságban.[13]
Magyarországi népszerűségük gyors növekedését az irányzatukhoz tartozó két nagyhatású misszionárius, Marchiai Szent Jakab és a nándorfehérvári diadal hősének, Kapisztrán Szent Jánosnak magyarországi működése is segítette.[14] A ferencesek szabályokat szigorúan megtartó ága, amely már a 14. században megjelent Magyarországon. Eleinte csak az ország déli vidékein alapítottak kolostorokat. Fő célkitűzésük errefelé nem annyira a hitetlenek, mint inkább az ortodoxok (a korabeli szóhasználat szerint szakadárok vagy skizmatikusok) és a bogumil eretnekek megtérítése volt. A korai jelenlétük ellenére kolostoraik száma csak a 15. század közepétől, egészen pontosan 1444-től szaporodik meg nagyobb mértékben. 1500-1700 szerzetessel Angliától német területeken át a Cseh- és a Lengyel Királyságig, a Magyar Királyság területére esett az obszerváns kolostorok 34 százaléka, itt élt a szerzetesek csaknem 30 százaléka. Népszerű vándorprédikációkra, térítésre és a tábori papság szerepére a török hadjáratokban csaknem kizárólag a „cseri barátok" közül kerültek ki papok.[15]
Tagsága[szerkesztés]
A rendhez tartozók száma a modern korban gyors csökkenést mutat.[1]
Világszéles férfi tagsága: [1]
- 1971-ben: 24 501 fő (köztük 16 304 pap)[1]
- 2000-ben: 17 335 fő (köztük 11 417 pap)[1]
- 2022-ben 12 186 fő (köztük 8328 pap).[1]
Irodalom[szerkesztés]
- Puskely Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Kairosz Kiadó, Budapest, 2006 ISBN 9639642304
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f Order of Friars Minor (Institute of Consecrated Life - Men) [Catholic-Hierarchy]. www.catholic-hierarchy.org. (Hozzáférés: 2023. június 25.)
- ↑ a kapucinusok (OFMCap) és a minoriták (OFMConv) mellett
- ↑ Kisebb Testvérek Rendje – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2023. június 25.)
- ↑ A ferences első rend közösségei, ferencescsalad.hu
- ↑ obszerváns | Magyar etimológiai szótár | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. június 25.)
- ↑ a b c „Order of Friars Minor”. Catholic Encyclopedia.
- ↑ Fedeles Tamás: Egy középkori főúri család vallásossága: Az Újlakiak példája. Századok, CXLV. évf. 2. sz. (2011) 377–418. o.
- ↑ Katolikus lexikon – Cseri barátok
- ↑ Marchiai Szent Jakab, katolikus.hu
- ↑ „St. Francis of Assisi”. Catholic Encyclopedia.
- ↑ „Order of Friars Minor”. Catholic Encyclopedia.
- ↑ Kapisztrán Szent János képmása, muzeum.osb.hu
- ↑ Balanyi György: A ferences mozgalom begyökerezése magyar földön, archivum.ferencesek.hu
- ↑ A magyarországi ferences rendtartományok története. [2014. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
- ↑ Szűcs Jenő: Ferences ellenzéki áramlat a magyar parasztháború és reformáció hátterében, Irodalomtörténeti Közlemények - 1974. 78. évf. 4. füzet
Források[szerkesztés]
- Kertész Balázs: A magyarországi obszerváns ferences vikária 1499. évi konstitúciói, real.mtak.hu
- Kolai András: Sarutlan szerzetesek, szerzetes.hypotheses.org
