Japán whisky

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Suntory Single Malt Whisky 'Yamazaki'

A japán whisky mintája a skót malátawhisky, bár van példa japán kevert whiskyre is. Az árpamalátát égetőkemecében szárítják, nagyon kevés tőzeg adagolásával, a cefrét kisüsti módszerrel párolják. Hosszú ideig úgy gondolták, hogy a skót típusú whisky, ha nem Skóciában készül, akkor sokkal gyengébb minőségű, mint a skót whisky, de vak kóstolással végrehajtott összehasonlítások (Whisky Magazine) azt mutatták, hogy nincs minőségbeli különbség, sőt néhány márka (nevezetesen a Yoichi és a Yamazaki) felülmúlták pontszámban skót megfelelőjüket. A jó minőségű whiskyfőzés japán meghonosítói Torii Sindzsiro és Takecuru Maszataka voltak.

Története[szerkesztés]

Suntory Yamazaki Distillery
Takecuru Maszetaka mellszobra Joicsiben, Hokkaido
Nikka Yoichi Distillery

Japán hagyományos röviditala a sócsú, illetve a lepárlás nélkül készült, de szintén röviditalként fogyasztott szaké. 1854-ben Matthew C. Perry sorhajókapitány a császári udvar részére egy hordó és még 110 gallon whiskyt vitt magával, amikor kereskedelmi szerződést kötött Japánnal. Ez megnyitotta a Japán piacot a külföldi áruk előtt. A 19. század második felében azután kezdtek külföldi italokat importálni, és a gyógyszerüzletekben nyugati módra szeszt is főzni. 1871-ben Jokohama Jamasita városrészében nyílt meg az első nagyobb szeszfőzde.

1888-tól Oszakában Konisi Giszuke készített „whiskyt”, brandyt és sört. Itt dolgozott unokaöccse, Torii Sindzsiro. Takecuru Maszataka a nagy alkoholgyártónál, a Settsu Shuzonál kezdte pályafutását, ami egy leírás szerint kezdetben mesterséges szeszek, valamint cukor, fűszerek, ízanyagok és illatszerek varázslatos keverését jelentette.[1]

Takecuru Maszataka 24 éves korában, 1918 decemberében Glasgowba utazott és beiratkozott a Glasgow University kémiai kurzusára. 1919. április 17-én a Caledonian Railway vonatán északnak indult. Perthben átszállt a North Highland Railway vonatára és Elginbe a Speyside whiskyrégió szívébe érkezett. Itt élt J. A. Nettleton, akinek whiskyről írt könyvét már korábban bibliaként forgatta. A könyvet lefordította japánra és kurzusokat szeretett volna Nettletontól, aki azonban olyan magas árat kért ezért, ami egy nagyságrenddel meghaladta az ő jövedelmét. Ezért csalódottan inkább végigjárta a szeszfőzdéket, ahol a munkások készségesen megosztották vele tudásukat. Ő gondosan feljegyzett mindent, például a pontos hőmérsékletet, amin a maltóz és dextróz keletkezik. 1920-ban igen részletes tudással tért vissza Japánba. Itt azonban alkalmazója a Settsu Shuzo társaság nem akarta alkalmazni a valódi whyskikészítő eljárást, ezért 1922-ben otthagyta őket.

1923 októberében, egy hónappal a Tokiót és Jokohamát leromboló földrengés után Torii Sindzsiro Kioto és Oszaka között vásárolt földet és felépítette a Yamazaki lepárlót, a későbbi Suntory és Japán első valódi whiskylepárlóját. Vezető menedzsere Takecuru Maszataka lett. 1934-ben Takecuru önállósította magát, Hokkaido szigetén Joicsiben vásárolt földet és épített lepárlót, a Yoichit. Ez lett a későbbi Nikka lelke, a Suntory legnagyobb riválisa. Takecuru első saját whiskyjét 1940-ben dobta piacra.

A japán whiskytermelés felfutását nagyban elősegítette a japán haditengerészet támogatása, amely úgy itta a whiskyt, mint a brit haditengerészet a rumot. A második világháború idején a Yoichinek kiemelt ellátást biztosítottak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Japán_whisky&oldid=25821252”