Tőzeg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tőzeg növényi eredetű üledékes talajképző kőzet és talaj, a félig szárazföldi humuszképződés terméke. A tőzeg érett, alacsonyabb szervesanyag tartalmú és erősen átalakult formáját kotu-nak is nevezik.

A tőzeg erősen nedves, víz által borított és levegőtől elzárt (anaerob) körülmények között, elhalt növények törmelékéből képződik biológiai, kémiai és fizikai folyamatok révén. A tőzegképződésre alkalmas élőhelyeket tágabb értelemben lápoknak nevezzük. Hazánkban valamennyi láp védett.

Tőzegképződésre alkalmas körülmények gyakran lefolyástalan területek, lefűződött holtágak, sekély tavak, patakpartok területén alakulnak ki, ahol az eredetileg szabad vízfelületet részben vagy egészben vízi növényzet, hínár, sás, nád, gyékény, és gyakran mohák, páfrányok nőnek be.

Főbb megjelenési formái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tőzegnek sok variációja van, a fehértőzegtől kezdve, a barnatőzegen át a feketetőzegig. A világos fehértőzegnél a növény szerkezete még jól látható, további bomlásnál egy homogénebb, szemmel alig felismerhető szerkezetlen anyag keletkezik, ez a barnatőzeg. A legidősebb tőzegréteg az úgynevezett feketetőzeg.

  • A síkvidéki fátlan lápok növényzetére és tőzegképző anyagára gyakran egyszikű növények dominanciája jellemző (rétlápok, síklápok, sáslápok). Ezek jellemző habitusa a zsombékos-semlyékes rét.
  • A láperdők jellemző növényzeti képét a fásszárú növények határozzák meg, jellemző tőzegképző anyaguk a fák lehullott lombja.
  • A hűvös hegyi élőhelyekre jellemző mohalápok általában források környékén indulnak fejlődésnek a tőzegmohák (Sphagnumfélék) megtelepedése révén.

Tőzeg használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tőzeg száraz állapotában tüzelőanyagként használható. Átlagos fűtőértéke 20-22 MJ/kg, így összehasonlítható a barnaszénnel. A friss tőzegnek nagyon magas a víztartalma, ezért égetés előtt szárítani kell. Ezenkívül magas a hamutartalma is, így alacsony hamu olvadásponttal és kémiai adalékkal lehet megakadályozni az égetés korrozív és környezetszennyező hatását. A kiégetés ezért nagyon lassú. Ebből kifolyólag számos tőzegfajtából csak silány minőségű tüzelőanyag lesz.

A tőzegfüstöt – főleg Skóciában – gyakran használják a malátawhisky alapanyagául szolgáló árpamaláta szárításakor.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fehér Dániell (1954): Talajbiológia – Akadémiai Kiadó, Budapest
  • Hargitai Károly (1985): Talajtan és agrokémia I.II. – Kertészeti Egyetem, Budapest
  • Hortobágyi Tibor és mti.(1981): Növényföldrajz, társulástan és ökológia – Tankönyvkiadó, Budapest
  • Simon Tibor és Juhász-Nagy Pál (1993): Talajtan, mint a növényökológia alapja – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
  • Stefanovits Pál (1975): Talajtan – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
  • Stefanovits Pál (1963): Magyarország talajai – Akadémiai Kiadó, Budapest
  • Stefanovits Pál (1977): Talajvédelem, környezetvédelem – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
  • Szabó István Mihály (1986): Az általános talajtan biológiai alapjai, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tőzeg témájú médiaállományokat.