Láprét

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Védett lápok szócikkből átirányítva)

A láprétek olyan fátlan növénytársulások, amelyek gyökérszintjében a gyakori vízelöntés miatt reduktív körülmények alakulnak ki. A lápoktól főleg abban különböznek, hogy növényzetük uralkodó fajai nem a tőzegmohák, hanem különböző palkafélék (Cyperaceae), így a láprétek alatt sástőzeg képződik. Mikroklímájuk a Magyarországon szokásosnál általában hűvösebb és kiegyenlítettebb, így a Kárpát-medencében számos jégkorszaki maradványfajnak nyújtanak utolsó menedéket.

Elterjedésük, előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kárpát-medencében ritkák; Európa nyugati és főleg északi részein jóval gyakoribbak, mert ott hűvösebb az éghajlat, több a csapadék és nagyobb a relatív páratartalom.

Kialakulásuk, termőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főleg lefolyástalan, pangó vizes medencékben, ártereken alakulnak ki olyan helyeken, ahol a talajvíz elég magasan áll ahhoz, hogy a gyökérszintben anaerób viszonyok alakuljanak ki.

A leggyakrabban az égeres láperdők helyén vagy a lápok peremvidékén, a lápi szukcesszió első szakaszában alakulnak ki. Kaszálás nélkül a szukcesszió előrehaladásával láperdőkké alakulhatnak.

Megjelenésük, fajösszetételük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindig nedvességkedvelő és az anaerob viszonyokat tűrő növények jellemzik.

Mohaszintjük általában jól fejlett.

Hasznosításuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az agrárszótár szerint a láprét vízrendezett lápon levő gyep. A leggyakrabban kaszálóként hasznosítják; a biomasszát ritkábban szénává szárítva, inkább besilózva hasznosítják. A lápréten kevésbé értékes takarmány terem, mint az ásványi talajokon.[1]

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A láprétek csoportja növénytársulástanilag heterofiletikus. A vízelöntés állandó, illetve időszakos jellegének megfelelően két tő típusukat különböztetjük meg; ezek különböző rendszertani osztályok tagjai:

Nedves vagy üde láprétek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Láprét Schopfloch mellett Németországban

A nedves vagy üde láprét (Caricetum davallianae) csak nagyon vékony, felszíni rétegét nem itatja át víz. Állandó friss vízutánpótláshoz jutó terület, mely nyár végére sem szárad ki. Elsősorban Alföldünkre és dombvidékeinkre jellemző.

Leggyakoribb virágos növényfajai:

Típusai:

  • Sásláprét (Valeriano dioicae - Caricetum davallianae)
  • Csátés láprét (Schoenetum nigricantis)
  • Nyúlfarkfüves láprét (Seslerietum uliginosae)
  • Szittyós láprét (Juncetum subnodulosae)

Kiszáradó láprétek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Síkvölgyi-láprét a Vértesben, meszes kiszáradó láprét típus

A kiszáradó láprétek (Molinietum coeruleae) talajvízszintje nyaranta mélyebbre süllyed. E típus jellemzője, hogy nyár végére az amúgy jó víztartó képességű tőzeges talaj kiszárad, a nedves láprétek uralkodó sásfajainak helyét a kékperje veszi át.

A kiszáradó láprétek jellemző növényei:

Típusai:

  • Mészkerülő kiszáradó láprét (Junco - Molinietum)
  • Meszes kiszáradó láprét (Succiso - Molinietum)
  • www.terra.hu[2]
  • másfajta csoportosítás [3]

Képek, avagy a láprét értékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]