Cognac (ital)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
|
|
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. |
A cognac (ejtsd: konyak) a szőlőbor lepárlásával készülő brandy leghíresebb fajtája. Nevét előállítási helyéről, a franciaországi Cognac község borvidékéről kapta, melyet fehérbora és az abból lepárolt, speciális érlelési eljárással készült ital tett híressé.
A köznyelvben a cognac után nevezik gyakran konyaknak az egyéb brandyket is.
Tartalomjegyzék |
Jogi szabályozása [szerkesztés]
Az európai uniós szabályozás értelmében, a cognac nevet csak a szigorú feltételek teljesülése esetén viselheti az ital. A feltételek a következők:
- az előállítás módja legalább 300 éve változatlan;
- az italnak legalább 90%-a az Ugni Blanc, Folle Blanche vagy Colombard szőlőfajta borából kell készülnie, és a maradék 10%-ban is csupán a Folignan, Jurancon blanc, Meslier St-Francois (Blanc Ramé), Select, Montils, Sémillon szőlők borait jelentheti;
- rézüstben történő kétszeres lepárlással kell készülnie és francia tölgyfa hordóban kell legalább két éven át érlelődnie. (Maga a tölgyfa származhat Európa egyéb területeiről is, de Limoges városát érintve kell megérkezzen - az ilyen tölgyfát „limousin” tölgynek is nevezik.)
Azt a vidéket, mely jogosult cognacot előállítani, hat zónára osztják fel. A hat zóna egyfajta besorolás, mely utal az onnan származó cognac élvezeti értékére. Az elnevezéseik a következők, az elismertség csökkenő sorrendjében: Grande Champagne, Petite Champagne, Borderies, Fins Bois, Bon Bois és végül Bois Ordinaire.
A gyártási eljárás [szerkesztés]
A cognac a kiemelt vidékeken előállított fehér borok kétszeri lepárlásából készül. A bor nagyon száraz, savas, könnyű bor kell legyen, melynek tisztán történő elfogyasztása kevéssé kellemes, de lepárlásra megfelel. Csak és kizárólag a szűk lista szerinti szőlőfajták bora használható fel cognac előállítására. A lepárlás a hagyományoknak és az előírásoknak megfelelő rézüstökben történhet. A kétszeri lepárlás eredménye egy színtelen szesz, mely kb. 70% alkoholt tartalmaz.
A kifőzés végeztével legalább 2 éven át tölgyfa hordókban érlelni kell a párlatot, mielőtt azt cognacnak lehet nevezni és értékesítésre kerülhet.
A végterméket általában 40% alkohol tartalmúra hígítják, tiszta desztillált víz felhasználásával.
Legvégül a különböző cognacokból kikeverik (vagy más szóval házasítják) az értékesítésre szánt italt, biztosítva, hogy az ízek teljessége adott legyen minden egyes évjáratban. Mindegyik gyártónál dolgozik egy kóstoló mester, aki a keverék összeállítását határozza meg, és ő felelős azért, hogy az adott termék íze pontosan megegyezzen az ugyanott évtizedekkel korábban előállított cognac ízével.
A cognac korát a keverékben szereplő legfiatalabb alkotó kora határozza meg.
Fokozatok [szerkesztés]
A BNIC (Bureau National Interprofessionnel du Cognac) a következő minőségi kategóriákat különbözteti meg:
- VS - Very Special (nagyon különleges) - *** három csillag - a legfiatalabb összetevője is legalább két évig hordóban érlelt
- VSOP - Very Superior Old Pale (nagyon kitűnő régi cognac) - a legfiatalabb összetevője is legalább négy évig hordóban érlelődött, de az átlagos kora ennél sokkal magasabb
- XO - Extra Old (rendkívül régi) - a legfiatalabb összetevő legalább hat évig érlelt, de az átlag 20 év fölött van
Lásd még [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Marton Szabolcs: Az égetett szeszek és az emberiség, Bába Kiadó, Szeged, 2002, ISBN 963-9347-75-2
Megjegyzések [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Cognac (drink) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
