Martini (koktél)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martini koktél, koktélpohárban

A martini ginből és vermutból készített koktél, melyet olivabogyóval vagy citromhéjjal díszítenek. A nyugati világban az egyik legismertebb báritalnak számít.

A martini egyike a hat alapitalnak David A. Embury klasszikus könyvében, a The Fine Art of Mixing Drinks-ben („Az italkeverés művészete”).

Az Egyesült Államoktól eltérően Európában általában jégre töltött vermutot kapunk, ha egy bárban „martinit” kérünk, mivel az olasz Martini vermut népszerűbb a martini koktélnál.[1]

Elkészítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Martini olivabogyókkal díszítve

A martini az IBA (International Bartenders Association) szerint 6 cl gin és 1 cl száraz vermut keveréke.[2]

A hozzávalókat keverőpohárba töltik jégkockákkal, összekeverik őket és jéggel vagy jég nélkül töltik át egy hűtött koktélpohárba. Olivabogyóval díszítik vagy citromhéjjal, melyet általában megcsavarnak, hogy az illóolajai az italba kerülhessenek.[3]

Több változat is létezik, de a mai gyakorlatban gin, és száraz vermut keveréke 6:1 arányban. A shakerrel készített martini főleg kulturális behatások eredménye. Elsősorban a fiktív kém, James Bond tette népszerűvé, ugyanis a vodka-martinijét mindig „rázva, nem keverve” kérte. A shakerrel készített változat eredete azonban régebbre nyúlik vissza. John O'Hara 1935-ös regényében, a Butterfield 8-ban az egyik szereplő a rázott martinit dicséri a keverttel szemben. Nick Charles nyomozó (William Powell) A sovány ember című filmben (1934) azt mondja egy csaposnak, hogy a száraz martinit mindig a keringő ütemére rázza. Harry Craddock klasszikus koktélkönyve, az 1930-as Savoy Cockail Book szerint mindegyik martinit rázva kell készíteni.

Noel Coward angol drámaíró és könyvszerző véleménye szerint a tökéletes martini úgy készül, hogy gint töltünk egy pohárba, majd meglengetjük Olaszország felé – ezzel arra célozva, hogy minél kevesebb vermutot teszünk a martinibe, annál jobb lesz.

J. D. Salinger Zabhegyező című regényében is található utalás a „minél szárazabb” martinire: mikor a főszereplő Carl Luce-szal beszélget a New York-i Wicker bárban, Carl előbb egy „jó száraz” martinit rendel, majd a következőnél azt kéri a csapostól, „csinálja még sokkal szárazabbra”.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik elmélet szerint a martini 1911-ben született a New York-ban található Knickerbocker Hotel, és a koktélt feltaláló csapost Martininek hívták.[4] William Somerset Maugham angol író szerint „a martint mindig keverni kell, nem rázni, hogy a molekulák érzékien üljenek egymáson”. James Bond a filmekben „rázva, nem keverve” kérte, és az itala inkább bradford volt, mint martini.[5]

Ian Fleming a James Bond által fogyasztott koktélt, mely ginből, vodkából, Lillet-ből áll Vespernek (ma Vesper Martinikén is ismert) nevezte a Casino Royale hőse utánt.[6]

Az nyomtatásban először 1869-ben megjelent vermutkoktél is tekinthető a martini elődjének, mely hűtött vermut volt citromhéjjal díszítve, és néha egy kevés keserűlikőrrel megerősítve.[7]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. World Martini Tour: Europe. worldmartinicocktailreview.info. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
  2. Dry Marini (angol nyelven). IBA. (Hozzáférés: 2013. október 11.)
  3. Martini recipe. International Bartenders Association. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
  4. Drinks. DK Adult (2007) 
  5. Embury, David (1948), The Fine Art of Mixing Drinks, Garden City, NY: Doubleday, p. 101, LCCN 48-009361
  6. http://www.straightdope.com/columns/read/1859/why-did-james-bond-want-his-martinis-shaken-not-stirred
  7. Clarke, Paul. „The Truth About Vermouth: The secret ingredient in today's top cocktails remains misunderstood”, San Francisco Chronicle, 2008. augusztus 15. (Hozzáférés ideje: 2009. április 6.) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]