Inländerrum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Stroh 80 eredeti, nem rumból készült változata az eredetvédelem előtt.

Az Inländerrum[1] (időnként Inländer-Rum vagy Inländer Rum, azaz „belföldi rum”) 38–80% alkoholtartalmú, osztrák ízesített rum, mely 2007 előtt nem rumból készült, hanem eredetileg annak helyettesítésére találták fel.[2] Eredeti változatához hasonló italok az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaiban gyártott rumutánzatok, pédául a cseh Tuzemák és a magyar Portorico.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Inländerrum létrejöttét egyes források egy 19. századi kremsi gyógyszerészhez kötik, de az Osztrák Élelmiszerkönyv szerint a története több, mint 250 évre nyúlik vissza[2]. Mivel a Habsburg Birodalomnak nem voltak – a rumgyártáshoz nélkülözhetetlen – cukornádat termelő gyarmatai, itt rum helyett Inländerrumot, vagyis „belföldi rumot”, egyéb alkohol fűszerezésével és befestésével készült rumutánzatot gyártottak.

Az Inländerrum függetlenedett a mintául szolgáló dél-amerikai rumoktól, és Mária Terézia idejében már egyaránt divatos volt az éttermekben, kávéházakban és bárokban, de elképzelhetetlenek voltak nélküle – különösen karácsony előtt és télen – a cukrász- és péksütemények is. A hagyományos osztrák-magyar sütemények nem valódi rummal, hanem Inländerrummal készültek. Kevert italokban is népszerűvé vált, például a Jägertee-ben.[2]

Az Inländerrum elnevezéssel eredetileg a valódi, importált rumtól különböztették meg az italt, az Európai Unió azonban megtiltotta, hogy nem cukornádból készült italokat rumként forgalmazzanak, és az Inländerrum elnevezeést is csak 1998-ig engedélyezte a hasonló italokon.[3] Ezért Ausztriában gyakran Inländer Spirituose (belföldi szesz), Csehországban Tuzemák, Tuzemský (belföldi), Magyarországon pedig Hajós és egyéb fantázianeveken árusították tovább az ilyen italokat. 2007-ben az osztrák Inländerrumot az Unió elfogadta hagyományos, eredetvédett szeszes italként azzal a feltétellel, hogy rumból készítik.[4][5]

Az régi és új típusú Inländerrum az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaiban és Németországban is népszerűek. Ezekben az országokban a Klagenfurtban előállított Stroh az italfajta szinonímájává vált.

A bécsi konyha több helyi ételspecialitáshoz is használ Inländerrumot egyedi íze miatt.

Szabályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Inländerrum Ausztria eredetvédett itala.[1] Mivel nevében a „rum” szó is szerepel, ezt az elnevezést ma már csak valódi rum ízesítésével előállított változatok használhatják. Az Inländerrum készítéséhez csak Ausztriában főzött rum használható fel, és a felhasznált fűszereket is ezzel kell kivonatolni. Íze a 18. és 19. században a Karib-térségben előállított rumokét követi.[2] Az Európai Unióban a rum nem ízesíthető, így hivatalosan a mai Inländerrum sem a rumok közé tartozik.[1]

Az osztrák szabályozás értelmében a vásárló megtévesztésének minősül az Inländerrumoknál megszokott módon feltüntetni másfajta italok szeszfokát, illetve hozzá hasonló ízű és színű szeszes italt gyártani – a hagyományos (nem rumból készült) változat tehát semmilyen néven sem gyártható tovább Ausztriában.[2]

A régi Inländerrumok hagyományos (egyéb alkoholból készült) magyarországi megfelelői a Hajós mellett például a Portorico 60 és Casino szeszes italok is, melyek azonban a 2011-es magyarországi jövedéki törvény miatt – mely a hagyományos szeszesital-kategóriáknak nem megfelelő termékekre magasabb adót vetett ki[6] – eddigi formájukban megszűnőben vannak.[7]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Inländer-Rum című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]