Glikozidok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szalicin, egy glikozid szerkezete

A glikozidok olyan szerves vegyületek, amelyekben egy szénhidráthoz valamilyen más vegyület, általában egy kis méretű szerves molekula kapcsolódik.

Főleg monoszacharidok vagy diszacharidok úgynevezett glikozidos hidroxilcsoportja, és egy másik vegyület hidroxil- vagy NH-csoportja között víz kilépésével járó reakcióban képződnek. A glikozidokhoz tartoznak növényi sejtnedvben előforduló színanyagok, a vörös és a bíbor színű antociánok, a nitrogénmentes szaponinok, ezek vízben kolloidálisan oldódnak, jelentős felületi feszültségcsökkentő hatásuk következtében habképzők, némelyikük erős méreg.

A szervezetben az ásványi anyagok felszívódását segítik elő, a légutakban fellépő izgalmakat enyhítik, szívműködést szabályzó hatásuk is van. A szervezet fermentumai, cukorra és különféle organikus vegyületekre bontják őket, melyek fokozzák a bélműködést és az étvágyat. Glikozidot tartalmaz többek között a mustár, a retek, a hagyma, a torma stb.

A glikozidok (glikozid-hidralázok) egy vagy több cukormolekulából és egy nem cukor jellegű molekulából (aglikon) álló vegyületek. Közös jellemzőjük, hogy már kis mennyiségben is többnyire nagyon erős hatásúak.

A glikozidok tartalmaznak egy aglikonnak nevezett szerves vegyületet és a hozzá kapcsolódó cukorrészt. A cukormolekulák lehetnek azonosak, vagy különbözőek. Attól függően, hogy az aglikonhoz milyen atomon keresztül kapcsolódik a cukormolekula, több típust is megkülönböztetünk.

Az élővilágban, főként a növényekben igen elterjedtek.

Az aglikon rész lehet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szívre ható glikozidok (crategus félék) cukorrészét dezoxicukrok és glükóz alkotja.

Kémiai szerkezetük és indikációjuk alapján lehetnek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]