Kutyabenge

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kutyabenge
Közönséges kutyabenge (Frangula alnus)
Közönséges kutyabenge (Frangula alnus)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Bengefélék (Rhamnaceae)
Nemzetség: Frangula
Mill.
Szinonimák
  • Rhamnus subg. Frangula
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kutyabenge témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kutyabenge témájú kategóriát.

A kutyabenge (Frangula) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó nemzetség.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ide sorolt fajokat korábban a Rhamnus nemzetségbe, azon belül a Frangula alnemzetségbe sorolták. Később az alnemzetséget nemzetség szintjére emelték[1]. A Frangula monofiletikusságát, illetve a rendszerezés helyességét molekuláris genetikai eredmények is megerősítették.[2]

Fajai az északi flórabirodalom (Holarktisz) Ó- és Újvilági részén is, konkrétan a Mediterráneumban és annak környezetében, valamint az amerikai kontinens mediterrán éghajlatú vidékein honosak. Egyes fajait már más vidékekre is betelepítették. Magyarországon is egyetlen faja honos, a közönséges kutyabenge (kutyafa, Frangula alnus, régebben Rhamnus frangula).

A „Frangula” név a latin frangere = törni igéből származik, és arra utal, hogy a kutyabenge fája törékeny.[3]

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fajai fák vagy kisebb cserjék. Húsos csonthéjas bogyótermése eleinte piros, majd megfeketedik.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főleg nedves ligeterdőkben és láperdőkben nő.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több faj kérgéből, leveléből, illetve terméséből festékanyagot vonnak ki.

Sok, hosszan a növényen maradó bogyója miatt időnként, helyenként dísznövénynek is ültetik.

Néhány faj kérge erős hashajtó hatású emodint tartalmaz

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ezredfordulón mintegy 50 fajt soroltak a nemzetségbe; az alábbi lista nem teljes.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]