Karvakrol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karvakrol
Carvracol.png
Karvakrol
IUPAC-név 2-metil-5-(1-metiletil)-fenol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 499-75-2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C10H14O
Moláris tömeg 150,22 g/mol
Sűrűség 0,9772 g/cm3 20 °C-on
Olvadáspont ~0 °C
Forráspont 236-237 °C
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas (Xn)[1]
R mondatok R22, R36/38[1]
S mondatok S26[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A karvakrol (angolul carvacrol vagy cymophenol), C6H3CH3(OH)(C3H7) terpénvegyület, fenolszármazék, szerkezete a cimol szerkezetéből levezethető. A timol konstitúciós izomerje. 1841-ben fedezték fel a karvon izomerizálása során.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetben az oregánó vagy szurokfű (Origanum vulgare) illóolajában található nagy mennyiségben. A szurokfű 2–5%-ban, az oregánóolaj 40–70%-ban tartalmazhat karvakrolt.[forrás?] Előfordul még a kakukkfűolajban, a majoránnaolajban, a bergamottolajban[forrás?] és a fűszerkömény (Carum carvi) illóolajában is (a növény latin nevéből származik a karvakrol név).

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tisztán és standard állapotban színtelen, a timolra emlékeztetően fűszeres illatú, csípős ízű folyadék. A levegővel érintkezve könnyen megsárgul és gyantásodik, mivel autooxidálódik és polimerizálódik. Vízben nem, de alkoholban és éterben jól oldódik. Erős antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerves kémiai szintézisekben kiindulási anyagként, valamint fertőtlenítőszerként használják. A fenolnál hatékonyabb fertőtlenítőszer, és kevésbé mérgező a hatása az emberi szervezetre.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cimolból előállítható.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Karvakrol. In Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon 2: F–K. A magyar kiadás főszerkesztője: Dr. Polinszky Károly. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 759. o. ISBN 9631038130  
  • Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 621–622. o. ISBN 9639257028  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]