Szólásszabadság
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát (részletek a cikk vitalapján).(2006 augusztusából) |
A szólásszabadság minden embert (minőségénél fogva) egyenlően megillet, amelyet mindenekelőtt az államnak, mint erőszak-szervezetnek kell tiszteletben tartania.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A szólásszabadság egyetemes megfogalmazásai
A szólásszabadság az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948) szerint elidegeníthetetlen jog. „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket”.
Az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozata úgy fogalmaz, hogy „a szólás szabadsága nemcsak azokra az 'információkra' és 'eszmékre' vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek […], hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják […] a lakosság bármely részét”.
[szerkesztés] A szólásszabadság összetevői
- a szabad véleménynyilvánítás (latin: ius murmurandi)
- a cenzúra hiánya
[szerkesztés] A szólásszabadság nem vonatkozhat
- a személyes adatokra
- a katonai- és államtitkokra
- a bűncselekményre való felhívásra
- a gyűlöletbeszédre
- a nemzeti szimbólumokat és a közerkölcsöt sértő kifejezések használatára.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Koltay András A szólásszabadság alapvonalai. Ph.D.-értekezés, Budapest, 2007 A tömegmédia jelentősen átalakította a kultúrához való hozzájutás lehetőségeit és befolyásolta általános színvonalát. Thomas Mann Goethéje a XIX. század elején a Lotte Weimarban című regényben még öntudatosan, tekintélyének teljes gőgjével csattanhat fel: „Miért ellenzem a drágalátos sajtószabadságot? Mert csak középszerűséget termel. A korlátozó törvény jótékony hatású, mert az ellenzékiség, ha nincs határa, ellaposodik. A korlátozás azonban arra kényszeríti, hogy szellemes legyen, és ez nagy előny.”