Donyecki Népköztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul.
Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
Donyecki Népköztársaság
Donyeckaja Narodnaja Reszpublika
Донецкая Народная Республика
A Donyecki Népköztársaság zászlaja
A Donyecki Népköztársaság zászlaja		 A Donyecki Népköztársaság címere
A Donyecki Népköztársaság címere
FővárosaDoneck
é. sz. 48° 00′ 32″, k. h. 37° 48′ 15″Koordináták: é. sz. 48° 00′ 32″, k. h. 37° 48′ 15″
Legnagyobb városDoneck
Államformanépköztársaság
Vezetők
VezetőGyenyisz Vlagyimirovics Pusilin
MiniszterelnökVlagyimir Igorevics Paskov
A népi tanács elnökeVolodimir Anatolijovics Bigyovka
Hivatalos nyelvorosz
Beszélt nyelvekorosz, ukrán
FüggetlenségUkrajnától
Kikiáltás2014. április 7.
Népszavazás2014. május 11.
Népszavazás hatálybalépése2014. május 12.
Egyezmény a Luganszki Népköztársasággal való konföderáció megalapításáról2014. május 24.
Oroszország elismeri a Donyecki Népköztársaság függetlenségét2022. február 21.
Elődállamok Ukrajna
Hadban áll Ukrajna
Népesség
Népszámlálás szerint2 302 444 fő (2022. jan. 1.)[1]
Becsült2 244 547 fő (2020)
Főbb etnikumokoroszok, ukránok
Földrajzi adatok
Terület8,902 km²
Időzóna[UTC+3] (UTC)
Egyéb adatok
Pénznemorosz rubel (RUB)
Nemzetközi gépkocsijelDPR
Hívószám+380 62
Internet TLD..dn.ua
A Wikimédia Commons tartalmaz Donyecki Népköztársaság témájú médiaállományokat.
Doneck, 2014. március 9.
Oroszok tüntetnek a donyecki tanácsköztársaság lobogói alatt 2014. március 15-én a Lenin-szobor mellett.
Tüntetők által emelt barikád gumiabroncsokból és szögesdrótból 2014. április 7-én
A harmadik szeparatista formáció, a Harkovi Népköztársaság zászlaja. Mindhárom kikiáltott szeparatista köztársaság címerének közös vonása az orosz birodalmi sas, csak a belső címerek mutatnak megkülönböztető eltérést.

A Donyecki Népköztársaság (oroszul: Донецкая Народная Республика, Donyeckaja Narodnaja Reszpublika, rövidítve ДНР vagy DNR) egy vitatott státuszú entitás Kelet-Európában, amely 2014. április 7-én szakadt el Ukrajnától. A kelet-ukrajnai háború során orosz támogatással harcoló szeparatisták által kikiáltott ország függetlenségét az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria, és Észak-Korea ismeri el.[2][3] Az államalakulat az ukrajnai Donecki terület egészére sajátjaként tekint, de annak csak keleti részét tartja ellenőrzése alatt. Fővárosa Doneck. A szakadár terület vezetője 2018 óta Gyenyisz Vlagyimirovics Pusilin. 2022. szeptember 30-án Oroszország annektálta a területet, mint föderációs alany (köztársaság), de Ukrajna és a nemzetközi közösség legnagyobb része a szomszédos Luganszki Népköztársasággal és a Krími Köztársasággal együtt Ukrajna Oroszország által ideiglenesen megszállt területének tekinti.

Története[szerkesztés]

Előtörténet[szerkesztés]

Az új államot meghirdető erők zászló gyanánt átvették az 1918-ban, Doneck és Krivij Rih területén fennállt, ún. Donyeck-Krivoj Rog Tanácsköztársaság trikolórját, benne saját címerrel. A donyecki tanácsköztársaság egyúttal a Szovjet-Oroszország szövetségese is volt. A zászlót nem sokkal azelőtt már kifüggesztették a donecki megyei tanács erkélyére, hogy a népköztársaságot kihirdették volna.

1938-ban megszervezték az önálló közigazgatási régiót, a Donecki területet, amely 1991-től a független ukrán állam része. A terület hasonlóan más keleti régiókhoz orosz többségű, illetve az itt élő ukránok is döntően Moszkvával szimpatizálnak. A narancsos forradalmat követően 2005-ben már létrejött egy szeparatista, oroszbarát szervezet a területen, a Donyecki Köztársaság, mely sürgetni kezdte az elszakadást Ukrajnától. Tevékenységük nyolc évvel később erősödött fel.[4]

Előzmények[szerkesztés]

2013 végén Ukrajna nyugati részén és a fővárosban Viktor Janukovics egyre erősödő ellenzéke hatalmas megmozdulásokat robbantott ki és számos halálos áldozatot követelő összecsapás után meghátrálásra kényszerítette az elnököt és a kormány több tagját, akik Oroszországba menekültek.[5] A felkeléshez hasonlatos eseményeket az ukrán gazdaság évek óta tartó lassú hanyatlása, a korrupció és az állami vezetők becstelensége idézte elő, végül a szunnyadó tüzet az lobbantotta lángra, amikor Janukovics elutasította az Európai Unióval való társulást. De sem Oroszország, sem pedig az ukrajnai orosz kisebbség nem tekintette törvényesnek a kormányváltást és utóbbiak rögvest Janukovics hatalmának megdöntése után elszakadással fenyegetőztek. Oroszország pedig az orosz kisebbség védelmének címén csapatokat sorakoztatott fel és néhány héten belül viharos gyorsasággal megszállták a stratégiai fontosságú Krím-félszigetet. Az autonóm köztársaság orosz vezetői orosz fegyverek védelmében kikiáltották függetlenségüket, majd miután ezt egy népszavazással megerősítették, bejelentették az egyesülést Oroszországgal is.

A keleti régiókban a zavargások folytatódtak és Donyeckban is nem egy esetben foglaltak el közigazgatási intézményeket helyi oroszok, illetve oroszbarát tüntetők.[6]

A Krím és Ukrajna kapcsán súlyos és fenyegető helyzet alakult ki Oroszország, a NATO, az Egyesült Államok és az EU között. Bár Oroszország kijelentette, hogy nem akar további ukrán területeket elcsatolni, Oroszország szavahihetőségét a nyugati államok kétségbe vonják.[7] A kelet-ukrajnai orosz kisebbség és Kijev között a feszült viszony továbbra is fennmaradt. A helyi oroszok, illetve az orosz-párti ukránok itt is követelik, hogy a Krímhez hasonlóan őket is csatolják Oroszországhoz.

A köztársaság megalakulása[szerkesztés]

Április 6-án újabb tüntetés keretében sor került a donecki megyei tanács épületének elfoglalására és a tüntetők vezetői önhatalmúlag megfosztották a megyei tanács képviselőit mandátumuktól, mert kérésükre nem voltak hajlandóak a tanácsot összehívni.[8] Április 7-én, a reggeli órákban, alig néhány héttel a Krím teljes elvesztése után az indulatok ismét lángra kaptak Doneckben és környékén. A tüntetők megtámadták az ukrán biztonsági szolgálat helyi épületét, ezzel egy időben Luhanszkban lőfegyverekhez is jutottak egyes híradások szerint a tüntetők, bizonyos csoportjaik már meg is szervezték magukat, miközben szeparatista rigmusokat skandáltak. Harkivban a rendfenntartók nem ellenálltak a tüntetőknek, hanem egyezséget kötve velük kivonultak a megyei adminisztráció épületéből.[9] A Donecki terület újdonsült tanácsa ülést tartott Doneckben és a tanács épülete előtt is oroszbarát nagygyűlésre került sor. A vezetők a rendkívüli ülésen létrehozták az ún. „népi tanácsot”, mely határozott a függetlenség deklarációjáról és egy a krímihez hasonló népszavazás kiírásáráról. A cél az Oroszországgal való egyesülés. A köztársaság kihirdetését hatalmas ovációval fogadta a hivatali épület előtt összesereglett tömeg.

Ugyanezen a napon kikiáltották a Harkovi Népköztársaságot is, amely egy nappal később elbukott.

Az új állam vezetői között egyformán helyet foglaltak azok, akik kiállnak Ukrajna föderalizálása, illetve a keleti régió Oroszországhoz történő csatolása mellett. A deklaráció napján megtartotta az állam vezetése első ülését, ahol kérelmet fogalmaztak meg Vlagyimir Putyin felé: kijelentették, hogy akár harcolni is készek Ukrajna ellen a maguk védelmében, de a saját erejük ehhez kevés. Ezért Oroszországtól békefenntartó kontingens bevezénylését kérték a Donyecki Népköztársaság területére.[10]

Julija Timosenko volt ukrán kormányfő rendkívül veszélyesnek értékelte a helyzetet Ukrajnára nézve, s a krími események megismétlődésétől tartott. Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök szerint a tüntetők és a donecki vezetők így próbálták kiprovokálni az orosz csapatok bevonulását Kelet-Ukrajnába.[11]

Április 8-án már előzetes szavazás kezdődött Doneckban, de ez egyelőre az előző nap tett függetlenségi nyilatkozatot akarja megerősíteni. A referendumra, az Oroszországgal történő egyesülést illetően május 11-én kerül sor. Kijevben eközben már az orosz beavatkozás veszélyétől tartanak, az akció mögött pedig az orosz titkosszolgálatot sejtik. A donyecki köztársaság vezetői ugyanakkor felszólították Kijevet, hogy a májusi népszavazás ne akadályozzák, ellenkező esetben orosz segítséget kérnek. Luhanszkban eközben az ukrán speciális erőknek sikerült lefegyverezni az ottani milíciát, akit azzal vádolnak, hogy április 10-re felkelést készítettek elő.[12] Ennek ellenére a feszültség nem csökken és a csoportok tovább szervezkednek, sőt már kimondták a harkovi és luganszki népköztársaságok függetlenségét, de egyikük sem olyan szervezett, mint a donyecki.[13]

A kijevi kormány egyelőre tárgyal mind a három városban a szakadárokkal, mindamellett április 9-én Arszen Avakov ukrán belügyminiszter bejelentette, hogy terroristaellenes műveletek keretében 48 órán belül helyreállítják a rendet Doneck, Harkiv és Luhanszk területén.[14]

Erőszakos cselekmények Doneck területén[szerkesztés]

Maszkos, fegyveres szakadárok tartják megszállva a helyi közigazgatás épületét Szlovjanszk városában 2014. április 14-én

Jacenyuk tárgyalási készségének adva jelét az elszakadni akaró területeknek nagyobb önrendelkezési jogot ígért, ha a szakadárok leteszik a fegyvert. Eddig azonban semmilyen megállapodás nem született a szemben álló felek között.[15] Április 12-én este a Doneck melletti Kramatorszkban egy tüntetés során lövöldözés tört ki. Az ukrán belügyminisztérium szerint az ottani közigazgatás épületét fegyveresek próbálták megszállni, ők voltak a tűzharc kezdeményezői is.[16] Egy másik lövöldözésre Szlavjanszk városában került sor, ahol már többen meghaltak, illetve megsebesültek.[17]

A harcok közben tovább terjednek más településekre is, ahol többek között rendőrőrsöket támadnak meg, így próbálván fegyverekhez jutni. A rendfenntartó erők egyes részei a helyi híradások szerint a felkelők oldalára állt. Kramatorszk városában április 13-án felhúzták a donyecki népköztársaság zászlaját és Krasznij Limanban is elfoglalták a rendőrség épületét. Többen arról beszélnek, hogy a fegyveres egy része nem helybeli, hanem oroszországi kötődésű. Az ukrán hadsereg vezetése is közzétett egy nyilatkozatot, amely szerint orosz invázió kezdődött Kelet-Ukrajnában.[18]

Doneck, 2014. december 12.

Április 15-én az ukrán biztonsági erők és a hadsereg megkezdte a hadműveleteket a rend helyreállítására Kelet-Ukrajnában. A szakadárok által megszállva tartott nagyobb települések közelében csapatszállító járműveket vezényeltek. Kramatorszk és Szlovjanszk között fekvő repteret is ukrán katonák közelítették meg, először tárgyalni próbáltak a szeparatistákkal, azt követően tűzharc robbant ki.[19] Mivel a kijevi kormány a donyecki szeparatistákat terroristának tekinti, ezért a hadműveletet terrorellenes akciónak nevezi, amelynek feladata Ukrajnát megvédeni a destabilizációtól és az anarchiától.[20] Turcsinov kijelentette, hogy nem akar polgárháborút, ennek ellenére az ukrán közvélemény is egyre elégedetlenebb, mert sokak szerint az ideiglenes kormány nem tett eleget a szeparatizmus elterjedése ellen. Igen borúsnak látják a helyzetet a külföldi elemzők is: a polgárháborúba átcsapó ukrán válság súlyos következményekkel járhat akár Európára nézve is.[21]

A híradások szerint már nem is közönséges zavargásról, hanem fegyveres felkelésről van szó.[22] Egyes katonai egységeket fegyvertelen civilek győztek meg az átpártolásról, máshol a szakadárok erőszakkal akarták a katonákat erre bírni, ott fegyveres összecsapás alakult ki. Az ukrán belügyminisztérium az átpártolások és a fraternizációk miatt számos katonai egységet inkább visszarendelt.

Mialatt az összetűzések zajlanak Donyeckben és más területeken, Oroszországban Putyin elnök megtartotta Egyenes Vonal c. rendes évi műsorát, ahol a betelefonálók kérdezhették az elnököt. A legfőbb téma a Krím és Ukrajna volt. Putyin ebben a műsorban elismerte, hogy a Krím megszállását valóban az orosz hadsereg végezte. Erre szükség volt, mert a kijevi hatalomfosztás nem volt legitim, a kelet-ukrajnai felkelés leverésére indított akció pedig bűncselekmény. Elmondta továbbá, amennyiben a szükség úgy hozná, katonaságot vezényeltet Donyeckba is.[23]

Nemzetközi reakciók[szerkesztés]

Az orosz külügyminisztérium április 7-én kiadott közleményében az ukrán kormányt teszi felelőssé a kialakult helyzetért, mivel szerinte az megállás nélkül vádaskodik, kizárólag Moszkvát tekinti a kialakult krízis okozójának. Ugyanakkor hangsúlyozta, melyet már korábban is elmondott, hogy alkotmányos reformok keretében több önállóságot kellene adni a területeknek Ukrajnában.[24] Kijelentette továbbá, hogy Oroszország figyelemmel kíséri az eseményeket Doneckban.

John Kerry amerikai külügyminiszter úgy értékelte a köztársaság kikiáltását, hogy nem egy spontán akcióról van szó és követeli, hogy Oroszország nyíltan határolódjon el minden szeparatista, szabotőr és provokatív akciótól, ami Kelet-Ukrajnában történik.[25]

A véres összetűzések mellett Genfben április 17-én megállapodást kötött az Egyesült Államok, Ukrajna, Oroszország és az Európai Unió a válság rendezésére, igaz mindez még nem garancia a megoldásra. A megállapodás szerint a fegyvereket el kell venni a szeparatistáktól, rá kell bírni őket a megszállt épületek kiürítésére, a köztörvényes bűncselekménnyel nem gyanúsítható demonstrálók amnesztiát kell, hogy kapjanak, ugyanakkor minden illegálisan létrejött, vagy szélsőséges katonai, félkatonai csoportosulást fel kell oszlatni Ukrajnában, ami a biztonságot fenyegeti.

A térségbe nemzetközi megfigyelőket küldenének, amennyiben sor kerül a fegyverletételre, bár Szergej Lavrov hozzátette, hogy az ukránoknak maguknak kell megoldaniuk a kirobbant válságot és hosszabb távra szóló alkotmányos reformra van szükség.[26] A genfi tárgyalással majdnem egy időben egy negyedik, magát köztársaságnak, államnak definiáló formáció jött létre ezúttal Dél-Ukrajnában, az Odesszai Népköztársaság, amely már szintén védelemre szervezkedik, hogy meggátolják a szélsőséges Jobb szektor támadását.[27][28]

Az állam gazdasági élete[szerkesztés]

A szakadárok saját központi bankot hoztak létre Donyeckban Donyecki Köztársasági Bank néven. A háborúskodás miatt a legális gazdaság leállt, megerősödött a feketegazdaság, a csempészet és a hamisítás.[29]

Az államot már 2014 végén súlyos gazdasági recesszió sújtotta, bezártak a bankok és nem voltak képesek bérek, segélyek, valamint nyugdíjak kifizetésére.[30] Ekkor Oroszország havi 37 millió dollárnyi pénzügyi segélyt kezdett folyósítani, hogy a nyugdíjakat fizetni tudják.[31] Továbbá 2016. februárjáig 48 konvojnyi, mintegy 58 ezer tonna mennyiségű humanitárius segélyt kapott Donyeck Oroszországtól.

Telekommunikáció[szerkesztés]

Hívójel prefix D1
ITU zóna 29
CQ zóna 16

A D1 hívójelprefixet jelenleg (2024) a Donyecki Népköztársaság nem hívatalos jelleggel használja. A legtöbb táblázat szerint a D1 fentartott prefix. A D1 prefix jelenleg (2024) nincs felosztva kisebb egységekre, körzetekre.

Lásd még: Ukrajna hívójelkörzetei

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Численность населения Донецкой Народной Республики на 1 января 2018 года. [2018. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. ↑ MTI: Szíria elismerte a luhanszki és a donyecki „népköztársaságok” függetlenségét (magyar nyelven). Szíria elismerte a luhanszki és a donyecki „népköztársaságok” függetlenségét, 2022. június 29. (Hozzáférés: 2022. július 2.)
  3. ↑ Emese, Ráti: Kim Dzsongun bejelentett, ennek Putyin is örülni fog (magyar nyelven). index.hu, 2022. július 13. (Hozzáférés: 2022. július 13.)
  4. ↑ Суд запретил деятельность «Донецкой республики» (ura.dn.ua). [2014. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 10.)
  5. ↑ Újabb büntetőeljárás indult Janukovics ellen (magyarhirlap.hu). [2014. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 7.)
  6. ↑ Oroszbarát tüntetők elfoglalják Donyeck regionális parlamentjének épületét (hu.euronews.com). [2014. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 7.)
  7. ↑ Kijev nem fogadja el a Krím Oroszországhoz csatlakozását (hetivalasz.hu). [2014. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 7.)
  8. ↑ Oroszbarát szakadárok kikiáltották a „független donyecki köztársaságot” (ma.hu)
  9. ↑ Újra forrong Donyeck, fegyvert szereztek a tüntetők (hvg.hu)
  10. ↑ A Donyecki Köztársaság megkérte Oroszországot, hogy csapatokat vezessen be (http://hungarian.ruvr.ru/). [2014. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 7.)
  11. ↑ Donyeck is elszakadt Ukrajnától (origo.hu)
  12. ↑ Népszavazás Donyeckben (nepszava.hu). [2014. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 8.)
  13. ↑ Turcsinov szerint a szakadárok lőfegyvert alkalmaztak a rendőrökkel szemben (hirado.hu). [2014. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 8.)
  14. ↑ HARCI KÉSZÜLTSÉGBEN (vilag.transindex.ro)
  15. ↑ NATO: Az orosz katonák nem gyakorlatozni mentek (magyarhirlap.hu). [2014. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 13.)
  16. ↑ Kora esti tüntetés és lövöldözés a kelet ukrajnai Kramatorszkban (hu.euronews.com). [2014. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 13.)
  17. ↑ Elhatalmasodó harcok, halottak és sebesültek Kelet-Ukrajnában (hu.euronews.com). [2014. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 13.)
  18. ↑ Harcok Donyeck megye több városában (nol.hu)
  19. ↑ Megkezdődött a különleges ukrán hadművelet a Donyeck régióban (hu.euronews.com). [2014. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 15.)
  20. ↑ Ukrajna: indulhat a terrorellenes művelet (hir24.hu). [2014. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 15.)
  21. ↑ „Nem lesz polgárháború Ukrajnában. Punktum” (mno.hu). [2014. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 15.)
  22. ↑ Kelet-Ukrajna: Orosz zászlós páncélosok vonultak be Szlovjanszkba (hu.euronews.com). [2014. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  23. ↑ Putyin elismerte: orosz katonák akcióztak Krímben (index.hu)
  24. ↑ A szeparatisták kikiáltották a Donyecki Népköztársaságot (hu.euronews.com). [2014. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 8.)
  25. ↑ Négyoldalú tárgyalásokat kezdenének Ukrajnáról (index.hu)
  26. ↑ Megállapodtak, de a valódi megoldás még távol (mno.hu). [2014. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
  27. ↑ Gyorshír: Odessza kikiáltotta a köztársaságot (borsodhirei.hu). [2014. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
  28. ↑ Одеський Антимайдан божиться, що ніякої республіки не оголошував (pravda.com)
  29. ↑ Енріке Менендес: Чи є сенс у блокаді Донбасу? (Українська правда)
  30. ↑ East Ukraine separatists hold vote to gain legitimacy, promise normalcy (Reuters)
  31. ↑ The Central Bank With No Currency, No Interest Rates, But ATMs (Bloomberg)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Donyecki_Népköztársaság&oldid=27073786”