Ciprus
| Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a görög nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
| Ciprusi Köztársaság | |||
| Κυπριακή Δημοκρατία Kıbrıs Cumhuriyeti Republic of Cyprus |
|||
|
|||
| Nemzeti himnusz: Ímnosz isz tin Eleftherían | |||
|
|
|||
| Fővárosa | Nicosia | ||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Államfő | Dimítrisz Hrisztófiasz | ||
| Hivatalos nyelv | görög, török | ||
| Beszélt nyelvek | angol | ||
| független | 1960. augusztus 16. | ||
|
|
|||
| EU-csatlakozás | 2004. május 1. | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | ismeretlen +/- | ||
| Rangsorban | 159 | ||
| Becsült | 796 900 fő (2008) | ||
| Rangsorban | 159 | ||
| Népsűrűség | 85 fő/km² | ||
| GDP | |||
| Összes | 24 943 millió dollár (91) | ||
| Egy főre jutó | 32 777 dollár (26) | ||
| HDI (2007) | 0.914 (32) – magas | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 5895 km² | ||
| Rangsorban | 161 | ||
| Víz | elhanyagolható% | ||
| Időzóna | EET (UTC+2) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | Euró (EUR) |
||
| Nemzetközi gépkocsijel | CY | ||
| Hívószám | 357 | ||
| Internet TLD | .cy | ||
|
|
|||
|
|||
Ciprus (görögül Kíprosz [Κύπρος]; törökül Kıbrıs) állam, hivatalos nevén a Ciprusi Köztársaság (görögül Kipriakí Dimokratía [Κυπριακή Δημοκρατία], törökül Kıbrıs Cumhuriyeti) szigetország a Földközi-tenger keleti medencéjében, Törökországtól délre.
Szicília és Szardínia után a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete. Míg a sziget földrajzi szempontból Ázsiához tartozik (mivel az ázsiai kontinentális talapzaton található), addig az ország kulturális és politikai szempontból is Európa része.
Az ország fővárosa Nicosia, mely a sziget középső részén található, s amelyet (a szigethez hasonlóan) kettéoszt a déli, szabad és főként görög-, illetve az északi, Törökország által megszállt töröklakta részeket elválasztó Zöld vonal. A megszállt területeken 1983 óta létezik a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság szakadár állam. Nem része Ciprusnak a szigeten fekvő két brit szuverén támaszpont, Akrotíri és Dekélia (területük összesen 254 km²).
Ciprus (a megszállt területek nélkül) 2004. május 1. óta az Európai Unió tagja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Domborzat
Szicília és Szardínia után a Földközi-tenger legnagyobb szigete. Észak-déli irányban négy tájra osztható:
- Kerínia-hegység: északon, a parttal párhuzamosan futó hegylánc
- Tróodosz-hegység: a terület középső részén emelkedik, legmagasabb pontja: Ólimbosz 1953 m (egyben Ciprus legmagasabb pontja is).
- Mezaorea-síkság: a déli parti síksággal összefüggő része
- Partvidéke
[szerkesztés] Vízrajz
Jelentős folyóval nem rendelkezik, gyakori a vízhiány. Leghosszabb a Pediasz nevű, 96 km hosszú folyó. A téli időszakban hulló jelentős mennyiségű eső az ország belső területein található hegyekből széles medreken keresztül jut el a tengerbe. Ezek a természetes medrek a nyári időszakban szárazon állnak. Az esőzésekből származó vizet igyekeznek tározókba terelni, hogy a száraz időszakokban ezek segítségével csökkentsék a vízhiányt. Ugyanakkor a kormány igyekszik a víz takarékos felhasználására nevelni a lakosságot,[1] olykor vízkorlátozásra is sor kerül[2]. Ezen kívül a legszárazabb időszakban tankhajókkal szállítanak vizet Görögországból[3].
[szerkesztés] Éghajlat
Cipruson az éghajlat jellegzetesen mediterrán: meglehetősen meleg és száraz, csapadék főleg november és március között, olykor villámlással, mennydörgéssel kísért zivatarok formájában esik. Havazás csak a hegyekben fordul elő, a tengerparti övezetben sosem fagy. Az enyhe tél általában március-áprilisban gyorsan csap át a nyárba. A Tróodoszon a magasabb területeken az éghajlat kontinentális.
[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem
Az alacsonyabb fekvésű vidékeken olajfa, szentjánoskenyérfa, tamariszkusz, eukaliptusz, ciprusfa és akácfa nő. A hegyek jellemző fái az aleppói fenyő, magyaltölgy és nyárfa, illetve a Tróodosz-hegység nyugati részén a cédrusfa. A hegycsúcsok közelében boróka és feketefenyő él. Tavasszal a következő virágok teszik színessé a szigetet: királyné gyertyája, szuhar, jácint, nárcisz, ciklámen, bazsarózsa, pipacs, leander, rekettye.
A sziget legnevezetesebb állatai a Larnakai- és Akrotiri-sóstónál telelő flamingók. A Tróodoszi hegységben őshonos a ciprusi vadjuh. A hegyekben kis számban található barátkeselyű, ölyv, karvaly, vándorsólyom és vörös vércse. Szintén a Tróodosz-hegység területén él a sziget egyetlen mérgeskígyó faja a Levantei vipera.
Az embernek a szigeten történt megjelenésének idején, 9000-11 000 évvel ezelőtt még élt ott a ciprusi törpe víziló (Hippopotamus minor), amely akkoriban halt ki. Ez a faj az ún. Messinai sókrízis után szorult a szigetre, a Földközi-tenger kiszáradása, majd újra víz alá kerülése után csakúgy, mint fajrokonai Krétára, Máltára, Szicíliára.
[szerkesztés] Nemzeti parkjai
- Troodosz Nemzeti Erdőpark
- Athalassa Nemzeti Erdőpark
- Cavo Gkreko Nemzeti Erdőpark
- Polemidia Nemzeti Erdőpark
- Rizoelia Nemzeti Erdőpark
- Tripylos Rezervátum
- Akamas Nemzeti Erdőpark
- Lara-Toxeftra Tengeri Rezervátum
[szerkesztés] Történelem
[szerkesztés] Őskor
A görög mitológia szerint a sziget körüli tengerben született Aphrodité, a szépség és szerelem istennője. A sziget kb. i. e. 10000 óta lakott volt.
[szerkesztés] Ókor
i. e. 1600 körül a Mükénéi kultúra hatása alá került, majd kereskedelmi kapcsolatokat alakított ki Egyiptommal. Ciprus még Egyiptom perzsák általi meghódítása előtt a Perzsa Birodalom része lett, de Nagy Sándor hadjáratai nyomán felszabadult, később az egyiptomi Ptolemaida dinasztia uralta. i. e. 58 után a Római Birodalom bekebelezte. Megfordult itt Pál apostol is, első missziós útján.
A római birodalom felosztása után 395-ben – egy rövid idejű arab hódítást leszámítva – a Bizánci Birodalom része volt.
[szerkesztés] Középkor
A keresztes háborúk idején I. Richárd angol király 1191-ben Komnénosz Izsák legyőzése után meghódította, majd eladta a Templomos Lovagrendnek. Tőlük a mindössze két éves Jeruzsálemi Királyságát 1187-ben a Szaladin szultánnal vívott csatában elveszítő Guy de Lusignan vásárolta meg 1192-ben. 1482-ben, az utolsó királynő halálával a ciprusi Lusignan dinasztiának magva szakadt, és a szigeten – újabb adás-vétel révén – a velenceiek rendezkedtek be, akik állandó harcban álltak a terjeszkedő Oszmán Birodalommal.
[szerkesztés] Újkor
1571-ben a törökök 60 000 embert számláló flottája végül meghódította Ciprust, és török uralom alatt állt 1878-ig, amikor az angolok elfoglalták. 1878 és 1925 között Nagy-Britannia bérbe vette a szigetet az Oszmán Birodalomtól, majd Ciprus 1925-ben brit koronagyarmattá vált.
[szerkesztés] Függetlenség
Az 1900-as években szerveződött a görög ciprusiaknak a sziget Görögországgal való egyesüléséért küzdő mozgalma (enózisz), amely a második világháború után tudott csak megerősödni. 1955-ben megalakult az EOKA[4] nevű görög nacionalistákból álló ellenállási szervezet, amely 1959-ig harcolt a brit gyarmati függőség ellen (a törökök területi felosztást akartak). Ekkor, 1959. február 19-én a Londonban megkezdett, Nagy-Britannia, Görögország és Törökország között lezajlott második konferencián egyezményben nyilatkoztak Ciprus függetlenségéről, melyet 1960. február 11-én írtak alá Zürichben (Zürich és London-megállapodás). Ezt – a háromhatalmi tárgyalások eredményeként – 1960. augusztus 16-án sikerült kinyilvánítani a Nicosiában aláírt szerződéssel. Az államszerződés jogot formált arra, hogy mindhárom fél katonai erőket állomásoztasson a szigeten. Az ENSZ szeptember 20-án vette fel tagjai közé. Az első elnök III. Makariosz görög-ortodox pátriárka lett, az alelnök egy ciprusi török volt. A szigetek Görögországhoz való csatlakozása kérdésében a görög és a török etnikum között állandósultak a feszültségek és összetűzések, ezért 1963 végén létrehozták az ún. „Zöld vonalat”, amely a görögök lakta területet volt hivatott elválasztani a töröklakta területektől, így kettéosztva az országot. A fegyveres összetűzések hatására 1964-ben Ciprus kérdése az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé került, amely 1964. évi 186-os határozatában békefenntartók telepítését rendelte el a szigeten (United Nations Peacekeeping Force In Cyprus, UNFICYP).[5][6]
[szerkesztés] Kettéválás
1974. július 15-én a görögországi katonai junta által támogatott ciprusi görög katonatisztek csoportja, a Nemzeti Gárda, azzal a szándékkal, hogy Ciprust Görögországgal egyesítsék, államcsínyt kíséreltek meg az érsek-elnök Makariosz ellen, aki életét mentve, brit segítséggel elmenekült a szigetről. Níkosz Szampszónt kiáltották ki új elnökül. Július 19-én az eltávolított Makariosz nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögezte: „A görög junta puccsa egy invázió, melynek következményeitől Ciprus egész lakossága szenved, görögök és törökök egyaránt.”. Másnap, július 20-án az 1960-as háromhatalmi egyezményre és a török etnikum védelmére hivatkozva Törökország, Bülent Ecevit miniszterelnök utasításaira, 40 000 fős inváziós csapatot tett partra a sziget északi részén és megkezdte annak teljes megszállását. Két nap múlva a török csapatok biztosított folyosót nyitottak az északi parttól Nicosiáig. Szampszont félre-, majd Makarioszt visszaállították és július 22-én Görögország fegyverszünetet kötött Törökországgal. Július 23-án a görögországi junta megbukott, majd Genfben megindultak a béketárgyalások. Eközben Cipruson 200 ezer fős görög lakosság indult meg a görög fennhatóságú déli területek felé. Augusztus 14-én a genfi tárgyalások eredménytelenül félbeszakadtak, majd Görögország – Franciaország 1966. március 10-ei hasonló döntését követve – kivonta csapatait a NATO integrált katonai erőiből. A török csapatok ezt követően folytatták az előrenyomulást, két nap múlva már a sziget területének 37%-át (északi harmadát) birtokolták. A délen lakó törökök többségét (több mint 60 ezret) az északi területekre telepítették a ciprusi kormány és az ENSZ beleegyezésével. A fővárost, Nicosiát szintén kettéosztották a „Zöld Vonal” mentén, ami "országhatárrá" alakult, nemzetközi repülőtere ENSZ fennhatóság alá került, légiforgalma megbénult. Az északi területeken 1975-ben a ciprusi törökök egyoldalúan, Rauf Denktaş elnökletével a mai napig fennálló saját, önálló közigazgatást alakítottak ki „Észak-Ciprusi Szövetségi Állam” néven. Az ENSZ-csapatok az elválasztó határvonal (a „Zöld Vonal”, a török hadműveletek után ismert még „Attila Vonal”-ként is) középső részét azóta is ellenőrzésük alatt tartják.
Törökország közreműködésével Görögország 1980-ban újra csatlakozott a NATO-hoz.
Az északi területek függetlenségét 1983. november 13-án Denktaş egyoldalúan kikiáltotta, amit november 15-én, nyolc évvel a „rendezés” után Törökország elismert „Észak-Ciprusi Török Köztársaság” néven és diplomáciai kapcsolatot létesített vele. A Ciprusi Köztársaságot nem ismeri el Törökország és Dél-ciprusi görög ciprióták közigazgatása néven nevezi. Ezzel a lépéssel Törökország ismételten megszegett több ENSZ-határozatot. Az északi, új államot azóta sem ismerte el más ország, az ENSZ-tagállamok bojkottálják az ENSZ Alapokmány 2. cikkének 5. bekezdése alapján.
[szerkesztés] Az Európai Unió tagállamaként
2003. április 30-án a határvonal több szakaszát megnyitották, amit azóta is több ezer görög és török ciprusi lépte át. Ciprus 2004. évi Európai Unióhoz való csatlakozása előtt Kofi Annan ENSZ-főtitkár vezetésével április 24-én Annan-terv néven rendezési terv született a sziget újraegyesítésére. A terv lehetőséget adott volna az 1974-es török megszállás során bevándorolt illetve ezek leszármazottjaként Cipruson élő törökök jelentős részének, hogy a szigeten maradjon. Ez heves tiltakozást váltott ki a déli, nem megszállt területen élők görög cipriótákból. A népszavazáson a ciprusi törökök az egyesítés mellett, a ciprusi görögök többsége az egyesítés ellen szavaztak, így a terv kudarcba fulladt. Május 1-jén a Ciprusi Köztársaság megosztott államként lett az EU tagja. Az északi, megszállt területek EU tagsága a helyzet rendezéséig felfüggesztésre került.
Ciprus 2008. január 1-jén csatlakozott az eurózónához, és bevezették az eurót. Nicosiában februárban mindkét fél részére Eleni Mavrou – a görög városrész polgármestere – és Cemal Metin Bulutoğluları – a török fél (Lefkoşa) polgármestere – ünnepélyes keretek között megnyitotta Ledra nevű főutcáját, amely a kettéosztottság megszűnésének kezdetét jelképezi. A két fél polgármestere havonta személyesen egyezteti egymással későbbi terveit.[7]
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
Államformája elnöki köztársaság. Az országot 80 fős, öt évente választott parlament irányítja.
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Ciprus független köztársaság. Az 1960-as alkotmánya szerint, parlamentjében kell hogy legyen egy görög származású elnök, hét görög miniszter, egy török alelnök, és három török miniszter. Ez a lakosság etnikai megoszlása miatt alakult ki, hiszen 82%-ot a görögök, 18%-ot pedig a törökök tesznek ki. A parlamentben 24 helyet a török ciprióták számára tartanak fenn.
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
Az ország a török megszállásig 6 kerületre (επαρχίες, eparhíesz / kazalar) volt osztva, itt ezek felsorolása található (elöl a görög, utána az átírás, azután a török név):
- Famagusta[8] (Αμμόχωστος, Ammóhhosztosz[9] / Gazimağusa)
- Kerínia (Κερύνεια / Girne)
- Lárnaka (Λάρνακα / Larnaka)
- Nicosia[8] (Λευκωσία, Lefkoszía / Lefkoşa)
- Limassol[8] (Λεμεσός, Lemeszósz / Leymosun)
- Páfosz (Πάφος / Baf)
[szerkesztés] Politikai pártok
- Munkáspárt (AKEL) (kommunista)
- Demokrata Párt (DIKO) (konzervatív)
- Demokrata Tömörülés (DISY) (jobboldali)
- Egyesült Demokraták (ED) (liberális)
[szerkesztés] Elnökök
- III. Makáriosz érsek • 1960. augusztus 16. – 1974. július 15.
- Níkosz Szampszón (de facto) • 1974. július 15. – 1974. július 23.
- Gláfkosz Klirídisz (ideiglenes) • 1974. július 23. – 1974. december 7.
- III. Makáriosz érsek (a törvényes álapot visszaállítása után) • 1974. december 7. – 1977. augusztus 31. (†)
- Szpírosz Kiprianú • 1977. augusztus 31. – 1988. február 28.
- Jórgosz Vaszilíu • 1988. február 28. – 1993. február 28.
- Gláfkosz Klirídisz (másodszor) • 1993. február 28. – 2003. március 1.
- Tásszosz Papadópulosz[10] • 2003. március 1. – 2008. február 28.
- Dimítrisz Hrisztófiasz • 2008. február 28. –
[szerkesztés] Védelmi rendszer
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Általános adatok
A sziget teljes népességének száma a megszállás miatt nehezen becsülhető. A 2007-es népszámlálás szerint a Ciprusi Köztársaságnak 788 457 lakója volt.
Az 1960-as népszámlálás szerint A görög ciprióták tették ki a sziget lakosságának 77%-át, a török ciprióták 18%-át, és 5% volt az egyéb etnikumhoz tartozók aránya. Az 1974-es török invázió után azonban körülbelül 150 000 török bevándorló érkezett Törökország anatóliai területeiről az „Észak-Ciprusi Török Köztársaságba”, ami „állampolgáraként” ismerte el a betelepülőket. A bevándorlók és leszármazottaik jelenléte megváltoztatta a sziget etnikai arányait, és fontos pontja lett a béketárgyalásoknak, mivel a Ciprusi Köztársaság a kiegyezés egyik alapfeltételének tekinti az illegális török bevándorlók távozását. Ez volt az egyik oka az Annan-terv görög elutasításának is.
A gyarmati múltnak és a brit légitámaszpontoknak köszönhetően a szigeten folyamatosan található egy brit közösség is, amely részben a Királyi Légierő katonai és polgári alkalmazottaiból, részben brit civilekből (vendégmunkásokból, nyugdíjasokból) tevődik ki. A köztársaság otthont ad olyan jelentős főként menekültekből álló közösségeknek is, mint az örmény, a szerb, a palesztin, a libanoni, vagy a kurd közösség.
Az 1980-as évektől kezdődően nő Cipruson az orosz és ukrán bevándorlók aránya, akik többnyire Görögország érintésével érkeztek az országba. A 2000-es évek óta a munkaerőhiány következtében Cipruson nagy számú ázsiai, főként Thaiföldről, Sri Lankáról és a Fülöp-szigetekről érkezett vendégmunkás is él. Az Európai Unióhoz való 2004-es csatlakozás után jelentős számú vendégmunkás jelent meg a szigeten a szintén csatlakozott kelet-európai államokból, főként Lengyelországból és Bulgáriából.
[szerkesztés] Legnépesebb települések
[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
[szerkesztés] Etnikumok
Görög ciprióták, török ciprióták, törökországi török, és egyéb népek.
[szerkesztés] Vallás
Ciprus összlakosságának mintegy 78%-a görög-ortodox keresztény, míg 18% muszlim vallású. A vallási határok azonban a belső határ mentén élesen elválnak egymástól, az északi rész szinte teljesen mohamedán, míg a déli részen szinte kizárólag keresztények élnek. A nyelvi megoszlás a vallásihoz hasonló, a vallási hovatartozás a nemzeti hovatartozást is determinálja.
[szerkesztés] Nyelvek
Ciprus 1960-ban kiadott alkotmányának értelmében a görög és a török a hivatalos nyelv. Az 1974-es török invázió, az ország két részre osztása után a görög nyelv a déli, míg a török az északi részen dominál. Az angolt széles körben beszélik a sziget mindkét felén. A külföldiek magas arányának következtében az angol félhivatalos nyelvvé vált. A déli részen a szolgáltatások elérhetők görög és angol nyelven is. Az angol nyelvű külföldi dokumentumokat (diploma, születési anyakönyvi kivonat)nem kell lefordítani görögre. Angolul kommunikálnak egymás között a görög és török ciprióták is, főleg a fiatalabb generáció. A politikai kapcsolat nyelve a két rész között szintén az angol.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
A ciprusi gazdaság legmeghatározóbb eleme a szolgáltató szektor, ez adja a GDP háromnegyedét. Ezen belül főként az idegenforgalom és a pénzügyi szektor számottevő. A szigetre évente több mint kétmillió turista látogat, azaz a lakosság közel háromszorosa. A pénzügyi szektor fő vonzerejét az off-shore vállalati tevékenység adja: közel ötvenezer bejegyzett off-shore cég létezik az országban. Noha az EU csatlakozás nyomán ezen cégek terhei közel kétszeresére nőttek, európai összehasonlításban Ciprus még mindig vonzó és előnyös az off-shore céget alapítani szándékozók számára. Fontos tényező a tengeri szállítás is: a szigetország a világ egyik legnagyobb kereskedelmi flottájával rendelkezik.
A sziget termelése nem fedezi a belső szükségletet (amit a jelentő turistaforgalom is növel), így az import jelentősen (négyszeresen-ötszörösen) meghaladja az exportot. Főleg mezőgazdasági cikkek terén szorul behozatalra az ország.[11][12]
[szerkesztés] Általános adatok
- Gazdasága: ipari ország
- Pénznem: Euró (1 euró=100 cent).
- Hazai össztermék (GDP)/fő: 29 853 USD (2008-ban).[13]
- Munkanélküliség: 3,65% (2008-ban).[14]
- Munkaerő: 378 000 fő (2008-ban).[14]
- Infláció: 1,817% (2008-ban).[14]
- A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 5%, ipar 20%, szolgáltatások 75%.
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
[szerkesztés] Mezőgazdaság
Mediterrán mezőgazdasága (gyümölcs, zöldség, olajbogyó, szőlő, gyapot, dohány) nem fedezi a lakosság élelmiszerigényét.
[szerkesztés] Ipar
Az ásványkincsekben (pirit, azbeszt, króm, réz) viszonylag gazdag ország az energiahordozókat (kőolaj és földgáz) külföldről szerzi be. Feldolgozóiparának jelentősebb ágazatai az élelmiszer- és textilipar.
[szerkesztés] Kereskedelem
- Exportcikkek:
Déligyümölcs, burgonya, zöldség, bor, szőlő, dohány, réz, vasérc, cement, textíliák.
- Importcikkek:
Műszaki berendezések és alkatrészek, járművek, üzemanyag, fémek, vegyipari termékek, élelmiszerek, vetőmag.
- Főbb kereskedelmi partnerek:
Egyesült Királyság, Görögország, Oroszország, Szíria, Libanon, USA, Olaszország, Németország.
[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés] Közlekedés
- Közutak hossza: 10 663 km
- Repülőterek száma: 15
- Kikötők száma: 6 (Kereskedelmi hajóflottája a világ legnagyobbjai közé tartozik).
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatási rendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
[szerkesztés] Tudomány
[szerkesztés] Művészetek
|
|||||
[szerkesztés] Hagyományok, néprajz
[szerkesztés] Gasztronómia
[szerkesztés] Ételek
A ciprusi konyha különleges, egészséges, és nem terheli meg a szervezetet. Az ételek mediterrán jellegűek, különlegességüket azonban a közel-keleti konyha fűszereivel való keverés adja meg. Legjellegzetesebb az ún. meze, amelyből kétféle létezik: húsmeze (meat meze) és halmeze (fish meze). Ez egy ételkombináció, amelyben kb. 10-15 féle étel szerepel: mártások, saláták, sajtok, húsok. Feltétlenül kóstolják meg a következő ételeket: meze, mousaka (darált hússal töltött tészta), kefte (húsgombócok), halloum (sajt), a ciprusi édességek közül pedig az ún. karidaki-t (fiatal zölddió fahéjas, szegfűszeges szirupban) és a kitrolemon-t (kandírozott citrusféle). Cipruson nagyon sok étterem van, nagy többségükben kiváló kiszolgálással találkozhatunk. Az árak kb. a magyar éttermi árak kétszerese. A nemzetközileg általánosan elfogadott íratlan szabályok szerint, a végösszeg kb. 10% ajánlott borravalóként.
[szerkesztés] Italok
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A commandaria nevű bor Ciprus különlegessége. A sziget borai közül kiemelendők még: keo hock, white lady, arsinoe és aphrodite. Az otello és az afames a legkedveltebb a vörösborok közül. Legerősebb ciprusi bor a "zivania".
[szerkesztés] Kulturális világörökségek
- Paphos (1980): Antik épületek maradvánayai, római villák, mozaikpadlók.
- A Tróodosz-hegység festett templomai (1985, 2001): templomok és kolostorok egymás közelében. A bizánci építészet emlékei.
- Choirokoitia (1998)
[szerkesztés] Turizmus
Az 1960-as függetlenné válás és az 1974-es polgárháború után indult fejlődésnek az addig viszonylag zárt Ciprus turizmusa. A roppantul kedvező időjárási viszonyok, a jó közbiztonság, a gazdag kulturális örökség és az angolul beszélő szigetlakók nagy száma miatt az idegenforgalom a '80-as években robbanásszerű fejlődésnek indult.
A sziget kényszerű kettéosztottsága miatt a 2000-es évekig csak a déli, szabad területek voltak hivatalosan látogathatóak, az északi, megszállt területekre a szigeten belülről nem lehetett belépni. Az úgynevezett Észak-Ciprusi Török Köztársaság területére a szigeten kívülről belépőket a Ciprusi Köztársaság a mai napig illegális határátlépőnek tekinti. 2003 áprilisától határátkelő nyílt a tűzszüneti vonalon, amelyet 2008-ban egy újabb átkelő megnyitása követett Nicosia központjában (Ledra utca).
A legtöbb látogató (a turisták közel fele) a hagyományosan jó kapcsolatok miatt Nagy-Britanniából érkezik. Jelentős még a nagyobb európai államokból (Németország, Svédország) érkező turisták aránya. A Ciprusra látogatók száma körülbelül hárommillió fő évente - azaz a sziget lakosságának háromszorosa. A turizmus a nemzeti összterméknek körülbelül negyedét adja. Az idegenforgalom koordinálását a Ciprusi Idegenforgalmi Hivatal (CTO) végzi.
A hepatitis A (nagy a fertőzésveszély) és B (közepes a fertőzésveszély) oltás ajánlott Ciprusra utazóknak.
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Olimpia
Ciprus eddig még nem nyert érmet az olmipiai játékok során.
- Bővebben: Ciprus az olimpiai játékokon
[szerkesztés] Labdarúgás
A Ciprusi labdarúgó-válogatott eddig még nem ért el kiemelkedő eredményeket. Az országban jelentős és nagy népszerűségnek örvend a labdarúgás. A nemzeti bajnokságban sok idegenlégiós játszik.
- Bővebben: Ciprusi labdarúgócsapatok listája vagy Ciprusi labdarúgó-válogatott
[szerkesztés] Autósport
A Troodos-hegység Limassol környéki területein 1970 óta minden évben megrendezik a Ciprus Rali-t, amely nemzetközi elismertségnek örvend.[15] A verseny a Rali-világbajnokság részét képezi 2000 óta. Ez alól a 2007-es és 2008-as szezon volt kivétel, amikor az esemény a Közel-keleti ralibajnokság része volt.
[szerkesztés] Ünnepek
| Dátum | Ünnep |
|---|---|
| Január 1. | Újév |
| Január 6. | Vízkereszt napja |
| Változó | Zöld hétfő |
| Március 25. | Görög függetlenségi nap |
| Április 1. | Ciprus nemzeti ünnepe (EOKA-nap, az angolok elleni forradalom napja) |
| Változó | Nagypéntek |
| Változó | Húsvéthétfő |
| Változó | Húsvét harmadnapja |
| Május 1. | A munka ünnepe |
| Változó | Pünkösd |
| Augusztus 15. | Szűz Mária mennybemetele (assumption day) |
| Október 1. | Ciprus függetlenségi napja |
| Október 28. | Görög nemzeti ünnep |
| December 24–26. | Karácsony |
[szerkesztés] Források
- Földrajzi Világatlasz (Nyír-Karta Bt., 2003)
- Cartographia Világatlasz (Cartographia Kft., 2001-2002)
- Officina Világévkönyv '94/95 (Officina Nova/Magyar Könyvklub, 1994)
- Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Kartal & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Ciprus fellép a vízpocsékolók ellen ‑ RTL Hírek (2007. március 22)
- ↑ Vízkorlátozás Cipruson ‑ Vizinform.hu (2007)
- ↑ Greek ship dumps water for Cyprus - BBC (angol)
- ↑ Εθνική Οργάνωσις Κυπρίων Αγωνιστών, Ethnikí Orgánoszisz Kipríon Agonisztón, magyarul Ciprusi Harcosok Nemzeti Szervezete.
- ↑ A 186. számú BT-határozat teljes szövege (angol)
- ↑ ENSZ-határozatok Ciprus ügyében (angol)
- ↑ Lásd 2008. október 26.-i MTV-Panorámát
- ^ a b c Hagyományos, honosodott formájában írandó az akadémiai szabályozás szerint, a szabatos formában átírt görög nevük ellenében (ÚNMH).
- ↑ A szabatos átírt forma Amóhosztosz lenne, de a ciprusi görögben a kettős mássalhangzók nem egyszerűsödnek (ÚNMH).
- ↑ A sztenderd átírása Tászosz volna az elnök keresztnevének, de a ciprusiban a kettőzött mássalhangzók nem egyszerűsödnek (ÚNMH).
- ↑ A Magyar Külügyminisztérium beszámolója Ciprus gazdaságáról
- ↑ MTI országismertető
- ↑ IMF becslés (2009)
- ^ a b c IMF becslés (2009)
- ↑ A Ciprus Rali hivatalos weboldala
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Ciprusi Köztársaság hivatalos honlapja
- Az "Észak-Ciprusi Török Köztársaság" honlapja
- A Ciprusi Köztársaság hivatalos magyar nyelvű honlapja
- cips: cyprus international press service – Hírek és adatok az országról angol és német nyelven
- Ciprusi Magyar Baráti es Kulturális Kapcsolatok Társasága - Κυπροουγγρικός Σύνδεσμος Φιλίας και Πολιτιστικών Σχέσεων
- Ciprus a Hajdú-Bihar Megyei Fejlesztési Ügynökség Kht. EU-25 oldalán
- Ciprus domborzati térképe
- Fényképek a fővárosról, Nicosia-ról
- Cyprus Guide
- Ciprus.lap.hu
|
|||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||
|
|||||||||||
|
||||||||||
|
|||||||||||||||||

