Ladoga-tó
| Ladoga-tó | |
 |
|
| Északi part | |
| Országok |  Oroszország |
| Hely | Karélia, Leningrádi terület |
| Vízgyűjtő terület | 276 000 km2 |
| Elsődleges források | Szvir, Volhov, Vuoksi |
| Elsődleges lefolyások | Néva |
| Hosszúság | 219 km |
| Szélesség | 138 km |
| Felszíni terület | 17 700 km2 |
| Átlagos mélység | 51 m |
| Legnagyobb mélység | 230 m |
| Víztérfogat | 837 km3 |
| Szigetek | 660 |
| Elhelyezkedése | |
 Ladoga-tó
Pozíció a Leningrádi terület térképén
|
|
| é. sz. 60° 45′, k. h. 31° 30′ | |
A Ladoga-tó egy oroszországi édesvizű tó Karéliában és a Leningrádi területen, Szentpétervártól kb. 50 km-re északkeletre.
Területe 17 600 négyzetkilométer. Ez Európa legnagyobb tava, a Föld 15 nagy édesvíz-tartalékának egyike. Körülbelül 210 kilométer hosszú és 130 kilométer széles, mélysége helyenként eléri a 225 métert. A tóba 32 kisebb folyó ömlik, de vizét csak egyetlen folyó, a Néva vezeti le.
Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasági és az ipari tevékenység jelentős környezeti károkat okozott, az eutrofizáció és a vízminőség romlása egyre nagyobb méreteket ölt a Ladoga-tónál, pedig ez az egyedüli otthona a kihalás szélére sodort édesvízi fókaalfajnak, a Ladoga gyűrűsfókának.
A Ladoga-tó északnyugati részén található a Valaam-szigetcsoport (Valaamszkije osztrova), mely a Valaam-szigetből és több mint 50 kisebb szigetből áll. A központi szigeten lévő Valaam-kolostort a 14. században alapították és 1715-ben I. Péter parancsára újították fel. Évtizedeken át ez volt Oroszország egyik kulturális és vallási központja, melyet a cárok és az orosz egyház egyaránt támogatott.
A második világháború idején a befagyott tó jegén keresztül látták el a németek által körülzárt Leningrádot.
Forrás [szerkesztés]
- Varga Lajos: A Ladoga-tó, Természettudományi közlöny , 1941. (73. évf.) 1126. sz. 533-537. old.
- Miről híres a Ladoga? , Búvár (1960-1989), 1989. (44. évf.) 6. sz. 31. old.
- Sikerült megmenteni a Ladoga-tó fókáit, Természet világa : természettudományi közlöny, 1987. (118. évf.) 1. sz. 31. old.
