Közönséges vakond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges vakond
Talpa europea közönséges vakond.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft [1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Cickányalakúak (Soricomorpha)
Család: Vakondfélék (Talpidae)
Alcsalád: Vakondformák (Talpinae)
Nem: Talpa
Faj: T. europea
Tudományos név
Talpa europaea
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Az elterjedési területe
Az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges vakond témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges vakond témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges vakond témájú kategóriát.

Csontváz
A közönséges vakond és járatainak keresztmetszeti képe

A közönséges vakond vagy régiesebb nevén vakondok az emlősök (Mammalia) osztályába, a cickányalakúak (Soricomorpha) rendjébe és a vakondfélék (Talpidae) családjába tartozó faj. A régebbi hagyományos rendszerbesorolások a rovarevők (Insectivora) rendjébe sorolták.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges vakond elterjedési területe Európán kívül Ázsián keresztül Japánig terjed. Tartózkodási helyét ő maga árulja el, mert állandóan új túrásokat hány fel, hogy megélhessen. Ezek a halmok vagy túrások jelölik mindig vadászterületének irányát és kiterjedését. Nagy falánkságánál fogva ezt állandóan nagyobbítani kell, és így földalatti járatain állandóan dolgoznia kell.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges vakond teljes hossza 15–17 cm. Végtagjai nagyon rövidek és vízszintes helyzetűek. Nagyon széles tenyere mindig kifelé és hátrafelé fordul. Rövid ujjai kötőhártyával vannak összekötve és széles, lapos, tompa élű, de erőteljes karmokkal fegyverzettek. A kicsiny és rövid lábak ujjai különváltak. Körülbelül mákszemnagyságú szeme teljesen a bundába rejtett. Az apró fülön nincs fülkagyló, van azonban egy kis bőrszegély, amely a hangjárat kinyitására és elzárására szolgál. Az egyneműen fekete, bársonyos szőrzet mindenütt nagyon tömött, rövid és puha. A nőstény karcsúbb, mint a hím, s a fiatal állatok kissé szürkések. A Kárpát-medencében a teljesen sárgásfehér vagy tiszta fehér színű példányok sem ritkák. Teljesen kopasz vakondot is fogtak már.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vakond nagyon könnyen ás. Fő ásószerve természetesen lapát alakú, kezei erős karmokkal vannak ellátva, mert – kivált keményebb talajban – csak ezek segítségével hatolhat előre. Ha a járatban a kiásott föld fölhalmozódik, a vakond a földfelszín irányában kezd ásni, s ezen a kürtőn át – fejének erős lökéseivel – nyomja ki a földet. Ez a vakondtúrás keletkezésének oka és módja.

A vakond nem tart téli álmot, mint némely más rovarevő, hanem éjjel-nappal örökös mozgásban van, követi a gilisztákat és a rovarokat. A gilisztakészlet gyűjtésének magyarázata az, hogy a vakond télen, fagyos időben nem tud vadászfolyosókat ásni, tehát élelmiszerkészletre van szüksége.

Mozgása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat mozgása általában sokkal gyorsabb, mint hinnénk. Nemcsak a folyosókban, hanem a föld felületén is, ahol pedig nem otthonos, aránylag gyorsan fut. A vízben is otthonos, és tudunk esetekről, hogy nemcsak széles folyókat, hanem tengerszorosokat is átúszott. Általában véve a közönséges vakond éjjeli állat, de kivételesen önként is a napfényre jön.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vakond fő tápláléka gilisztákból áll. A gilisztákon kívül megeszi még a bogarakat, például cserebogarat, ganajtúró bogarat, lótetűt, és minden más rovart, illetve ezek lárváit, sőt a csigák is nagyon ínyére valók. Rendkívül finom szaglásával könnyen kiszimatolja őket, aszerint, amint ők maguk haladnak. De nemcsak a saját építményein belül vadászik, hanem időről időre a föld felületéről, sőt a vízből is hoz magának zsákmányt. Itt-ott még a földön fészkelő madarak fiókáit is fölfalja.

Érzékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szaglása képessé teszi az állatot a táplálék felfedezésére anélkül, hogy azt látná vagy érintené, és eredményesen vezeti szövevényes folyosóin keresztül. A hegyes, rendkívül mozgékony orr egyúttal tapogató eszközül is szolgál a vakondnak. Hallása is kitűnő. Külső füle nincs, de keskeny járataiban ez csak útjában volna. A földben különben az egész test, mint külső fül működik, miután tudvalevőleg a föld jobban vezeti a hangot, mint a levegő.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párok együtt ásnak közös közlekedési és vadászfolyosókat és a nőstény fészket készít kicsinyei részére. Körülbelül négyheti vemhesség után 3–5 vak kölyköt ellik a nőstény ebben a fészekben. A fiai az összes emlősök kölykei között a leggyámoltalanabbak. Eleinte csupaszok és vakok s körülbelül akkorák, mint egy nagyobbacska bab. De már a legfiatalabb korukban ugyanazt a falánkságot mutatják, mint szüleik, s azért nagyon gyorsan nőnek.

Az anya legnagyobb odaadással gondozza csemetéit, és nem retten vissza semmi veszélytől, ha megmentésükről van szó. Körülbelül 5 hét múlva elérik az öregek fél nagyságát, de még mindig a fészekben laknak és az öregektől várják a táplálékot, amelyet hihetetlen mohósággal költenek el.

Haszna és kára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vakond nagyon hasznos a kerti kártevők ellen. Saját súlyának több mint másfélszeresét eszi meg naponta. Az állatok hatalmas táplálékigénye következtében sehol sem lehet túl sok belőlük, mert csak ott jelennek meg nagyobb számmal, ahol bőséges táplálék található, és ahol ez megfogyatkozik, onnan gyorsan továbbvándorolnak. Nem érdemes gyümölcsösökben irtani, vagy elűzni, mert a fák gyökereit pusztító pajorok (többek közt a májusi cserebogár lárvái) első számú fogyasztói.

A vakond jelenléte túrásai miatt a kertekben néha zavaróvá válik. Fiatal ültetvényekben és melegágyakban, melyekben értékes növényeket gondoznak, sokat közülük tönkretehet, mert ásása közben gyökereiket meglazítja és azok elszáradnak. Jól gondozott pázsitterületeken pedig a vakondtúrások a szemet sértik. A gátakban és töltésekben nem szabad megtűrni, mert folyosói által a víznek utakat nyit, és ezzel gátszakadást okozhat.

Távoltartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahol kárt okoz, a vakondot ott sem szabad megölni (ami védettsége miatt amúgy is szabálysértés), mert hatékony eszközökkel el is lehet űzni. Vegyi anyagokat, egyéb mérgeket, üvegcserepet ne szórjunk a földbe, mert velük a vakonddal együtt a környezetünket is pusztítjuk. A vakondmentes kerthez vezető legbiztosabb megoldást az jelenti ha a vakondot elzárjuk az élelemforrástól, és fizikailag akadályozzuk meg, hogy a járataiban felhalmozódott földet a felszínre túrja.

  • Egy korszerű módszer az elektromos vakondriasztó használata. A vakond érzékeny az 1000 Hz alatti frekvenciájú hangra, így a készülék által kibocsátott 300-400 Hz (más esetben 100-700 Hz) frekvenciájú hangimpulzusok - melyek a földben több tucat méterre terjednek - irritálják az állatot, ezért elhagyja a területet.[2][3][4][5][6][7][8]
  • A kertészek által is alkalmazott régi bevált módszer, hogy petróleummal vagy terpentinnel átitatott rongyokat helyeznek el a vakond főfolyosójának néhány helyén. Ezek szagát nem bírja az állat, nem képes zsákmányát kiszimatolni, ezért inkább elmenekül a területről.
  • A vakond állandó távol tartásához legjobb az adott területet keskeny, lehetőleg mély árokkal körülvenni, amely akadályt jelent az ásásban. Újszerű módszer a vakondháló használata, melyet vakondháló rögzítő szeggel erősítenek a talajhoz.
  • A melegágyakat úgy védhetjük meg, hogy feneküket vakondhálóval béleljük ki, vagy pedig a talaj és a trágyakéreg közé egy sor borókaágat rakunk be, ez utóbbiak tövisei ugyanis a vakondot az ásásban akadályozzák.
  • A nagy sárfű (Vakondűző fű) (Euphorbia lathyris), mint népies nevébe is benne van, távol tartja a kertből eme állatokat. Viszonylag igénytelen növény, könnyen elszaporodik a kertben. Hasonló hatású a császárkorona (Fritillaria imperialis) melynek erős szagú gyökerei tartják távol a vakondokat, egereket és egyéb rágcsálókat.
  • Régebben mérgeket (pl. kalcium-karbid, sztrichnin, alumínium-foszfid) vagy a kifüstölést elterjedten alkalmazták, azonban ezek a módszerek elpusztítják az állatot, így kerülendők.

Természetes ellenségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vakond fő ellenségei a görény, menyét, bagoly, sólyom, ölyv, holló és gólya. Ezek gyakran lesben állnak, amikor a vakond a túrását felhányva, a felszínre jön. Az apró testű menyét a vakond járataiba is bemászik. Csak a róka, nyest, a sün és az említett madarak eszik meg; a többi ellensége csak megöli és otthagyja.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vakond bundáját rövid ideig fölkapta a divat, e prém népszerűsége azonban hamarosan megszűnt.

A vakond a népszerű kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisvakond (csehül Krtek), Zdeněk Miler rajzfilmfigurája.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]