Májusi cserebogár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Májusi cserebogár
Feldmaikäfer (Melolontha melolontha) w 4.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Scarabaeiformia
Család: Ganajtúrófélék (Scarabaeidae)
Alcsalád: Cserebogárformák (Melolonthinae)
Nem: Cserebogár (Melolontha)
Faj: M. melolontha
Tudományos név
Melolontha melolontha
Linné, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Májusi cserebogár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Májusi cserebogár témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Májusi cserebogár témájú kategóriát.

Pajor és bábja

A májusi cserebogár (Melolontha melolontha) egy viszonylag gyakori európai bogárfaj, egyben a Kárpát-medence legnagyobb mezőgazdasági jelentőségű cserebogárfaja.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az imágó 23–30 milliméter hosszú. A fej, az előtor és a potroh szürkésfekete, a szárnyfedők barnák. A potrohszelvények oldalán háromszög alakú világos foltok láthatóak, a szárnyfedőket ritkás fehér szőrzet fedi. A farfedő hosszú nyúlványban végződik.

A cserebogár lárvája, a 4–5 centiméteresre is megnövő pajor piszkosfehér színű, hátsó része felé sötétedik és vastagszik. Lábai a test elején, a barna fej közelében vannak. Rágói erősek.

Életciklusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A májusi cserebogár teljes átalakulással fejlődik ki – a Kárpát-medencében 3, hidegebb vidékeken 4 év alatt. Ennek megfelelően hazánkban háromévenként, április–májusban tömegesen rajzik.

A megtermékenyített nőstény kevésbé árnyékolt, növényekkel sűrűn benőtt, fagymentes helyekre tojik 2-3 alkalommal; egy-egy csomóba 20–30 tojást rak. A tojások a talajnedvesség hatására duzzadnak meg, fejlődnek ki. A lárvák 30–50 nap múlva kelnek ki, többnyire június végétől. Először a tojásrakás évében, a nyár végén vedlenek, másodjára a következő nyár elején.

A lárvák talajban vízszintesen és függőlegesen is sokat mozognak:

  • a fiatal lárvák humuszevők;
  • az idősebbek polifág gyökérkártevők.

A legkárosabb az idős lárva. A lárva fejlődésének üteme függ a hőmérséklettől, a humusztartalomtól és a talajnedvességtől. Két telet tölt lárva alakban; gyakran 1 m mélyen. A lárva kora a fejtok méretéből állapítható meg (első év: 2–3 mm; második év: 3,5–5 mm; harmadik év: 6-7,5 mm). A harmadik év nyarának közepén bábozódik nagyjából egy ásónyomnyi mélyen. A bábbölcsőben kialakult szabad bábból őszre fejlődik ki az imágó – ez azonban nem jön a felszínre, hanem a talajban telel át.

Az imágók lombos fák leveleit szabálytalan karéjozással rágják (ritkábban a friss hajtásokat is) Alig 5-7 hétig élnek. Elsődleges szerepük a párosodás, amire általában az első-második héten kerítenek sort. A nőstény 10–20 centiméter mélyen, egyesével helyezi el 60–80 tojását.

A három éves mellett van egy nagy, 30 éves gyakorisági maximumuk is.

A cserebogár és az ember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óriási étvágyú cserebogár mind pajorként, mind kifejlett állapotában problémát jelent a mező- és erdőgazdaságok számára. 1911-ben egy alkalommal több mint 20 millió példányt gyűjtöttek össze egy 18 km²-es erdőben. A faj irtásáról a középkor óta vannak feljegyzések, sőt, cserebogárra írt receptek is fennmaradtak.

A szezonjuk alatt érdemes este vagy kora reggel lerázni őket a fákról, ilyenkor ugyanis dermedtek, kevésbé kapaszkodnak, és még röpülni sem tudnak.

Az imágók tömeges megjelenésükkor mind a vad, mind a háziasított állatok kiváló tápláléka. A madarak a pajorokat is szívesen eszik. A 20. században a rovarirtó-szerek erősen megritkították a faj létszámát, de a vegyszerhasználat korlátozása miatt számuk ismét emelkedik (ehhez hozzájárulhat az éghajlat melegedése is).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]