Lótücsök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Lótücsök
Hím példány felülről nézve
Hím példány felülről nézve
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Öregcsalád: Tücskök (Grylloidea)
Család: Lótücsökfélék (Gryllotalpidae)
Alcsalád: Gryllotalpinae
Nemzetség: Gryllotalpini
Nem: Gryllotalpa
Latreille, 1802
Faj: G. gryllotalpa
Tudományos név
Gryllotalpa gryllotalpa
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Gryllotalpa vulgaris Latreille, 1804
  • Gryllus talpa Olivier, 1791
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Lótücsök témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lótücsök témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lótücsök témájú kategóriát.

A lótücsök vagy lótetű (Gryllotalpa gryllotalpa) a rovarok (Insecta) osztályának az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjébe, ezen belül a lótücsökfélék (Gryllotalpidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lótücsök Európában általánosan előfordul. Néha tömegesen megjelenő faj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lótücsök 3-5 centiméter hosszú. Barna teste zömök, hengeres alakú és finom szőrökkel borított, elülső lábpárja széles ásólábakká alakult. Háromszögletű fején rövid, fonálszerű csápok vannak. Az előhát nagy, tojásdad. A megkeményedett elülső szárnyai rövidek, a hátulsók megnyúltak, hegyesek. Az utóbbiakkal a rovar kitűnően tud repülni, erre azonban csak ritkán vállalkozik. Hosszú faroktoldaléka van.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rajz a lótücsökről, amint a járatából bújik elő

Főként éjszaka aktív. Járatokat ás a nedves talajban, ahol apró rovarokkal, gilisztákkal és növényi részekkel táplálkozik. Szinte állandóan ezekben a labirintusszerű, szerteágazó járatokban tartózkodik. A hímek meleg nyári estéken útra kelnek. A kertekben a növények fogyasztása és különösen föld alatti szárainak elvágása miatt rendkívül súlyos károkat okozhat.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím nászénekét finom, szabályos cirpelésként (trillázásként) hallhatjuk nyáron. Ha megijesztik őket, a nőstények is képesek hangot adni. Az udvarlás után a nőstény kapaszkodik fel a hímre. Normális körülmények között a megtermékenyítés egy ondótartó (spermatofor) átvitelével a föld alatt zajlik le. A párosodás után mintegy fél óra múlva a nőstény eltávolítja az ondótartót. A petéket 5-25 centiméter mélyre, az előzőleg kiásott, megszilárduló nyálával megerősített falú üregbe rakja le. Körülbelül három hónap leforgása alatt több fészket létesít, és több mint 500 petét helyez el. Petéit kizárólag csak a saját maga által épített üregekbe rakja le. Mind a petéket, mind a fiatal lárvákat hosszú ideig őrzi. A petékből kikelő fiatal lárváknak még nincsenek ásólábaik, és táplálékot sem vesznek magukhoz. A második lárvaállapotot megelőző vedlésre azonban már néhány óra múlva sor kerül, és a lárvák elhagyják a fészket. A lárva áttelel, a következő tavasszal lesz belőle imágó, kora nyáron már ivarérett. A lótücskök fejlődési ideje vidékenként különböző, Közép-Európában többnyire két év. A kifejlett lótücsök általában két évet él.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.