Kossuth Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kossuth Pál
Született1887. március 8.[1]
Bodrogszög[2]
Elhunyt1966. október 11. (79 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • főszolgabíró (1917–1918, Sátoraljaújhelyi járás)
  • főszolgabíró (1938–1939, Sátoraljaújhelyi járás)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1918)
SablonWikidataSegítség

Kossuth Pál (Bodrogszög, Zemplén vármegye, 1887. március 8.Budapest, 1966. október 11.)[3] magyar földbirtokos, főszolgabíró, országgyűlési képviselő (1939–1944).

Élete[szerkesztés]

Bodrogszögön született 1887-ben Kossuth Lajos és Chyzer Irma fiaként.[3] Középiskolai éveit részben magántanulóként, otthonában abszolválta, részben a budapesti Ferenc József Nevelőintézet növendékeként, a II. kerületi katolikus főgimnáziumban. Érettségi után a budapesti tudományegyetemen folytatott jogi tanulmányokat; ezek lezárását követően az államtudományok doktorává avatták.

Tanulmányait befejezve közigazgatási szolgálatba lépett: közigazgatási gyakornokként helyezkedett el, Zemplén vármegyében, majd 1910-ben szolgabíróvá, két évvel később pedig tiszteletbeli főszolgabíróvá tették meg. Az első világháború idején, 1915-ben önként jelentkezett katonai szolgálatra, s mint az 1. honvéd huszárezred zászlósa, később hadnagya, az orosz hadszíntéren több ütközetben vett részt.

1916-ban megsebesült, ezért felmentették a katonai szolgálat alól, és rövid időn belül főszolgabírói kinevezést kapott a sátoraljaújhelyi járásba. Az őszirózsás forradalom idején lemondott állásáról és a közélettől is visszavonult; a cseh megszállás évtizedeiben bodrogszögi és szőlőskei birtokán gazdálkodott. 1938 őszén, azt követően, hogy az első bécsi döntés eredményeként Felvidék magyar többségű területei visszakerültek az anyaországhoz, újból a sátoraljaújhelyi járás élére állították.

1939 áprilisában a Magyar Élet Pártja színeiben országgyűlési képviselőnek jelölték – majd a választáson mandátumot is szerzett, a sátoraljaújhelyi választókerületben –, ezért újból leköszönt főszolgabírói posztjáról és visszatért a gazdálkodáshoz.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
  • Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Szerk. Madarász Elemér. [Bp.], Magyar Politikai és Közigazgatási Compass Kiadóváll., [1939].