Szőlőske

Csécs község Szőlőske nevű településrészéről itt olvashatsz.

Szőlőske (Viničky)

Községi hivatal
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Tőketerebesi
Rang	község
Első írásos említés	1029
Polgármester	Michal Takáč
Irányítószám	076 31
Körzethívószám	056
Népesség
Teljes népesség	516 fő (2011)^[1] +/-
Népsűrűség	58 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	99 m
Terület	8,84 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szőlőske Pozíció Szlovákia térképén Koordináták: é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 21° 45′ 00″48.4, 21.75
é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 21° 45′ 00″48.4, 21.75
Szőlőske weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szőlőske (szlovákul Viničky, korábban Seleška) község Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Királyhelmectől 22 km-re délnyugatra a Zempléni-szigethegység lábánál, a Bodrog jobb partján fekszik. 2011-ben 516 lakosából 277 magyar és 176 szlovák volt.

Története [szerkesztés]

Területén már a kőkorszakban éltek emberek, a bükki és az otománi kultúra településének maradványait tárták itt fel. A bronzkorból a hallstatti kultúra aranytárgyait és a laténi kultúra településének nyomait találták meg.

A mai települést 1273-ban "Zeuleus" alakban említik először. 1399-ben "Zewlews", 1468-ban "Zewlewske", 1773-ban "Szölöska" néven említik a korabeli források. Neve, amely arra utal, hogy itt már ekkor kiterjedt szőlőültetvények voltak, egyértelműen magyar eredetű. ^[2] Mai névalakja a 17. század végétől használatos. 1399-ben a Bodrogon gázló vezetett itt át. 1403-ban Pány Ferenc kapta adományként Zsigmond királytól. 1413-ban Rozgonyi Simon országbíró sikertelenül próbálta megszerezni magának. A 15. század második felében Rátkai István, 1523-ban Tárczai Miklós is birtokos lett a településen. A 16. század közepétől a Báthoryaké volt, de a 17. században még több társbirtokosa is volt, többek között a Sennyey és a Szent-Ivány család is. A század végén az Almássyak tulajdonába került. A 19. században az Andrássyak birtoka. 1557-ben 5 és fél portája adózott. 1715-ben 9 lakatlan és 15 lakott háza volt. 1787-ben 54 házában 270 lakos élt. 1828-ban 52 háza és 396 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőteresztéssel, halászattal, kosárfonással foglalkoztak.

Vályi András szerint " SZÕLÕSKE. Magyar falu Zemplén Várm. földes Ura Almásy Uraság; lakosai reformátusok, fekszik a’ Bodrog, és szõlõhegyek között, Borsinak, ’s Szögnek szomszédságában; határja két nyomásbéli, jó mívelés után mindent megterem, kevés lévén szántóföldgye, többnyire rozszsal vetik; Borsi, Szögi, és Szerdahelyi határokban is szoktak szántani, és vetni; réttye jó szénát terem, de keveset, azért a’ Bodrogközbõl szokták azt pótolgatni; erdeje van, szõleje jó borokat, ’s aszszú szõlõt is terem; piatzok Sátorallya Újhelyben." ^[3]

Fényes Elek szerint " Szõlõske, magyar falu, Zemplén vmegyében, Bodrog jobb partján, Ujhelyhez 1 órányira: 37 r. 40 g. kath., 280 ref., 18 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház, kath. kápolna. Szõlõhegy. Erdõ. 192 hold szántóföld. F. u. gr. Andrásy Gyula." ^[4]

Zemplén vármegye monográfiája szerint "Szőlőske, bodrogmenti magyar kisközség 59 házzal és 373, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Postája Ladmócz, távírója és vasúti állomása Bodrogszerdahely. Hajdan szőlőhegyeiről egyszerűen Szőlős volt a neve. A zempléni vár tartozéka s a kir. udvarnokok birtoka volt. Már 1029-ben találjuk említve, a mikor István király Beke nevű udvarnokát nemesíti és az itteni undvarnokok földjéből egy részt neki adományoz. 1403-ban Zsigmond király Pány Ferencznek és fiának adományozza. 1474-ben Rátkai Istvánt s 1523-ban Tárczai Miklóst iktatják „Zölöske” részeibe. Az 1598-iki összeírás Báthory Istvánt említi birtokosául. 1600-ban Domik Pétert iktatják itt be. 1629-ben ’Sennyey Sándor, 1653-ban Szent-Ivány Mihály is birtokosaiként említtetnek. Később azután az Almásy családé, majd a gróf Andrássyaké lett. Most nagyobb birtokosa nincsen. A község hegyeiben az obsidiánt egész tömegekben találják. Az 1663-iki pestis ezt a községet sem kerülte el. 1888-ban az árvíz okozott sok kárt a lakosoknak. Ev. ref. temploma az ősi templom helyén, 1839-ben épült. A gróf Andrássyaknak itt nagy szőlőtelepük, hatalmas pinczéjük és csinos nyaralójuk van, kápolnával. Ide tartozik Hatfa fürdőtelep." ^[5]

1910-ben 395, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Elcsatolása után 1920-ban a csehszlovák hatóságok hivatalos nevét Seleška-ra váltóztatták. 1938 és 1944 között visszatért Magyarországhoz, de a második világháború után ismét Csehszlovákiához csatolták, s újabb önkényes névváltóztatást hajtottak végre, ekkor vált hivatalossá a Viničky névváltozata.

Nevezetességei [szerkesztés]

Református temploma 1839-ben épült klasszicista stílusban.
Itt található az Andrássy család egykori vadászkastélya és kápolnája a 19. század végéről.
Határában számos florisztikai és zoológiai nevezetes lelőhely van.
A község a történelmi Tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozik ^[6]

2001-ben 522 lakosából 327 magyar és 191 szlovák volt.