Freiberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Freiberg Szászország egyik történelmi városa az Érchegység északnyugati előterében, a Mulde folyó partján, Drezdától délnyugatra.

A város központja
Freiberg helyzete Németországban
A város népességének alakulása
A város éghajlata
Archív, színezett képeslap az óváros központjáról
A városközpont 1932-ben
Erzsébetbánya (Elisabethschacht)
Erzsébetbánya vitlája
A felsőváros vásártere a városházával
A Szent Péter templom délnyugatról
A székesegyház
A Szent Jakab templom
A Freudenstein kastély
A Donátus-torony

Lakossága:

  • kb. 49 000 (1968),
  • 51 341 (1989),
  • kb. 51 400 (1995).

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történelme

1168-ban gazdag ezüsttelepet fedeztek fel a környék hegyeiben, és az érc kitermelésére bányászfalut alapítottak. A viharos ütemben fejlődő falut már 1186-ban várossá nyilvánították: ez lett Szászország első szabad bányavárosa. Neve is erre utal: frei Berger = szabad bányász. A bányászok jogait és kötelességeit az 1296–1307 között összeállított bányászkódexben (Freiberger Stadtrecht) foglalták össze.

A következő évszázadokban a város és az egész környék gazdaságát a bányászat határozta meg: évszázadokon át itt volt a német ezüstbányászat központja. Az ezüst mellett ólmot, cinket, majd a 20. században (kénsav gyártásához) piritet termeltek. volt.

A 16. században ez volt Szászország legnagyobb városa és gazdasági központja; itt volt a pénzverde.

A reformáció 1536-ban ért el ide.

1765-ben Clemens A. Winkler és Abraham G. Werner it alapította meg Európa második bányászakadémiáját: ez a Freibergi Bányászati Akadémia (Technische Universität Bergakademie Freiberg, röviden Freiberger Bergakademie). A városról elnevezett freibergi típusú bányász díszegyenruha már a 16. században, jóval az akadémia alapítása előtt kialakult.

A harmincéves háborúban többször kifosztották; 1806–1814 között a franciák szállták meg.

A Freiberg–Mulda vonalon az első vasúti szerelvény 1875-ben indult el.

Az utolsó ezüstbányát 1913-ban zárták be. Ezután termeltek még némi ólmot, cinket és piritet, de 1936-ban (akkor még úgy tűnt) végleg felhagytak a bányászattal.

A 2. világháború eredményeként a város a szovjet megszállási övezetbe került, majd az NDK része lett. Néhány bányát újra megnyitottak.

[szerkesztés] Gazdasági élete

Jelentős iparváros. Fő iparágai:

  • színesfémkohászat,
  • gépgyártás,
  • műszeripar,
  • textilipar,
  • bőripar.

[szerkesztés] Látnivalók

[szerkesztés] Óváros

Az óváros három részből áll:

  • a legidősebb a Szent Miklós templom körül épült Civitas Saxonia,
  • az Alsóváros (kereskedőnegyed, Untermarkt) közepén áll egy modern székesegyház,
  • a felsővárosban (Oberstadt) van a városháza és a Szent Péter templom.

[szerkesztés] Templomok

[szerkesztés] Világi épületek

  • Freudenstein kastély (egy korábbi kastély helyén építették 1566–1579 között);
  • a régi (14–15. századi) városfal maradványai a Donátus-toronnyal (Donats Turm);
  • Városi és Bányászati Múzeum,
  • Természettudományi Múzeum,
  • Ásványtár.

[szerkesztés] Források

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken