Zambó János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zambó János
Született1916. május 2.
Hegykő
Elhunyt2000. december 3. (84 évesen)
Miskolc
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásabányamérnök
KitüntetéseiKossuth-díj (1953)
A Nehézipari Műszaki Egyetem 3. rektora
Hivatali idő
1972 1978
ElődSályi István
UtódSimon Sándor

A Wikimédia Commons tartalmaz Zambó János témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Zambó János (Hegykő, 1916. május 2.Miskolc, 2000. december 3.) bányamérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Tanulmányai[szerkesztés]

Középiskoláit Sopronban, a Bencés Gimnáziumban végezte 1928–1936 között. 1942-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán kitüntetéssel bányamérnöki oklevelet szerzett.

Gyakorlati pályája[szerkesztés]

19411942 között egyetemi tanársegédként tevékenykedett. 19421945 között az állami ércbányászatban dolgozott a Felvidéken mint műszaki vezető. 1946-ban és 1947-ben az egyetemen adjunktusként oktatott, kutatott és Summa cum laude minősítéssel megvédte doktori értekezését. 1947 és 1953 között a szénbányászatban dolgozott, a padragi bányaüzem főmérnöke volt, majd az Ajkai Szénbányák igazgatóhelyettese. Ezután a Közép-dunántúli Szénbányászati Tröszt főmérnökévé és megbízott igazgatójává nevezték ki. 19531954 között a Bányászati Kutató Intézet igazgatójaként több kutatási témát indított el.

Oktatói munkája[szerkesztés]

1954-től a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaműveléstani Tanszékének professzorává nevezték ki, rövidesen a tanszék vezetője lett és 30 esztendeig irányította azt. 19551959 között a Bányamérnöki Kar dékánja, majd 1960–61-ben az egyetem rektorhelyettese, később, 1961 és 1972 között rektora volt. Rektori működése során nagy gondot fordított a hallgatók oktatására, de emellett sokat foglalkozott az egyetem fejlesztésével is. Új központi főépület, műhelycsarnokok, a hallgatók és oktatók ellátását szolgáló menza, új kollégiumi épület és a Selmeci Műemlék Könyvtárat is befogadó könyvtár létesült rektorsága idején. Egyetemépítő tevékenységét két alkalommal a ’’Munka Érdemrend’’ arany fokozata kitüntetés adományozásával ismerték el, a Miskolci Egyetem díszdoktora lett. Az Egyetem alapításának 50 éves évfordulója alkalmából a Pro Universitate és a Jubileumi Egyetemi Aranyéremmel tüntették ki. Aktívan részt vett az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület munkájában, különböző tisztségeket betöltve. Tudományos eredményeit többnyire az egyesület szakmai lapjában, a Bányászat című lapban tette először közre, emelve a lap színvonalát.

Tudományos tevékenysége[szerkesztés]

Tevékenységét egyrészt a sokrétű témaválasztás, másrészt a természettudományos alapokra való építkezés jellemezte. Legnagyobb hazai és nemzetközi elismerést kiváltó tevékenysége a telepítéselmélet megteremtése, a magyar bányászati analitikai iskola megalapítása volt. A bányászati telepítések elméletének kidolgozásáért a Magyar Tudományos Akadémia fiatalon, 1961-ben levelező, majd 1972-ben rendes tagjává választotta. Egy ciklusban a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének tagjává választották. Több akadémiai bizottság tagja volt. Hosszabb ideig elnöke volt a Tudományos Minősítő Bizottság bányászati, földtani, geodéziai és geofizikai szakbizottságának, valamint a Kossuth-díj és az Állami Díj szakbizottságainak. Országos tekintélye döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy 1979-ben megalakulhatott a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottsága, amelynek 1979-től 1990-ig első elnöke volt. Tudományos munkájának eredményeként közel kétszáz publikációja és nyolc könyve jelent meg. Két művét külföldön is kiadták.

Kitüntetései[szerkesztés]

  • Munka Érdemrend Arany fokozata (két alkalommal).
  • Kossuth-díj, 1953.
  • Állami Díj, I. fokozat, 1965. – A Bányászati telepítések analitikája című könyvében összefoglalt tudományos munkásságáért.
  • Miskolci Egyetem Díszdoktora.
  • Moszkvai Egyetem Díszdoktora.
  • Pro Universitate.
  • Jubileumi Egyetemi Aranyérem.
  • Miskolc város díszpolgára, 1994.
  • OMBKE kitüntetések.

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Bányaművelés. Műszaki Kiadó Budapest 1957. (több kiadásban)
  • Bányászati telepítések analitikája. Műszaki Kiadó 1960.
  • Telepítéselmélet a bányászatban. Műszaki Kiadó Budapest 1966.
  • A bányaművelés alapjai. Akadémia Kiadó 1985.

Források[szerkesztés]

  • Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat.
  • Idézett művei.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]