Sisakvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sisakvirág
Méregölő sisakvirág (A. anthora)
Méregölő sisakvirág (A. anthora)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Nemzetség: Aconitum
fajok

Magyarországon őshonos fajok:

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sisakvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sisakvirág témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sisakvirág témájú kategóriát.

A sisakvirág (Aconitum), ismert még mint a "mérgek királynője", akonit, farkasfű, a boglárkafélék (Ranunculaceae) rendjébe tartozó, lágy szárú fajokat magába foglaló nemzetség. Rendszerezésük vitatott, némelyek 60, mások 350 fajt sorolnak ebbe a nemzetségbe. Fő hatóanyaga az akonitin, mely emberre és állatra nézve egyaránt halálos méreg, de ezen kívül tartalmaz még több, szintén mérgező anyagot.

A görög mitológiában először Hekaté istennő fedezte fel, majd alkalmazta. Így követői, az egyik szent növényének tartják.

Elterjedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő elterjedési területük az északi-féltekére esik és egybeesik a poszméhek (Bombus) elterjedési területével, mivel a speciális virágot csak ezek a fajok képesek beporozni. Főleg magashegységekben fordulnak elő, a Kárpátokban is több, egymáshoz nagyon hasonló fajuk él.

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Termetes, akár az egy méteres magasságot is elérő évelő növények. Leveleik szórt állásúak, tenyeresen osztottak, vagy szeldeltek. Virágaik zigomorfak, a nemzetség nevét adó sisak a színes csészelevelek összenövésével jött létre. A siakban két hosszú nyelű mézfejtő van. A bibék a porzóknál egy héttel később érnek, ez meggátolja az önbeporzást. A poszméhek az alsóbb, idősebb virágokat termékenyítik meg először, majd a felső virágokat meglátogatva vesznek fel új virágport.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon őshonos fajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon négy faja él, mind a négy védettséget élvez.

Gyógyászati felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régebben gyakran árusították a gumószerű gyökereket gyógyszertárakban, erre utalt a "patika répája" elnevezés. Ez az elnevezés egy sajtóhiba révén "Katika répája" formára torzult és elterjedt. Az A. napellust ma is több forrás Katika-sisakvirág néven említi.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Cristopher Grey-Wilson. Határozó kézikönyvek - Vadvirágok. Panemex (1999. november 26.). ISBN 963909031 X