Kaukázusi medvetalp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kaukázusi medvetalp
Herkulesstaude fg01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Medvetalp (Heracleum)
Faj: H. mantegazzianum
Tudományos név
Heracleum mantegazzianum
Sommier & Levier
Elterjedés
Expansion of hogweed combination.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kaukázusi medvetalp témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kaukázusi medvetalp témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kaukázusi medvetalp témájú kategóriát.

A kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) egy gyomnövény, Európában is meghonosodott neofiton özönnövény, amely a zellerfélék családjába tartozik. [1]A Kaukázus vidékén, illetve Közép-Ázsiában őshonos. Európába a 19. században telepítették be dísznövényként. Figyelemreméltó szaporodóképességének és igénytelenségének köszönhetően gyorsan kiszabadult a kertekből, és mára szinte az egész kontinensen elterjedt. [2] Hazánkat többé-kevésbé elkerülte, de már 1980-ban kivadult Zircről, Szombathelyről és Szarvasról a botanikus kertekből, arborétumokból. [3] A növény ma már pontszerűen megjelent Zirc, Szombathely, Szarvas, Cuha-völgy, Rostalló, Mátraszentimre és Túristvándi környékén is. Magvai Kárpátaljáról [4] - ahol ismeretterjesztő füzetekben, szórólapokon igyekeznek felhívni a lakosság figyelmét a mérgező növényre - kerültek a Tisza menti területekre. [5]

2014 nyarán a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gergelyiugornya belterületén találtak óriási medvetalp növényeket (Heracleum sosnowsky), mintegy kétszáz négyzetméteres területen. [6] [7] [8] [9] Sajtóhírek szerint Keszthely környékén már tömegesen is előfordul. Ezt azonban cáfolta Keszthely polgármestere, aki szerint "csak a Pannon Egyetem Georgikon Karának külterületi telephelyén található kaukázusi medvetalp, mert a mezőgazdaság-tudományi egyetem a hatvanas években kísérletezett a növénnyel". [10]

Általában 2–5 méter magasra nő meg, ritkán a 7 métert is elérheti, emiatt gyakran az óriás jelzővel illetik.[11] Több nyelvben is vannak olyan elnevezései, amelyekben szerepel az „óriás” szó, például az angolban a giant hogweed, a spanyolban a perejil gigante, az olaszban a panace gigante és a németben a Riesen-Bärenklau.

Ahogy a többi medvetalp, ez is évelő növény. A liláspiros foltokkal tarkított, vaskos szár és a levélnyél üreges. A szár átmérője 3–10 cm. A levelek páratlanul szárnyaltak (összetettek). A levéllemez osztott (mély bemetszések vannak rajta). A levelek 1-2 méter szélesek. Késő tavasztól nyár végéig virágzik, a sok kicsi, fehér virág csomókban helyezkedik el a 80 cm átmérőjű ernyős virágzaton. A termése 1 cm hosszú, ovális alakú, lapos. A magvak ősszel érnek meg, egy növény több százezer termést hozhat. Erősen invazív faj, az összes többi növényt kiszorítja az adott területről.

Mérgezési veszély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A medvetalp szára serteszőrös, barázdált, felső részében ágas. A medvetalp érintése után akár 48-72 óra után is kialakulhatnak a bőrtünetek, ezért alaposan, szappanos vízzel kell lemosni a növénnyel kapcsolatba került bőrfelületet

A kaukázusi medvetalp a zellerfélékre jellemzően furokumarinokat tartalmaz, de a többi növényhez képest sokkal nagyobb mennyiségben. Ez az anyag azon felül, hogy rákkeltő, a bőrt erősen fényérzékennyé teszi. Ehhez a növény puszta megérintése is elegendő, a finom szőröknek köszönhetően. Ha az érintett bőrfelületet UV-sugárzás éri, a bőr kipirosodik, viszketni kezd, és 16–48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta. Ezek helyén feketés, lilás bőrelszíneződések és hegek maradnak vissza. Szembe kerülve átmeneti, vagy akár végleges vakságot okoz. Az íly módon kialakult bőrbetegség, a fitofotodermatitisz hosszú évekre védtelenné teszi a bőrt a nap sugaraival szemben. [12] Németországban 2003-ban 16 ezer balesetet regisztráltak. 2008-ban az év mérgező növényének választották. A Magyar Allergia Szövetség szerint jelenleg a magyar lakosságra semmilyen veszélyt nem jelent ez a növény. [13] [14]

Ha a növény a bőrünkhöz ér, szappanos vízzel alaposan mossuk le az érintett területet, és forduljunk orvoshoz!

Védekezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kaukázusi medvetalp igazi túlélőművész: ha kivágják, azonnal újrahajt, és 4–6 hét alatt gyakorlatilag teljesen regenerálódik. Ezt mélyre nyúló karógyökerei teszik lehetővé. A szabadon megvásárolható gyomirtók csak a hajtásokat pusztítják el, a gyökerek ellen hatástalanok. A gyökerek kiásásán kívül hatásos a bennük tárolt tápanyagkészlet rendszeres vágással történő kimerítése. Ha a gyökér fölé egy nagy, nehéz kőlapot helyezünk, az két éven belül elpusztul. A magvak azonban hét (de egyes források szerint akár 15) évig is csíraképesek maradnak, ezért a területet még sokáig rendszeresen ellenőrizni kell. A növény közelében csak teljesen zárt ruházatban és védőszemüvegben szabad dolgozni! Németország évente majdnem 13 millió eurót költ a veszélyes jövevény kordában tartására.

Összetéveszthetőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kaukázusi medvetalp nagyon hasonlít az Európában honos, kisebb termetű, és jóval kevésbé veszélyes közönséges medvetalpra. Az angyalgyökértől és a podagrafűtől azonban azok elkülönülő levelei alapján könnyű megkülönböztetni. Ahol elterjedt, ott gyakran előfordul, hogy néhány jóindulatú laikus rohamot indít a betolakodó ellen, és ennek során szinte minden ernyős virágzatú növényt lekaszabolnak.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kaukázusi medvetalp hatalmas magvai. A termések szobahőmérsékleten, száraz körülmények között hét évig is megtartják csírázóképességüket. A termés csírázása kedvező körülmények között már az érés évében megindulhat

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]