Streptococcusos garatgyulladás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Streptococcusos garatgyulladás
Pos strep.JPG
16 éves beteg torokgyulladást mutató gennyes mandulái

Szinonimák Streptococcus okozta torokgyulladás
Latinul Streptococcal pharyngitis,
Angolul streptococcal tonsillitis, vagy streptococcal sore throat
Osztályozás
ICDO J02.0
Adatbázisok
DiseasesDB 12507
MedlinePlus 000639
eMedicine med/1811 

A Streptococcusos garatgyulladás (Streptococcal pharyngitis) vagy Streptococcus okozta torokgyulladás a garat (pharynx) fertőzéses megbetegedése, amelyet A csoportú Streptococcus baktérium okoz. A gyulladás elsősorban a torkot és a mandulákat (tonsilla) érinti, de a gégére (larynx) is átterjedhet. Gyakori tünetei többek között a láz, fájdalom a torokban és duzzadt mirigyek (nyaki nyirokcsomók).

A gyermekek körében a torokfájások 37%-át okozza ez a gyulladás.[1] A torokgyulladás elsősorban más beteggel történt érintkezés vagy cseppfertőzés útján terjed. A betegség egyértelmű bizonyításához torokváladék tenyésztés vizsgálat szükséges, azonban jól látható tünetei alapján vizsgálat nélkül is nagy valószínűséggel lehet azonosítani.

Mindezek ellenére gyakran összetévesztik a vírusos fertőzést a bakteriálissal, így előfordulhat, hogy a torokgyulladást félrekezelik. Antibiotikumok segíthetnek a torokgyulladásos egyénnek, mert ez az a gyógyszer, ami megöli a baktériumokat. Ezt főként a további szövődmények megelőzésére használják, mint amilyen például a reumás láz, de magát a betegség időtartamát ez a terápia nem rövidíti le jelentősen.[2]

Jelek és tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokgyulladás szokásos tünetei a torokfájás, 38 °C (100.4 °F) feletti láz, genny (elhalt baktériumokból és fehérvérsejtekből álló sárga vagy zöld nedv) a mandulákon, és duzzadt nyirokcsomók.[2]

Lehetnek egyéb tünetei is, például fejfájás,[3] hányás vagy hányinger,[3] hasi fájdalom,[3] izomfájdalom,[4] valamint kiütés (apró, piros dudorok) a testen, a szájüregben, vagy a torokban. Ez utóbbi nem mindig előforduló, de jellemző tünet.[2] A torokgyulladással fertőzött egyén tünetei egy-három nappal a beteg személlyel való érintkezés után jelentkezhetnek.[2]

Kórokozó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokgyulladást A csoportú, béta-hemolizáló Streptococcus (S. pyogenes, angolul: "Group A Streptococcus", GAS) baktérium okozza,[5] de más baktériumok vagy vírusok is okozhatnak torokfájást.[2][4] A torokgyulladás elsősorban beteg személlyel történő közvetlen érintkezés vagy cseppfertőzés útján terjed, de megfázás szövődményeként is kialakulhat. Gyerekeknél sokkal gyakoribb a megfázásból adódó torokgyulladás.[6]

A fertőzés könnyebben terjed nagy közösségekben,[4][7] ilyen szempontból veszélyeztettek lehetnek a honvédség laktanyái vagy az iskolák is. A GAS baktérium kiszáradhat és akkor por alakban már nem fertőz. A környezetben nedves állapotban tartott baktériumok 15 napig okozhatnak megbetegedést.[4] Nedves baktériumot tartalmazhat például a fogkefe. A baktériumok élelmiszeren is megélhetnek, ugyan ez ritkán fordul elő, de a fertőzött élelmiszer fogyasztása okozhat megbetegedést.[4] Egyébként a torokgyulladás tüneteit nem mutató gyermekek tizenkét százalékánál a torokban rendszerint jelen van a GAS baktérium.[1]

Diagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Módosított Centor-skála
Pontok Strep valószínűsége Kezelés
1 vagy > <10% Nem szükséges antibiotikum vagy tenyésztés
2 11–17% Antibiotikum tenyésztés vagy RADT alapján
3 28–35%
4 vagy 5 52% Antibiotikum tenyésztés nélkül

Az orvosok ellenőrző lista, az úgynevezett módosított Centor-skála segítségével dönthetik el, hogyan kezeljék a torokfájásos betegeket. A Centor-skála öt klinikai mérőszámot vagy megfigyelést tartalmaz, és a torokgyulladás valószínűségét mutatja.[2]

Az alábbi kritériumokra egyenként egy pontot adnak:[2]

  • Nincs köhögés
  • Duzzadt nyirokcsomók, érintésük fájdalmas
  • 38 °C (100.4 °F) feletti testhőmérséklet
  • Gennyes vagy duzzadt mandulák
  • 15 éves kor alatt (egy pontot levonnak, ha az illető 44 évesnél idősebb)

Laboratóriumi vizsgálatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokváladék-tenyésztéses vizsgálata az elsődleges mód annak megállapítására, hogy valakinek van-e torokgyulladása?[8] A vizsgálat eredménye az esetek 90-95 százalékában helytálló.[2] Létezik másik vizsgálat is, a Strep-gyorsteszt (RADT). A Strep-gyorsteszt előnye, hogy hamarabb ad eredményt, mint a torokváladék-tenyésztés, de a betegséget csak az esetek 70 százalékában mutatja ki pontosan. Mindkét teszt kimutatja viszont, ha az egyénnek nincs Streptococcusos garatgyulladása. Ezt az esetek 98 százalékában helytállóan mutatják az eredmények.[2]

Tehát amikor valaki beteg, a torokváladék tenyésztés vagy a Strep-gyorsteszt jelezheti, hogy Streptococcusos torokgyulladása van.[9] A tünetmentes egyéneket viszont nem szabad torokváladék tenyésztéssel vagy Strep-gyorsteszttel vizsgálni, mivel egyeseknél a Streptococcus baktérium jelenléte a torokban normális és minden hátrányos következmény nélküli, így ők természetesen nem szorulnak kezelésre sem.[9]

Hasonló tünetek okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Streptoccous okozta torokgyulladás egyes tünetei más betegségeknél is előfordulnak. Emiatt a torokváladék-tenyésztés vagy a Strep-gyorsteszt adhat biztos fogódzkodót ahhoz, hogy el lehessen különíteni más betegségektől.[2] Ha a betegnek láza és torokfájása van, amihez köhögés, orrfolyás, hasmenés, és a szemek vörössége, viszketése társul, akkor valószínűbb, hogy ezt a torokfájást vírus okozta.[2] Fertőző mononukleózis (csókbetegség) is okozhat duzzadt nyaki nyirokcsomókat, torokfájást, lázat, és előidézheti a mandulák megnagyobbodását.[10] Ez a diagnózis vérvizsgálat útján felállítható. A fertőző mononukleózisra azonban nincs egyedi gyógymód.

Megelőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyesek gyakrabban kapnak torokgyulladást, mint mások. A mandulák eltávolítása egyik módja annak, hogy az ilyen egyéneknél elejét vegyék a torokgyulladásnak.[11][12] Ha valakinek egy éven belül három vagy több alkalommal van torokgyulladása, az megfelelő indok lehet a mandulák eltávolítására,[13] de ugyancsak alkalmas módszer lehet a kivárás.[11] A garatmandulák krónikus gyulladása esetén vagy, ha tályog és daganat alakul ki a mandulákat el kell távolítani. Kétes esetben többnyire az operáció mellett döntenek, hiszen a beteg mandulák nagy kárt tudnak okozni, viszont hiányuk kevés problémát jelent. Azt is figyelembe szokták venni, hogy az operáció kevés kockázati tényező mellett nem jelent nagy megterhelést a betegnek.[14]

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokgyulladás rendszerint néhány napig tart kezelés nélkül.[2] Az antibiotikumokkal történő kezelés hatására a tünetek nem sokkal, úgy 16 órával korábban szűnhetnek meg.[2] Az antibiotikumokkal történő kezelés oka főként az, hogy csökkenteni lehessen a súlyosabb betegség kialakulását. Ezekre példa a reumás láz néven ismert szívbetegség, vagy a garat mögötti tályog, amely gyakorlatilag genny felgyülemlése a torokban.[2] Az antibiotikum akkor eredményes, ha a tünetek jelentkezésétől számított rövid időn belül alkalmazzák.[5]

Fájdalomcsillapítók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokgyulladás okozta fájdalmakon lehet segíteni fájdalomcsillapító gyógyszerek segítségével.[15] Ezek közé tartoznak rendszerint a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID) vagy a paracetamol, amely acetaminophen néven is ismert. Hasznosak még a szteroidok is,[5][16] és a viszkózus lidokain.[17] Aszpirin alkalmazható felnőtteknél, de gyermekeknek nem tanácsos aszpirint adni, mert az növelheti a Reye-szindróma kockázatát.[5]

Antibiotikumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amerikai Egyesült Államokban a Penicillin V a leggyakrabban alkalmazott antibiotikum a torokgyulladásra. Népszerű, mert biztonságos, hatékony, és nem kerül sokba.[2] Az Amoxicillin többnyire Európa területén használt.[18] India területén nagyobb a reumás láz valószínűsége. Emiatt egy injekció formájában adott gyógyszer, a benzatin penicillin G a szokásos kezelés.[5] Az antibiotikumok lerövidítik a tünetek átlagos időtartamát. Az átlagos időtartam három-öt nap. Az antibiotikum ezt körülbelül egy nappal lerövidíti. Ezek a gyógyszerek a betegség terjedését is visszaszorítják.[9] A gyógyszereket főként a ritka komplikációk csökkentése érdekében alkalmazzák. Ezek közé tartozik a reumás láz, a kiütések, illetve a fertőzések.[19]

Az antibiotikumok előnyös hatásai mellett figyelembe kell venni az esetleges mellékhatásaikat is.[4] Nem feltétlenül szükséges antibiotikumos kezelés azoknál a felnőtteknél, akiknél kedvezőtlen reakció lép fel a gyógyszerek ellen.[19] A torokgyulladásra jóval gyakrabban alkalmaznak antibiotikumokat, mint azt a betegség súlyossága vagy lefolyási sebessége alapján elvárható lenne.[20] Az eritromicin nevű gyógyszert (és más macrolid gyógyszereket) kell alkalmazni azoknál, akik súlyosan allergiásak a penicillinre.[2] Cephalosporinok alkalmazhatók azoknál, akiknél az allergiás tünetek kevésbé súlyosak.[2] A streptococcusos fertőzés a vesék gyulladásához (akut glomerulonephritishez) is vezethet, aminek valószínűségét az antibiotikumok sem csökkentik.[5]

Kilátások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokgyulladás tünetei – akár kezeléssel, akár anélkül – körülbelül három-öt nap múltán többnyire enyhülnek.[9] Az antibiotikumos kezelés csökkenti a súlyosabb betegségek kockázatát. A betegség terjedését is megnehezítik. A gyermekek 24 órával az antibiotikum szedésének megkezdése után ismét mehetnek iskolába.[2]

A Streptococcus okozta torokgyulladás következtében az alábbi komplikációk léphetnek fel:

Valószínűség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A garatgyulladás és a torokfájás gyakran előforduló betegség. Az Amerikai Egyesült Államokban például évente mintegy 11 millió ember szenved tőle.[2] A torokfájásos esetek legnagyobb részét, azonban a vírusok okozzák. Az A csoportú béta-hemolizáló Streptococcus baktérium gyermekeknél a torokfájásos esetek 15–30 százalékát, míg felnőtteknél a torokfájások 5–20 százalékát okozza.[2] A megbetegedések rendszerint tél végén és kora tavasszal jelentkeznek.[2] Magyarországon elsősorban óvodás és iskolás korú gyermekek között fordul elő nagyobb számban.[24]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Streptococcal pharyngitis című egyszerűsített angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Shaikh N, Leonard E, Martin JM (2010. September). „Prevalence of streptococcal pharyngitis and streptococcal carriage in children: a meta-analysis” (angol nyelven). Pediatrics 126 (3), e557–64. o. DOI:10.1542/peds.2009-2648. PMID 20696723.  
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v Choby BA (2009. March). „Diagnosis and treatment of streptococcal pharyngitis” (angol nyelven). Am Fam Physician 79 (5), 383–90. o. PMID 19275067.  
  3. ^ a b c d Brook I, Dohar JE (2006. December). „Management of group A beta-hemolytic streptococcal pharyngotonsillitis in children” (angol nyelven). J Fam Pract 55 (12), S1–11; quiz S12. o. PMID 17137534.  
  4. ^ a b c d e f Hayes CS, Williamson H (2001. April). „Management of Group A beta-hemolytic streptococcal pharyngitis” (angol nyelven). Am Fam Physician 63 (8), 1557–64. o. PMID 11327431.  
  5. ^ a b c d e f Baltimore RS (2010. February). „Re-evaluation of antibiotic treatment of streptococcal pharyngitis” (angol nyelven). Curr. Opin. Pediatr. 22 (1), 77–82. o. DOI:10.1097/MOP.0b013e32833502e7. PMID 19996970.  
  6. Kárpátalja online hetilap (magyar nyelven). karpataljalap.net, 2012. május 11. (Hozzáférés: 2014. július 22.)
  7. Lindbaek M, Høiby EA, Lermark G, Steinsholt IM, Hjortdahl P (2004.). „Predictors for spread of clinical group A streptococcal tonsillitis within the household” (angol nyelven). Scand J Prim Health Care 22 (4), 239–43. o. DOI:10.1080/02813430410006729. PMID 15765640.  
  8. In A Page Signs & Symptoms, In a Page Series. Hagerstown, Maryland: Lippincott Williams & Wilkins, 312. o (2008). ISBN 0-7817-7043-2 
  9. ^ a b c d Bisno AL, Gerber MA, Gwaltney JM, Kaplan EL, Schwartz RH (2002. July). „Practice guidelines for the diagnosis and management of group A streptococcal pharyngitis. Infectious Diseases Society of America” (angol nyelven). Clin. Infect. Dis. 35 (2), 113–25. o. DOI:10.1086/340949. PMID 12087516.  
  10. Ebell MH (2004.). „Epstein-Barr virus infectious mononucleosis” (angol nyelven). Am Fam Physician 70 (7), 1279–87. o. PMID 15508538.  
  11. ^ a b Paradise JL, Bluestone CD, Bachman RZ, et al. (1984. March). „Efficacy of tonsillectomy for recurrent throat infection in severely affected children. Results of parallel randomized and nonrandomized clinical trials” (angol nyelven). N. Engl. J. Med. 310 (11), 674–83. o. DOI:10.1056/NEJM198403153101102. PMID 6700642.  
  12. Alho OP, Koivunen P, Penna T, Teppo H, Koskela M, Luotonen J (2007. May). „Tonsillectomy versus watchful waiting in recurrent streptococcal pharyngitis in adults: randomised controlled trial” (angol nyelven). BMJ 334 (7600), 939. o. DOI:10.1136/bmj.39140.632604.55. PMID 17347187.  
  13. Johnson BC, Alvi A (2003. March). „Cost-effective workup for tonsillitis. Testing, treatment, and potential complications” (angol nyelven). Postgrad Med 113 (3), 115–8, 121. o. PMID 12647478.  
  14. WEBBeteg - B. M. szakfordító; Lektorálta: Dr. Csuth Ágnes, családorvos: Mikor szükséges eltávolítani a mandulákat és hogyan zajlik a műtét? (magyar nyelven). webbeteg.hu, 2014. január 5. (Hozzáférés: 2014. július 22.)
  15. Thomas M, Del Mar C, Glasziou P (2000. October). „How effective are treatments other than antibiotics for acute sore throat?” (angol nyelven). Br J Gen Pract 50 (459), 817–20. o. PMID 11127175.  
  16. Effectiveness of Corticosteroid Treatment in Acute Pharyngitis: A Systematic Review of the Literature. (angol nyelven). Andrew Wing. 2010; Academic Emergency Medicine
  17. Generic Name: Lidocaine Viscous (Xylocaine Viscous) side effects, medical uses, and drug interactions (angol nyelven). MedicineNet.com. (Hozzáférés: 2010. május 7.)
  18. Bonsignori F, Chiappini E, De Martino M (2010.). „The infections of the upper respiratory tract in children” (angol nyelven). Int J Immunopathol Pharmacol 23 (1 Suppl), 16–9. o. PMID 20152073.  
  19. ^ a b Snow V, Mottur-Pilson C, Cooper RJ, Hoffman JR (2001. March). „Principles of appropriate antibiotic use for acute pharyngitis in adults” (angol nyelven). Ann Intern Med 134 (6), 506–8. o. PMID 11255529.  
  20. Linder JA, Bates DW, Lee GM, Finkelstein JA (2005. November). „Antibiotic treatment of children with sore throat” (angol nyelven). J Am Med Assoc 294 (18), 2315–22. o. DOI:10.1001/jama.294.18.2315. PMID 16278359.  
  21. ^ a b UpToDate Inc. (angol nyelven)
  22. Stevens DL, Tanner MH, Winship J, et al. (1989. July). „Severe group A streptococcal infections associated with a toxic shock-like syndrome and scarlet fever toxin A”. N. Engl. J. Med. 321 (1), 1–7. o. DOI:10.1056/NEJM198907063210101. PMID 2659990.  
  23. ^ a b Hahn RG, Knox LM, Forman TA (2005. May). „Evaluation of poststreptococcal illness” (angol nyelven). Am Fam Physician 71 (10), 1949–54. o. PMID 15926411.  
  24. Dr. Mód Kázmér Richárd: Torokgyulladás (angol nyelven). nathadoktor.hu, 2010. december 11. (Hozzáférés: 2014. július 22.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]