Korpásodás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Korpásodás
Osztályozás
BNO-9 690.18
Adatbázisok
DiseasesDB 11911

A korpásodás (korábban: Pityriasis capitis) a hajas fejbőr, ritkábban más bőrterületek gyulladásos, fokozott hámlással járó megbetegedése. A bőrsejtek elhalása és folyamatos cserélődése normális és gyakori jelenség; azonban egyeseknél ennek mértéke krónikusan vagy bizonyos kiváltó tényezők következtében megnőhet, amit bőrpír és irritáció kísérhet. A korpásodás legtöbb formája jól kezelhető az erre kifejlesztett samponok használatával.

A korpásodás különböző betegségek tünete is lehet: seborrhea, pikkelysömör (psoriasis), gombásodás vagy a fejtetű okozta bőrelváltozás.

A korpásodás gyakori jelenség, és sokak számára jelenthet önbecsülési problémát; a kezelés ezért már csak pszichológiai szempontból is fontos lehet.

Okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bőr felső hámrétege (epidermisz- vagy kutikularétege) állandóan megújul, a sejtek lassan a felszín felé nyomódnak, végül elszarusodnak és leválnak. A legtöbb embernél ezek a kis elhalt bőrdarabok láthatatlanul aprók. Bizonyos tényezők azonban a bőrsejteknek, különösen a fejbőr sejtjeinek ezt az újratermelődési folyamatát felgyorsítják. A korpás fejbőrű emberek bőrsejtjei 2-7 nap alatt megérnek és leválnak, míg az egészséges fejbőrnél ez az érték 30 nap körül van. Az így elhalt nagyobb mennyiségű bőrsejt a megnőtt faggyútermelődés miatt összetapadva nagy, olajos csomókban válik le, amik fehér vagy szürkés foltokként jelentkeznek a fejbőrön, egyéb bőrterületeken vagy a ruházaton. Kísérő tünetként a fejbőr viszkethet.

A korpásodás okát három szükséges tényezőre sikerült visszavezetni:[1]

  1. A bőrben lévő faggyú (sebum)[2]
  2. A bőr egyes mikroorganizmusainak (legjellemzőbben a Malassezia élesztőgombák) anyagcseretermékei[3][4][5][6][7]
  3. Egyéni érzékenység

A régebbi orvosi irodalom a Malassezia furfur (korábbi nevén Pityrosporum ovale) nevű gombát teszi felelőssé a korpásodásért. Bár ez a gomba előfordul az egészséges és a korpás fejbőrön egyaránt, felfedezték, hogy a valódi okozó a Malassezia globosa, egy fejbőr-specifikus gombafaj.[8] Ez a gomba a faggyú trigliceridjeit bontja le lipáz segítségével, melynek során egy melléktermékként oleinsav (C18H34O2, egy zsírsav, angol rövidítése OA) keletkezik. Az oleinsav behatol az epidermisz felső rétegébe, a szarurétegbe (stratum corneum), ahol az arra fogékony személyeknél gyulladásos reakciót vált ki, ami megzavarja a homeosztázist és a szaruréteg sejtjeinek a normálistól eltérő leválását eredményezi.[5]

Esetenként a korpa allergiás reakció is lehet a hajzselékben/-sprékben lévő vegyi anyagokra, hajolajokra, vagy akár korpásodás elleni szerekre, mint pl. a ketokonazol.

Nincs arra nézve meggyőző bizonyíték, hogy ételek (pl. a cukor- vagy élesztőbevitel), a sok izzadás vagy az éghajlat szerepet játszana a korpásodás kialakulásában. Mindenesetre egyes zsíros ételek, vagy a junk food túlzott fogyasztása kiválthatja a korpásodást. Ilyen kiváltó tényező lehet a stressz is.

Seborrheás dermatitisz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korpásodás a seborrheás dermatitisz egyik tünete is lehet. A kipirosodott bőr és a viszketés, különösen ha az orr- és szemöldöktájékon is megjelenik, valójában seborrheás dermatitiszre utal. A száraz, kemény, jól körülhatárolt léziók, nagy, ezüstszínű pikkelyes leválással inkább a fejbőr ritkább psoriasisos megbetegedését jelenthetik.

Évszaki változások, stressz és immunszupresszió befolyásolhatják a seborrheás dermatitiszt.

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korpásodás kezelésére több megoldás létezik. Ha egyszerűen gyakrabban mosunk hajat, az a levált szaruréteget eltávolítja.[9] A hosszabb távú javulás azonban csak a gomba eltávolításától remélhető. A gombaölő samponnal való rendszeres hajmosás csökkentheti a korpásodás mértékét.

A fejbőr gyulladását enyhítő szerek nátrium-hidrogénkarbonátot (szódabikarbóna)[10] vagy kátrányt tartalmaznak.[11]

A leggyakrabban alkalmazott gombaölő szerek a cink-pirition komplex,[12] a szelén-szulfid és a ketokonazol.[13] Más termékek tartalmazhatnak teafaolajat[14] vagy pirokton-olamint (Octopirox).[15]

A ketokonazol-tartalmú gombaölő samponok hatékonyabbnak bizonyultak a cink-piritionnál.[16] Bár egy kutatás eredménye szerint a szelén-szulfid a leghatékonyabb a korpa kezelésére,[17] egy későbbi összehasonlító vizsgálat kimondta, hogy a ketakonazol a leghatékonyabb gombaölőszer.[18]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dandruff című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. DeAngelis YM, Gemmer CM, Kaczvinsky JR, Kenneally DC, Schwartz JR, Dawson TL (2005.). „Three etiologic facets of dandruff and seborrheic dermatitis: Malassezia fungi, sebaceous lipids, and individual sensitivity”. J. Investig. Dermatol. Symp. Proc. 10 (3), 295–7. o. DOI:10.1111/j.1087-0024.2005.10119.x. PMID 16382685.  
  2. Ro BI, Dawson TL (2005.). „The role of sebaceous gland activity and scalp microfloral metabolism in the etiology of seborrheic dermatitis and dandruff”. J. Investig. Dermatol. Symp. Proc. 10 (3), 194–7. o. DOI:10.1111/j.1087-0024.2005.10104.x. PMID 16382662.  
  3. Ashbee HR, Evans EG (2002.). „Immunology of diseases associated with Malassezia species”. Clin. Microbiol. Rev. 15 (1), 21–57. o. DOI:10.1128/CMR.15.1.21-57.2002. PMID 11781265.  
  4. Batra R, Boekhout T, Guého E, Cabañes FJ, Dawson TL, Gupta AK (2005.). „Malassezia Baillon, emerging clinical yeasts”. FEMS Yeast Res. 5 (12), 1101–13. o. DOI:10.1016/j.femsyr.2005.05.006. PMID 16084129.  
  5. ^ a b Dawson TL (2006.). „Malassezia and seborrheic dermatitis: etiology and treatment”. Journal of cosmetic science 57 (2), 181–2. o. PMID 16758556.  
  6. Gemmer CM, DeAngelis YM, Theelen B, Boekhout T, Dawson Jr TL (2002.). „Fast, noninvasive method for molecular detection and differentiation of Malassezia yeast species on human skin and application of the method to dandruff microbiology”. J. Clin. Microbiol. 40 (9), 3350–7. o. DOI:10.1128/JCM.40.9.3350-3357.2002. PMID 12202578.  
  7. Gupta AK, Batra R, Bluhm R, Boekhout T, Dawson TL (2004.). „Skin diseases associated with Malassezia species”. J. Am. Acad. Dermatol. 51 (5), 785–98. o. DOI:10.1016/j.jaad.2003.12.034. PMID 15523360.  
  8. BBC NEWS | Health | Genetic code of dandruff cracked
  9. Mayo Clinic: Dandruff. Mayo Clinic, 2006. november 27. (Hozzáférés: 2007. március 28.)
  10. Use of Baking Soda as a Fungicide, By George Kuepper, Raeven Thomas, and Richard Earles, NCAT November 2001
  11. Piérard-Franchimont C, Piérard GE, Vroome V, Lin GC, Appa Y (2000.). „Comparative anti-dandruff efficacy between a tar and a non-tar shampoo”. Dermatology (Basel) 200 (2), 181–4. o. DOI:10.1159/000018362. PMID 10773717.  
  12. Warner RR, Schwartz JR, Boissy Y, Dawson TL (2001.). „Dandruff has an altered stratum corneum ultrastructure that is improved with zinc pyrithione shampoo”. J. Am. Acad. Dermatol. 45 (6), 897–903. o. DOI:10.1067/mjd.2001.117849. PMID 11712036.  
  13. McGrath J, Murphy GM (1991.). „The control of seborrhoeic dermatitis and dandruff by antipityrosporal drugs”. Drugs 41 (2), 178–84. o. PMID 1709848.  
  14. Prensner R (2003.). „Does 5% tea tree oil shampoo reduce dandruff?”. The Journal of family practice 52 (4), 285–6. o. PMID 12681088.  
  15. Dubini F, Bellotti MG, Frangi A, Monti D, Saccomani L (2005.). „In vitro antimycotic activity and nail permeation models of a piroctone olamine (octopirox) containing transungual water soluble technology”. Arzneimittel-Forschung 55 (8), 478–83. o. PMID 16149717.  
  16. Piérard-Franchimont C, Goffin V, Decroix J, Piérard GE (2002.). „A multicenter randomized trial of ketoconazole 2% and zinc pyrithione 1% shampoos in severe dandruff and seborrheic dermatitis”. Skin Pharmacol. Appl. Skin Physiol. 15 (6), 434–41. o. DOI:10.1159/000066452. PMID 12476017.  
  17. Rapaport M (1981.). „A randomized, controlled clinical trial of four anti-dandruff shampoos”. J. Int. Med. Res. 9 (2), 152-6. o. PMID 7014286.  
  18. Bulmer AC, Bulmer GS (1999.). „The antifungal action of dandruff shampoos”. Mycopathologia 147 (2), 63-5. o. PMID 10967964.