Szunyogszék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szunyogszék (Dumbrăvița)
Dumbravita.JPG
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Brassó
Rang községközpont
Beosztott falvak Vledény
Polgármester Zachiu Popa (PNL), 2012
Körzethívószám 0x68[1]
Népesség
Népesség 3637 fő (2002)[2] +/-
Község népessége 4624 (2011)[3]
Magyar lakosság 12
Földrajzi adatok
Terület 99,1 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szunyogszék  (Románia)
Szunyogszék
Szunyogszék
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 46′ 06″, k. h. 25° 26′ 05″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 06″, k. h. 25° 26′ 05″
Szunyogszék weboldala

Szunyogszék (Szunyogszeg, románul Dumbrăvița vagy Dumbrăvița Bârsei, korábban Țințari, németül Schneckendorf) falu Romániában, az erdélyi Barcaságban, Brassó megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Persányi-hegység lábánál, a Homoród-patak mellett fekszik, Feketehalomtól 9 km-re északra.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először 1509-ben, Zwnyogzegh alakban említették. A Majláth család birtoka volt, amely a helységről vette nemesi előnevét is. 1512-ben egyik határköve Szent Miklóst ábrázolta.[4] 1518-ban országos vásár tartására kapott jogot. 1531-ben Szapolyai János elkobozta a Ferdinánd-párti Majláth Istvántól és Brassó városnak adományozta. Majláth időlegesen ismét visszaszerezte, de 1541-ben, újabb pártütése miatt újból elvesztette. 1546-ban fia, Gábor szerezte vissza ismét a családnak. 1594-ben Báthori Zsigmond újra Brassónak adta. 16071618-ban a Schonkbenk családé, később ismét Brassóé volt. A 1718. században szászok vagy magyarok is lakták, az 1658-as és 1683-as tatár pusztítások után csak románok. 1664-ben Apafi egyik részét Székely Mózesnek, a másik részét a Mikes családnak adományozta. Román lakói taksás jobbágyok voltak, akik földesúri szolgáltatásaikat pénzen váltották meg.[5] 1764 és 1851 között az orláti határőrezredhez, 1876 és 1925 között Fogaras vármegyéhez tartozott. Lakóinak fő jövedelemforrása a szarvasmarhatartás és a mészégetés[6] volt.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 1588 lakosából 1562 volt román és 26 cigány nemzetiségű; 1588 ortodox vallású.
  • 2002-ben 3637 fő lakta, közülük 3182 volt román és 441 cigány nemzetiségű; 3469 ortodox, 73 evangéliumi keresztény és 45 adventista vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  4. Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kvár, 1996, 480. o.
  5. George Maior: O pagină din luptele românilor cu sașii pe terenul social, cultural și economic. București, 1910, 30. o.
  6. V. I. Istrati: Valea Oltului cu împrejurimele ei din Ardeal sau amintiri din 1866–1870. București, 1926, 58. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]