Macskagyökér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Macskagyökér
Orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis)
Orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids II
Rend: Mácsonyavirágúak (Dipsacales)
Család: Loncfélék (Caprifoliaceae)
Alcsalád: Macskagyökérformák (Valerianoideae)
Nemzetség: Valeriana
L.
Kárpát-medencei fajok:
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Macskagyökér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Macskagyökér témájú kategóriát.

A macskagyökér (Valeriana) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe és a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó nemzetség. Világszerte mintegy 250, Európában 20, Magyarországon 4 faja él.

Fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orvosi macskagyökér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) nyirkos talajt kedvelő, akár 1,5 m magasra is növő, évelő, lágyszárú növény. Élőhelye Európa és Nyugat-Ázsia, 2000 m tengerszint feletti magasságig. Május-júliusban virágzik, hímnős, rózsaszínű vagy fehér virágokat bont bogas virágzatban. A virág szimmetriája lehet sugaras, vagy enyhén kétoldali részarányos, akár egyazon virágzaton belül is. A három porzó hozzánőtt az öt cimpájú forrt párta csövéhez. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék száma 6-15, a csúcsi levélke mérete a többiével azonos.

Magyar nevét onnan kapta, hogy barna gyöktörzsének átható illata erős, izgató hatással van a macskákra, melyek a növényhez dörgölőzve "kábulatba" esnek, illetve szívesen elfogyasztják a gyökerét. Egyes macskák kifejezetten "függővé" válnak.

Gyógyászati felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetgyógyászatban elsősorban a növény valerénsavat tartalmazó gyökerét használják.Illóolajában található piridinszármazék, az aktinidin, amely egyes rovarok számára feromon.

A májbetegeknek nem ajánlják az alkalmazását. Tartalmaz piridinszármazékokat, melyek az orvosi macskagyökér és az Actinidia poligama nevű, a kivi-vel rokon növény illóolajában van meg. Bizonyos rovarok számára feromon.

Az orvosi macskagyökér földbeli része a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Valerianae radix néven hivatalos. A gyökér résznek további három kivonata is szerepel benne.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A macskagyökér kivonatban lévő valerénsavak olyan enzimeket képesek befolyásolni és gátolni, amelyek a gamma-amino-vajsav (GABA) lebontásáért felelősek. A valerénsav gyengén kötődik a GABA-A receptorhoz, gátolja a GABA újrafelvételét és fokozza a GABA felszabadulást, növelve ezzel a GABA szintjét a szinaptikus résben. Kimutatták, hogy a fő hatás a valerénsav GABA lebomlását gátló hatásából és a macskagyökér GABA tartalmából eredhetnek. Érdekes módon a macskagyökér kivonatában GABA-t találtak, ami valószínűleg felelős a fenti aktivitásért. A gamma-aminovajsav koncentráció növekedése a központi idegrendszerben általános szeditációt eredményez.

Humán vizsgálatok során hatékonynak találták enyhe és közepes alvászavarokban, a REM fázisra gyakorolt kedvezőtlen hatás és a kognitív funkciók másnapi szignifikáns károsodása nélkül. Állatkísérletekben a macskagyökér kivonatanyagai központi tompító és izomrelaxáló effektust eredményeztek. A valerénsav a pentobarbitálhoz hasonló módon befolyásolta a lokomotilitást. Csökkenti a motilitást és növeli a tiopentál- és a Fenobarbitál-indukált alvásidőt. Az EEG-n szedatív hatás mutatható ki és szignifikánsan csökkenti az agy glükóz-metabolizmusát.[forrás?]

Alfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orvosi macskagyökér alfajainak rendszertani besorolása vitatott, némely szerzők önálló fajokként tárgyalják ezeket.

Valeriana wallichii nevű változata a Himalájában terem, a helyiek maláriás láz kezelésére használják.

Bodzalevelű macskagyökér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Bodzalevelű macskagyökér (V. sambucifolia)

(V. officinalis L. subsp. sambucifolia (Mikan f.)) Szinoním nevek:

  • V. sambucifolia Mikan f.
  • V. excelsa Poir.

A tőfajtól tarackoló töve és a kevesebb, de szélesebb levélkék különböztetik meg. A Börzsönyben fordul elő.

Keskenylevelű macskagyökér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(V. officinalis subsp. collina (Wallr.) syn. V. collina)

A tőfajtól a szárközépi levelek rövidebb nyele és a növény kisebb termete különbözteti meg.

Kétlaki macskagyökér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Valeriana dioica L.)

A tőlevelek épek, tojásdadok, a páratlanul szárnyasan összetett szárlevelek levélkéi legtöbbször ép szélűek. A növény általában kétlaki. Lápréteken él, májusban virágzik.

Kétlaki macskagyökér
Virágzat

Hármaslevelű macskagyökér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Valeriana tripteris L.)

A tőlevelek csúcsa kissé hegyes, a levelek széle enyhén fogas. A szár közepe táján a levelek hármasan osztottak, a csúcsi levélke nagyobb a másik kettőnél. Virágzás május-júniusban. Sziklás völgyekben, mohás falakon fordul elő a Pilisben, a Bükkben és a Zempléni-hegységben. Magyarországon a subsp. austriaca E. Walther.

Hármaslevelű macskagyökér
Virágzat
A felső szárlevelek egy nagyobb és két kisebb levélkére tagoltak

Éplevelű macskagyökér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Valeriana simplicifolia (Rchb.) Kabath)

A fajt az utóbbi években fedezték fel a Bükkben. Az előző fajtól ép (azaz nem összetett) szárlevelei különböztetik meg, melyeknek széle ép, olykor fogas. Májustól júliusig virágzik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]