Olthévíz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olthévíz (Hoghiz)
Olthévíz.JPG
Látkép a temetőből
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Brassó
Rang községközpont
Beosztott falvak Datk, Kucsuláta, Lupsa, Oltbogát és Olthidegkút
Polgármester Ioan Șerban (PSD), 2012
Körzethívószám 0x68[1]
SIRUTA-kód 41186
Népesség
Népesség 2120 fő (2011. okt 31.)[2]
Magyar lakosság 1086
Község népessége 5025 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Terület 174,16 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Olthévíz (Románia)
Olthévíz
Olthévíz
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 59′ 06″, k. h. 25° 18′ 18″Koordináták: é. sz. 45° 59′ 06″, k. h. 25° 18′ 18″
Olthévíz weboldala
Unitárius templom

Olthévíz (románul Hoghiz, németül Warmwasser, erdélyi szász nyelven Warmbach, latinul Calida Aqua) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőhalomtól 8 km-re délkeletre, az E60-as főút mentén, az Olt bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar és német nevét a keleti végében feltörő, télen-nyáron egyformán 12 °C hőmérsékletű forrásról kapta. A román név a magyarból való. 1235-ben Aqua Calida, 1522-ben Warembach, 1606-ban Hévíz néven említették.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A temető

A rómaiak közelében castrumot, a Birodalom határát képező Olton pedig hidat építettek. A falutól negyedóra járásra délnyugati irányban Szászugrával szemben látszanak a castrum jelentős maradványai. Talán azonosítható a mai faluval az a Calida aqua, amelynek 1186-ban, III. Orbán pápa bullájában ispotályos kolostoráról esik szó. A 14. század második felében Vlaicu havasalföldi vajda birtoka volt. A 16. század végére az egész falu az unitárius vallásra tért. 15941603-ban üvegcsűr működött benne.[4] 1600-ban 36 háztartásból állt. 1650-ig a Sükösd családé, 1667-ben Nagy Tamás kapta meg, később a bethleni Bethlen, a Haller és a Kálnoky családé lett. 1721-ben 4 nemes, 80 jobbágy- és 13 zsellércsalád lakta. 1722-ben, második, Teleki Józseffel kötött házassága kezdetén költözött ide Bethlen Kata. 1725-ben az unitárius faluban református egyházat alapított. Varró, szövő, gombkötő és posztóványoló műhelyt létesített, református iskolát és üveghutát építtetett. Hímzőiskolájában a nagyasszony saját mintái alapján székkárpitokat és egész Erdély református templomaiba oltárterítőket készítettek. Az unitáriusok három pert indítottak ellene, hogy kivizsgáltassák, nem erőszakkal téríti-e a lelkeket. Munkájának köszönhetően az évszázad közepére a lakosság kb. fele már a református vallást követte. 1849. március 4-én 38 román és négy magyar lakosát végezték ki.[5] 1849-től kezdve települtek le zsidók a faluban. 1916-ban betörők fölgyújtották Haller László 12 ládányi hagyatékát, benne állítólag a legjelentősebb erdélyi térképgyűjteménnyel. Fehér, 1764 és 1876 közt Felsőfehér, majd Nagyküküllő vármegyéhez tartozott.

Az olthidegkúti cementgyár megnyitása után tömbházak épültek és munkások költöztek be. Az 1975-ben elfogadott településrendezési terv kiemelt szerepet szánt neki, és várossá való fejlesztését tűzte ki célul.[6]

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-ben 935 lakosából 749 magyar, 121 román, 35 zsidó és 17 cigány nemzetiségű, 411 unitárius, 333 református, 136 ortodox, 35 zsidó és 16 római katolikus vallású volt.
1910-ben 1439 lakosából 1310 volt magyar, 110 román és 19 német (jiddis) anyanyelvű, 683 unitárius, 466 református, 118 ortodox, 81 római katolikus és 76 zsidó vallású.
2002-ben 2228-an lakták, ebből 1102 román, 1086 magyar és 32 cigány nemzetiségű, felekezet szerint 1122 ortodox, 504 unitárius, 417 református és 136 római katolikus.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A sokszögű alaprajzú, kéttornyú, reneszánsz stílusú Haller–Kálnoky kastély (16. század) a hagyomány szerint az egykori kolostor romjaira épült. A kastély szolgált Bethlen Kata lakhelyéül. Mellette a hatszögű keleti bástya maradványai. Körülötte park.
  • A Guthman–Valent-kastély 1553-ban épült, a 18. században átalakították.
  • Haller-udvarház (1619. század), benne ma iskola működik. Eredetileg hozzátartozott a római katolikus kápolna is.
  • Unitárius templom (15. század).
  • Református templom (épült 1749-ben), különálló harangtoronnyal. Első lelkésze Bod Péter volt.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  4. Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig. Eger, 2006, 262. o.
  5. Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 80–81. o.
  6. Steven L. Sampson: National Integration through Socialist Planning. Boulder, Colo., 1984, 119. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ambrus Attila (szerk.): Kóborlás és helytállás. Marosvásárhely – Brassó, 1998

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]