Brassaï

„Brassai eleven szem.”

– Henry Miller

Brassaï
Születéskori neve	Halász Gyula
Született	Brassó, Osztrák–Magyar Monarchia 1899. szeptember 9.
Elhunyt	Èze, Alpes-Maritimes, Franciaország 1984. július 8. (84 évesen)
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Gilberte Brassai
Foglalkozása	fényképész

Brassaï, eredeti nevén Halász Gyula, (Brassó, 1899. szeptember 9. – Èze, Alpes-Maritimes, Franciaország, 1984. július 8.) fotó- és filmművész, festő, író, a Beszélgetések Picassóval c. mű szerzője.

Élete

„	Brassóban születtem. Az 1899-ik év 9-ik havának 9-ik napján. Négyszeresen a 9-es számmal megjelölve.	”
– Illyés Gyula Brassaïval készült interjújából

Id. Halász Gyula fia, Halász Kálmán bátyja. A brassói Főreáliskola elvégzése (1917) után a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója; tanulmányait megszakítva, 1919-ben önként beállt a Vörös Hadseregbe s hadifogságba esett. 1919-ben Berlinbe, onnan Párizsba ment. Amikor Párizsba érkezett, még nem tudott fényképezni, az akkor már ott élő André Kertész támogatta, és vezette be a művészkörökbe. Az alig néhány évvel később kiadott fotóalbumaiban viszont már a lényegét tudta megragadni Párizsnak, úgy, ahogy erre korábban csak Toulouse-Lautrec volt képes.

A fotóművészet mellett képzőművészként és íróként is sikeres volt. Cikkeit, beszámolóit a Brassói Lapok, a Napkelet, a Keleti Újság és a Periszkop közölte. Regényt írt, Prévert verseit illusztrálta, grafikát, Picassóval együtt szobrokat állított ki, egy filmje (Ameddig állatok lesznek) díjat nyert a Cannes-i fesztiválon, sikert aratott franciául 12 kiadásban, magyarul Beszélgetések Picassóval címen 1968-ban megjelent könyvével. Sokoldalú egyéniség, a graffitinak, a falakra karcolt és írt képeknek, szavaknak, mondatoknak, a párizsi utca folklórjának felfedezője. Művészi pályájának alakulásáról családtagjaihoz írott francia nyelvű levelekben számolt be. 1940 előtti levelezéséből A Hét közölt válogatást (1977. aug.–nov.), majd 1980-ban a Kriterion Könyvkiadó jelentette meg a levelek gyűjteményét Előhívás cím alatt, a szerző jegyzeteivel és utószavával.

Írók Brassaïról

„	Brassaïba a város (Párizs – szerk.) legváratlanabb helyén ütközött az ember. Arcán folyton ugyanaz a mosoly, szemében ugyanaz a vallató pillantás, ajkán folyton ugyanaz a készség a szóra, hogy az éppen akkor elkapott élményét azon frissiben átadja. Mintha folyton valamiféle őrségen lett volna, szüntelenül szimatolt, kutatott, fürkészte a távolt amögött is, akivel beszélt. Számára minden dolognak, de mindnek volt jelentősége. Soha nem bírált, ítéletet soha nem mondott a dolgokról vagy eseményekről. Egyszerűen csak számot adott arról, amit látott és hallott.	”
– Henry Miller

„	Különleges valaki. Senkihez sem hasonlítható fényképész: valójában festő, szobrász, aki a szobrászat és festészet helyett a fényképészetet választotta.	”
– François Mauriac

Film

Alakja feltűnik az 1990-ben készült Henry és June (Henry & June) amerikai filmdrámában, szerepét Artus de Penguern formálja meg. A Philip Kaufman rendezte mélyen ihletett alkotás ragyogóan idézi fel a háború előtti évek egoista hangulatát és a XX. század három kiemelkedő egyéniségét (Henry Miller, June Miller és Anaïs Nin), akiknek életét a szexuális emancipáció és az ezzel kapcsolatos élmények irodalommá formálása tölti ki.

Források

• Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. ISBN 963-8477-44-X Online elérés
• Sulinet
• Párizs szeme
• A százéves Brassai
• Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Online hozzáférés

További információk

• Szilágyi Júlia: "Párizs szeme" – Brassai. Korunk, 1962/12.
• Kovács János: Párizsi látogatás Brassainál. Korunk, 1968/3.
• Méliusz József: Brassaival öttől nyolcig. Korunk, 1972/4.
• Vörös Előd: Bálint Zoltán levelesládája. H. Gy. hét levele. Korunk, 1981/12.
• Képek a Transindex magyar lapon