Kurkó Gyárfás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kurkó Gyárfás
Született1909. december 2.
Csíkszentdomokos
Elhunyt1983. május 21. (73 évesen)
Brassó
Állampolgárságaromán
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaíró,
publicista,
politikus
Tisztségeromániai országgyűlési képviselő (1946–1949)
SablonWikidataSegítség

Kurkó Gyárfás (Csíkszentdomokos, 1909. december 2.Brassó, 1983. május 21.) romániai magyar regényíró, publicista, politikus.

Élete[szerkesztés]

Lakatosmesterséget tanult, majd Brassóban önálló épületbútor- és műlakatos-műhelyt nyitott. 1934-től az Országos Magyar Pártból kivált baloldali szervezet, a Magyar Dolgozók Szövetsége (MADOSZ) Brassó megyei elnökévé választották, utóbb ő lett a szervezet országos elnöke is. II. Károly diktatúrája alatt, amikor 1938-ban feloszlatták a politikai pártokat, a MADOSZ illegálisan folytatta tevékenységét. 1940. június 19-én a MADOSZ több vezetőjével, kommunista értelmiségiekkel, szociáldemokratákkal együtt letartóztatták és Caracalba internálták. November 7-én kiutasították az országból és áttették a magyar határon, de a csendőrök visszaadták a román hatóságoknak. Az Antonescu-diktatúra idején a katonai szolgálat megtagadásáért Brassóban raboskodott.

1944 őszén Brassóban megalapította Népi Egység című napilapot, amelynek 1947-ig főszerkesztője is volt. 1944 októberében a MADOSZ-t Magyar Népi Szövetség (MNSZ) néven átszervezték; ennek ő lett az első elnöke 1947 őszéig. Ebben a tisztségében, politikusként és publicistaként az anyanyelvű iskolahálózat és művelődési intézmények érdekében lépett fel. 1946-ban a választások után ő lett a magyar parlamenti csoport vezérszónoka. 1946 decemberében a román parlament elé terjesztette az MNSZ kongresszusán megszavazott nemzetiségi törvénytervezetet, amely a kollektív nemzetiségi jogokat biztosította volna, de az előterjesztés válasz nélkül maradt. 1947 nyarán tiltakozott a magyar gazdasági szövetkezetek államosítása ellen. 1949-ben letartóztatták, és Márton Áronnal illetve az MNSZ más vezetőivel együtt koncepciós perben 10 év nehéz börtönre és 25 év kényszermunkára ítélték. 13 évet töltött magánzárkában, a börtönévek egy részét pedig a dicsőszentmártoni elmegyógyintézetben. 1964-ben az általános amnesztia alkalmával szabadult ki. 1968-ban rehabilitálták, ezután nyugdíjazásáig textilgyári munkásként dolgozott.

Művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]