Bákó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bákó (Bacău)
Bacau Consiliu.jpg
Városháza
Bákó címere
Bákó címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Moldva
Fejlesztési régió Északkelet-romániai fejlesztési régió
Megye Bákó
Rang megyeszékhely
Polgármester Romeo Stavarache
SIRUTA-kód 20297
Népesség
Népesség 144 307 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 119
Népsűrűség 3520 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 41 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bákó (Románia)
Bákó
Bákó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 35′, k. h. 26° 55′Koordináták: é. sz. 46° 35′, k. h. 26° 55′

Bákó (románul Bacău) Bákó megye székhelye a Kárpátok keleti lábainál, a Beszterce és Szeret folyók összefolyásánál, a DN2 főút mellett. A csángók fővárosa, itt működik a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város és környéke már időszámításunk előtt 2-3000 ével is lakott hely volt, az itt végzett ásatások alapján.

Először a 14. században említik a települést, mint a krími tatárok fennhatósága alá eső területet. A tatárok a magyar és lengyel területek felé innen indultak portyáikra, egészen 1345-ig, mikor Lackfi András visszaszorította őket a Dnyeper mögé.

1408-ban Alexandru cel Bun uralkodása alá tartozott. A magyar nevét a középkorban kapta a város.

A 1516. században jelentős kereskedőváros és vámszedő hely volt a Szeret mentén vezető kereskedelmi főútvonal mellett, mely út észak felé; Lengyelországba és a Baltikumba, nyugat felé pedig az Ojtozi-szoroson át Erdélybe vezetett.

Bákó a 16. században érte el virágkorát a moldvai fejedelmeknek udvarházuk volt itt.

A középkorban katolikus püspökség és ferences kolostor is működött itt; a város falai közt a keleti és nyugati műveltség találkozott.

A 19. században kezdett modern várossá növekedni. Több ipari üzem is létesült itt: papír, cellulóz, szesz, textil és cipőgyár is.

Mára Moldva egyik legjelentősebb ipari városa lett.

Jelentős közlekedési csomópont, több fontos útvonal is találkozik itt. Fontos állomása az észak-déli irányú vasúti főútvonalnak is. A városnak repülőtere is van.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-ben 175 500 lakosa volt, ebből 173041 fő román, 1605 cigány, 191 magyar, 118 zsidó, 83 német, 80 csángó, 52 olasz, 39 orosz, 37 örmény, 19 ukrán, 98 fő pedig egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.[2]

A 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint 144 307 fő lakta a települést, 130 155 fő román, 1253 fő cigány, 119 fő magyar, 44 fő német, 40 fő zsidó, 36 török, 35 fő olasz, 24 csángó, 24 örmény, 21 lipován, 12 ukrán, 10 lengyel volt.[3]

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város több éven keresztül a Szociáldemokrata Párt (PSD) egyik rendíthetetlen fellegvára volt, viszont 2004-ben, nagy meglepetést okozva a Humanista Párt jelöltje, Romeo Stavarache megnyerte a választásokat. Romeo Stavarache 2004 folyamán a Humanista párt SZDP-vel kötött választási szövetség után kilepett a pártból és belépett a Nemzeti Liberális Pártba (PNL).

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város első ligás focicsapata a FCM Bákó.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bákó témájú médiaállományokat.
  • Cs. Tompos Erzsébet – Czellár Katalin. Moldvai utazások. Panoráma. ISBN 963-243-099-9 (1978)