Tatros (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tatros (Târgu Trotuș)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Moldva
Fejlesztési régió Északkelet-romániai fejlesztési régió
Megye Bákó
Rang községközpont
Beosztott falvak Diószeg, Viszóra[1][2]
Irányítószám 607630
Körzethívószám 0x34
SIRUTA-kód 25834
Népesség
Népesség 1950 fő (2011. okt 31.)[3]
Község népessége 4969 (2011)[4]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tatros (Románia)
Tatros
Tatros
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 15′ 49″, k. h. 26° 40′ 23″Koordináták: é. sz. 46° 15′ 49″, k. h. 26° 40′ 23″

Tatros (románul: Târgu Trotuș) település Romániában, Moldvában, Bákó megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tatros folyó felső részén, Onyest és Aknavásár közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve Lükő Gábor szerint a magyar tatáros szóból származik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település a 1618. század között keletkezett. Nevét 1407-ben említette először oklevél.

1466-ban a feltevések szerint itt fordították a Müncheni kódex egy részét.

1518-ban itt alakult újjá a milkói püspökség

1570 körül a Moldvába menekült huszitákat Szegedi Thabuk János innen térítette római katolikus hitre.

1581-ben zsinatot tartottak itt.

A 16. századtól Tatros mezőváros városi tanácsát felváltva vezették magyar és román soltészek.

A 17. század elejétől "cinut" székhely, de később Bákóba költözött át a központ, ezután a város visszafejlődött, a kereskedők átköltöztek Aknavásárra.

A várost az 1650-es években a tatárok és kozákok felgyújtották, lakosai papjukkal együtt sokáig az erdőben bujkáltak, és csak 1682-ben mertek visszatérni a városba. Sokan Erdélybe menekültek el.

Tatrosnak 1890-ben 865, 1912-ben 988, 2002-ben 2108 lakosa volt.

Az 1743-ban végzett népszámláláskor nagyrészt magyarok lakták.

1902-es adatok szerint lakosságának túlnyomó része székely volt, 1930-ban 424 lakosa volt magyar nyelvű.

2002-ben mindössze 3 fő vallotta magát magyarnak, habár a magyar nyelvet beszélők aránya jóval magasabb, kb. 30% (630 fő).

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]