Nagyszalanc
| Nagyszalanc (Solonț) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Moldva |
| Fejlesztési régió | Északkelet-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bákó |
| Rang | község |
| Beosztott falvak | Kukujéc, Sóskút |
| Irányítószám | 607580 |
| Népesség | |
| Népesség | ismeretlen +/- |
| Község népessége | 3904 (2002)[1] |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Nagyszalanc
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 32′ 50″, k. h. 26° 31′ 16″ | |
Nagyszalanc (románul Solonț) községközpont Romániában, Moldvában, Bákó megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Mojnesttől északra, a Nagy-Tázló és Sós-Tázló völgye között fekvő település.
Története [szerkesztés]
Nagyszalanc nevét 1641-ben említette először oklevél, ekkor 90 magyar lakója és Nagyboldogasszonyról elnevezett fatemploma is említve volt.
1646-ban magyar faluként említették, melynek 175 lakosa volt, valamennyi római katolikus.
1661-ben mint lakatlan helyről tettek említést, magyar lakói elszéledtek, és csak 1692-ben tért vissza a lakosság mely a templomot is helyreállította.
Az 1800-as évek közepén még 120 székely-magyar családot számoltak itt össze.
1992-ben 1614 lakosa volt, melyből 1594 ortodox, 11 pünkösdista, 5 adventista, 1 római katolikus volt.
Források [szerkesztés]
- Jerney János keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett 1844 és 1845 (Pest, 1851.)
- Kiss Lajos: Magyar helységnevek a Keleti-Kárpátokon túl
Jegyzetek [szerkesztés]
|
||||||||||
