Szászkút
| Szászkút (Sascut) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Moldva |
| Fejlesztési régió | Északkelet-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bákó |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Berefalva (Berești), Conțești, Puncsest (Păncești), Szászkútfalu (Sascut-Sat), Schineni, Valea Nacului |
| Népesség | |
| Népesség | ismeretlen +/- |
| Magyar lakosság | 4 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 46° 12′ 25″, k. h. 27° 6′ 20″ | |
| é. sz. 46° 12′ 25″, k. h. 27° 6′ 20″ | |
Szászkút (románul Sascut) település Romániában, Bákó megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Ónfalvától 24 km-rel nyugatra fekvő település.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét régi szász telepeseiről kapta.
Története[szerkesztés]
Szászkút nevét 1698-ban említették először. Ekkor a moldvai fejedelem birtoka volt. Egykori szász lakói szőlőművelésből éltek. A települést középkori eredetűnek tartják, később a középkori eredetű népességre székelyek telepedtek rá. A Moldvába áttelepülők között reformátusok is voltak. Szászkút is e református többségű települések közé tartozott. Református gyülekezetét a 18. század végén alapították.
A 19. században itt élt a regáti reformátusok legrégibb gyülekezete. 1818-ban újabb éhínség elől menekülő protestánsok érkeztek Erdélyből. Szászkút református lakói azonban később a többségi katolikusokhoz asszimilálódtak.
A település népességének nyelvjárása székelyes csángó volt. Az itt élő magyarok a Fântânele nevű falurészben élnek.
Szászkút fejlődését az 1800-as évek végén a vasút kiépítése és a cukorgyártás lendítette fel. Innen látták el egész Moldvát cukorral. Cukorgyárát 1945-ben államosították.
A 2002-es népszámlálás adatai szerint Szászkútnak 10 167 lakosa volt, melyből 10 138 román, 4 magyar, 22 roma, 1 ukrán, 1 török és 1 olasz volt. Ebből 9066 görögkeleti ortodox, 621 római katolikus, 4 református és 476 egyéb volt.
Források[szerkesztés]
- Jerney (1851)
- Benda Kálmán: Moldvai csángó okmánytár (1989)
- Tánczos Vilmos: Hányan vannak a moldvai csángók?
- Kós Károly: Népélet és néphagyomány. (Bukarest, 1972.)
Hivatkozások[szerkesztés]
|
|||||||||||||||

