Benda Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benda Kálmán
Született 1913. november 27.
Nagyvárad
Elhunyt 1994. március 13. (80 évesen)
Budapest
Foglalkozása történész,
levéltáros

Benda Kálmán (Nagyvárad, 1913. november 27.Budapest, 1994. március 13.) Széchenyi-díjas magyar történész, levéltáros, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1930-as években iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem (PPTE) történelem–földrajz szakára, ahol 1937-ben szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Egyetemi tanulmányai alatt az Eötvös Kollégium tagja volt. 1937–1938-ban Bécsben, Berlinben és Párizsban tanult ösztöndíjasként.

1936 és 1938 között a PPTE Magyar Történeti Intézete, illetve Újkori Egyetemes Történetei Intézete munkatársa volt kutatási ösztöndíjasként. 1938-ban a Tatai Népfőiskola igazgatójává nevezték ki, ahol négy évet töltött. Eközben a budapesti Református Gimnázium óraadó tanára, illetve a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium segédfogalmazója volt. 1942 és 1945 között a Teleki Pál Tudományos Intézetnél dolgozott tudományos munkatársként. A második világháború után a Történettudományi Intézetté átnevezett kutatóhely igazgatóhelyettese volt 1947-ig. Eközben 1945 és 1949 között a PPTE-n a török kori magyar történelmet oktatta. 1947 és 1949 között a Kelet-európai Tudományos Intézet helyettes igazgatója volt, amikor állásából politikai okokból elbocsátották.

Ezután alkalmi munkákból élt, majd 1950-től a Dunamelléki Református Egyházkerület levéltárosaként dolgozott. 1957 után rövid ideig az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese, majd 1958 és 1983 között munkatársa, majd főmunkatársa volt. 1983-ban osztályvezetővé nevezték ki, 1985 és 1987 között tudományos tanácsadói megbízást kapott, majd nyugállományba vonult, de tanácsadóként továbbra is részt vett az intézet munkájában.

1961-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1979-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának lett tagja. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1991-ben pedig rendes tagjává. 1980-tól a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményét vezette. Részt vett a História című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának munkájában. 1975 és 1977 között a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára volt. 1984-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemre címzetes egyetemi tanári címet kapott.

Fő kutatási területe az újkori magyar művelődés- és politikatörténet volt, valamint sokat foglalkozott az Erdélyi Fejedelemség történetével is.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a budapesti Református Teológiai Főiskola díszdoktora (1988)
  • Széchenyi-díj (1992) – A történettudomány kiemelkedő műveléséért és népszerűsítéséért.
  • Szent-Györgyi Albert-díj (1992)
Benda Kálmán és Benda Gyula sírja a Farkasréti temetőben

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar nemzeti hivatástudat története a XV–XVII. században (1937)
  • Bocskai István (1942)
  • A török kor német újságirodalma (1942)
  • Bocskai István függetlenségi harca (1952)
  • A magyar jakobinusok iratai I–III. (1952–1957)
  • A Bocskai-szabadságharc (1955)
  • Ráday Pál iratai I–II. (társszerző, 1955–1961)
  • A magyar jakobinus mozgalom története (1957)
  • A négyszáz éves debreceni nyomda (Irinyi Károllyal, 1961)
  • Emberbarát vagy hazafi? Tanulmányok a felvilágosodás korának magyar történetéből (1978)
  • A magyar korona regénye (Fügedi Erikkel, 1979)
  • Magyarország története 1790–1848 I–II. (társszerző, 1980)
  • Magyarország történeti kronológiája I–IV. (főszerkesztő, társszerző, 1981–1982)
  • Habsburg abszolutizmus és magyar rendi ellenállás a XVI–XVII. században (1984)
  • Moldvai csángó-magyar okmánytár I–II. (1989)
  • Bocskai István levelei (1992)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szilágyi Ágnes Judit: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 2007. 157-163.o.