Mojnest

	Mojnest (Moinești)
	Stefan Lucian: Mojnest-i tájkép
	; Mojnest címere
	; Mojnest címere
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Moldva
Fejlesztési régió	Északkelet-romániai fejlesztési régió
Megye	Bákó
Rang	város
Községközpont	Moinești
Beosztott falvak	Găzărie
Polgármester	Vasile Ailincăi
Irányítószám	605400
SIRUTA-kód	20876
	Népesség
Népesség	18 704 fő (2021. dec. 1.) +/-
Magyar lakosság	12 (0%, 2021)
Község népessége	19 728 fő (2021. dec. 1.)
Népsűrűség	554 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	46,04 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 29′ 05″, k. h. 26° 29′ 47″Koordináták: é. sz. 46° 29′ 05″, k. h. 26° 29′ 47″
	Mojnest weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Mojnest témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Mojnest (románul: Moinești) város Bákó megyében, Moldvában, Romániában.

A város körül tíz ásványvizet adó forrás van, melyek vize a Gazu-patakban egyesül. A bákói kőolajtelep központja. Valamikor magyar település volt a helyén, ma nagyrészt románok lakják.

Fekvése[szerkesztés]

A város a 475 méter magasságban a Dormánfalvi- medencét és a Tázló - völgyét elválasztó fennsíkon fekszik, mely a Tarkő és Berzunc- hegységeket köti össze a Sós Tázlóba folyó Ürmös- patak vízgyűjtőjén. Kománfalvától 8, Bákótól 47 km- re fekszik.

A következő négy kistelepülésből alakult ki: Dealul Mare (Nagydomb), Lunca Moinești (Mojnestrét), Târgușorul Moinești (Mojnestvásár), és Mojnestpataka.

Története, néveredete[szerkesztés]

A hagyomány szerint egy Moján nevű emberről kapta nevét, aki valamikor itt élt. Egyes néprajzosok Mánfalvával azonosítják. Egy 1452-es oklevél szerint egy Mojnes nevű csobánról kapta nevét. Írásban már 1438-ban említik, Alexandru cel Bun fia Ilieș által kiadott okiratban. Első (ortodox) templomát (Biserica Cuvioasa Paraschiva) 1702-ben építették, ez máig fennáll.

Mojnest 1781-ben vásárjogot nyert. Felemelkedése a kőolajszármazákok kitermelésével gyorsult. Már 1803-ban pakurát termeltek ki. A 19. század végén községi rangú település volt 760 házzal. Hetven kútból nyerték a kőolajat, hetente 1000 vödörrel. Tizenöt petróleumgyára volt, valamint parrafingyára és viaszgyára is a kőolajfeldolgozásra épült. Emellett több száz kézműves és kereskedő lakosa volt. A mezőgazdaság legfontosabb termékei a kukorica, kalászosok és hüvelyesek voltak.

1912-ben (több visszaminősítés után végleg) várossá nyilvánították. A 20. században a petróleumipar további lendületet adott a városnak. 1960 után lakótelepeket építettek, nagyszámú románt betelepítve. 2001-ben municípium lett.

Mojnesti magyarok[szerkesztés]

Jerney János kutatása szerint magyar lakossága az államalapítás előtt is volt, de nem maradt fenn. Az 1800-as években odaköltöző magyaroknak - nem tudván hova temetkezzenek - egy 90 éves oláh megmutatta a régi magyar temetőt, melynek helyét megerősítette a tetemek kihantolása.

A mai római katolikus közösségről először 1776-ban írnak, akkor Gorzafalva egyházközségéhez tartozott. 1850-ben Jerney 103 magyar lakost számlált, megemlékezett templomáról, melyet "Urunk Mennybemenetele" tiszteletére szenteltek 1840 körül. 1890- ben már 579 magyar lakosa volt, mely közösség a huszadik század derekán tovább gyarapodott a Pusztina környéki magyar családokkal. 1930-ban százan vallották magukat magyar nyelvűnek és nemzetiségűnek. 1955-ben önálló katolikus egyházközség lett. 1992-ben 1365 katolikus lakosa volt, melyből Tánczos Vilmos ötvenre tette a magyar nyelvet ismerők számát. 2002-ben 1230 katolikus lakosa volt, a teljes lakosság 5%-a.

Mojnesti zsidók[szerkesztés]

A 19. századtól szerveződött egy jelentős zsidó közösség a településen, amely virágkorát a kommunizmus kezdetéig élte. E közösség jeles képviselői: Tristan Tzara és Moses Rosen. 1890-ben 1987 izraelita lakosa volt, mely a teljes lakosság felét tette ki. Foglalkozásuk hagyományosan a kereskedelem és kézművesség volt.

Demográfiai adatok[szerkesztés]

Etnikai megoszlása, a 2002-es népszámlálás alapján:

román: 23.397
roma: 753
magyar: 32
német: 9
csángó: 6
zsidó: 3
görög: 3
szerb: 3
más: 4

Vallási hovatartozás, a 2002-es népszámlálás alapján:

ortodox: 22.353
római katolikus: 1.230
pünkösdista: 286
más vallású: 341

Gazdaság[szerkesztés]

Gazdaságának alapját a só, földgáz, kőolaj és fakitermelés, feldolgozás adja. Emellett élelmiszeripara jelentős. Egy múzeuma a kőolajkitermelést mutatja be. Említésre méltó a városi gyógyfürdő is. Fontosabb mezőgazdasági terményei a kukorica és kalászosok.

Közlekedés[szerkesztés]

A jó minőségű Kománfalva - Bákó közti 2G jelű főút szeli át, melyen jelentős autóforgalom halad. A buszvégállomásról rendszeresen közlekednek magáncégek járatai a megyeközpontba Bákóba, valamint Kománfalvára a vasútállomáshoz. Naponta többször vannak járatok Pusztinára, Frumószára is.

Kultúra[szerkesztés]

„Dada” emlékmű[szerkesztés]

Tristan Tzara születésének 100. évfordulójára emelték az úgy nevezett „Dada” emlékművet a városból kivezető úton Bacău felé. Az UNESCO kiemelten jelentős műemléknek nyilvánította.