Brassovia vára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következőkkel: Brassó városerődje és Brassói fellegvár
Brassovia vára
Falmaradványok
Falmaradványok
Ország Románia
Mai településBrassó
Tszf. magasság940 m
Rekonstrukciók évei13. század
Elhagyták1455
LMI-kódBV-I-m-B-11259.01
Elhelyezkedése
Brassovia vára (Brassó)
Brassovia vára
Brassovia vára
Pozíció Brassó térképén
é. sz. 45° 38′ 03″, k. h. 25° 35′ 34″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 03″, k. h. 25° 35′ 34″
A Wikimédia Commons tartalmaz Brassovia vára témájú médiaállományokat.

Brassovia vára (románul: Cetatea Brassovia, németül: Zinnenburg) a Cenken elhelyezkedő parasztvár, a környék legfontosabb védelmi pontja volt. Eredete nem tisztázott (egyes történészek szerint az ókorban épült, mások a középkorra datálják), végső formáját a 13. században nyerte el. A 15. században Hunyadi János parancsot adott a vár lebontására, mivel úgy ítélte meg, hogy fenntartása túlságosan nehézkes, és ha az ellenség kezére kerül, veszélyt jelent az egész vidékre. A 21. századra már csak néhány alacsony falszakasz és alapzat maradt az egykori várból. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-I-m-B-11259.01 sorszámon szerepel.[1]

A Brassovia nevet csak a modern korban kapta (legelőször 1805-ben említik ezen a néven);[2] a korabeli okmányok szerint a régi brassóiak egyszerűen „várnak” vagy „nagy várnak” nevezték.[3]

Története, feltárása[szerkesztés]

A vár keletkezésének dátuma máig vita tárgyát képezi a történészek között. Nicolae Iorga, Nicolau Popu és mások szerint Brassovia várát a Német Lovagrend építette a 13. század elején, Bakó Géza szerint pedig a 13. század második feléből, a tatár betörések idejéből származik. Köpeci Sebestyén József a 11. századi magyar királyi határvédelmi rendszer utolsó, legnyugatibb láncszemének vélte. Erich Jekelius, Sextil Pușcariu, Ion Podea és mások véleménye az, hogy a vár már az ókorban is létezett, a teutonok csak átépítették és megerősítették. Olyan vélemények is vannak, melyek szerint a népvándorláskor idejéből származik.[4][5]

Az 1933 és 1937 között végzett régészeti ásatások római kori épületek és újkőkorszaki tárgyak maradványait tárták fel. Ugyanekkor bukkantak rá a Szent Lénárd-kápolna alapjaira is (lásd alább), mely a vár kútja fölé épült.[6]

Jekelius szerint a német telepesek érkezése előtt a vár védelmét románok látták el, akik a mai Bolgárszeg területén egy Cutun nevű tanyán laktak; a legenda szerint egy alagút is volt Cutun és a vár között. A 13. század második felében a magyar királyi udvar székelyeket telepített a mai Bolonya környékére, hogy a várban helyőrségként szolgáljanak.[6]

A brassóiak a várban vészeltek át több tatár- és törökdúlást. 1394–1395-ben Öreg Mircea itt helyezte biztonságba családját, a török harcok előestéjén.[7] Az 1421-es török betörés során a brassóiak kénytelenek voltak zálogba adni a várat II. Murádnak. 1447 végén Hunyadi János visszavásárolta a várat a törököktől, majd parancsot adott a vár lebontására, mivel úgy ítélte meg, hogy fenntartása túlságosan nehézkes és költséges, és ha az ellenség kezére kerül, veszélyt jelent az egész vidékre.[2] A bontást 1455 tavaszán fejezték be, a köveket a városerőd megerősítésére használták fel.[8]

A vár emlékét továbbra is őrizte több földrajzi név, így dy burg gas (Vár utca, a jelenlegi Str. Castelului), Burch hols (Várnyak, a jelenlegi Str. Dobrogeanu Gherea), vagy Burggrund (Váralja, a jelenlegi Rakodó-negyed). Maga a Cenk neve is egykoron Burgberg (Várhegy) volt, Cenknek (Zinne) csak a 960 méteres csúcsot nevezték.[2]

A romokat legelőször Joseph Teutsch térképezte fel 1750-ben, az első tanulmányt pedig Lucas Joseph Marienburg írta 1805-ben. A régészeti feltárások 1912-ben kezdődtek, Karl Ernst Schnell polgármester támogatásával. 1933-ban a Barcasági Szász Múzeum végzett ásatásokat Gustav Treiber és Sebestyén József vezetésével, 1937-ben pedig Alfred Prox.[2] 1970-ben, a Cenk felvonójának építésekor lebontották a déli főkapu és a hozzá tartozó bástya maradványait, az utolsó nagyobb fennmaradt romokat.[4]

A 21. század elején újra akarták építeni a várat, de ezt a környezetvédelmi hatóság nem hagyta jóvá. Jelenleg egy 1:100 léptékű makett látható a Cenk-felvonó alsó állomásánál.[9]

Leírása[szerkesztés]

Brassovia vára a legrégibb középkori erődítmény volt Brassó területén,[6] és egy időben a legnagyobb középkori vár Délkelet-Erdélyben.[10] A meredek sziklafalak és az elszigetelt hely miatt szinte bevehetetlen volt.[11]

A vár a Cenk-tetőtől nyugatra helyezkedett el; alaprajza szabálytalan háromszög, területe megközelítőleg 2,3 hektár, és 170–180 cm magas, 80–180 cm vastag falai voltak. A 960 méteres Cenk-tető és a 925 méteres Kis-Cenk között egy északkelet-délnyugat irányú, 80 cm vastag, közel 200 méter hosszú fal húzódott. A távolság felénél négy, két keskenyebb és két szélesebb bejárat volt; innen egy ösvény indult nyugat felé a meredek domboldalon. A Cenk-tetőtől egy másik, 180 cm vastag fal indult déli irányba, majd nyugat felé fordult; itt csatlakozott a Rakodó felől érkező ösvény. A harmadik, szintén 180 cm vastag fal a Cenk-nyereg felé nézett és megközelítőleg a 920 méteres szintvonalon húzódott; itt volt a bástyával ellátott főkapu.[2]

A Szent Lénárd-kápolna[szerkesztés]

A román stílusú, Noblati Szent Lénárdnak szentelt kápolna a vár délnyugati részén, a főkapu közelében helyezkedett el. Hajója 8,5 × 7 méter alapú volt, melyhez egy kisebb kórus és egy félköríves apszis csatlakozott. 1401 körül a főhajót nyugat felé hosszabbították, és egy mellékhajót, továbbá egy előcsarnokot is hozzáépítettek.[5] A kápolna a vár aknás kútja fölé épült; ez a kút öt méteres mélységből nyerte a vizet, ahol egy mészkőben kialakult, vízzáró márgaréteg által szigetelt barlangban egy forrás tört fel. A kútásók empirikus ismereteikre hagyatkozva sikeresen azonosították a forrás helyét, azonban az egyszerű emberek isteni csodának tekintették a friss víz jelenlétét a magasan fekvő sziklás platón, ezért a kápolnát Noblati Szent Lénárdnak dedikálták, aki a legenda szerint vizet fakasztott a földből.[10]

A váréhoz hasonlóan a kápolna eredete, építésének ideje sem tisztázott. Sebestyén József szerint a kereszténység felvétele előtt épült, pogány kultikus helyre.[12] Ferenczi Sándor a téglák kinézetét és méretét véve alapul a 11. századra datálta. Gustav Treiber szintén 11. századinak vélte, szerinte egy bencés kolostorhoz tartozott (a várfalhoz épített hét cellát pedig a szerzetesek lakhelyének tekintette), azonban ez a feltételezés nem nyert megerősítést. Alfred Prox ennél későbbre, a 13. századra tette a keletkezés időpontját, azzal érvelve, hogy Szent Lénárd legendája és tisztelete csak a 13. században terjedt el Erdélyben.[10]

Nem sokkal a vár lebontása után, 1458-ben a már romossá vált kápolnát is elbontották. Szécsi Dénes esztergomi érsek azzal a kitétellel engedélyezte ezt, hogy a brassóiak a városi nagytemplomban (a későbbi Fekete templomban) oltárt állítanak Szent Lénárd tiszteletére.[12]

Képek[szerkesztés]

  • A vár feltételezett alaprajza
    A vár feltételezett alaprajza
  • A délnyugati fal maradványa
    A délnyugati fal maradványa
  • Az északnyugati fal maradványa
    Az északnyugati fal maradványa
  • Egy torony alapja
    Egy torony alapja
  • A kápolna kútja
    A kápolna kútja

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  2. ↑ a b c d e Nussbächer 28–33. o.
  3. ↑ Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen – Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 37. o. (2010). ISBN 9783412206024 
  4. ↑ a b Aldea 36–39. o.
  5. ↑ a b Hellmann, Erwin: Einige Gedanken über die Kapelle in der Burg auf der Zinne. Neue Kronstädter Zeitung, XXIX. évf. 2. sz. (2013. június 28.) 7. o. ISSN 0934-4713
  6. ↑ a b c Pavalache 44–45. o.
  7. ↑ Pavalache 64. o.
  8. ↑ Pavalache 96–97. o.
  9. ↑ Itu, Traian. „Cetatea Brașovia a fost reconstruită în miniatură”, NewsBV.ro, 2013. november 14.. [2020. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. március 6.) 
  10. ↑ a b c Prox, Alfred: Die Sankt-Leonhards-Kapelle in der Zinnenburg bei Kronstadt. Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde, 1. sz. (1981) 1–15. o. ISSN 0344-3418
  11. ↑ Muntean, Marius. Brașovul la început de secol XX (román nyelven). Temesvár: Asociația Filatelică, 83. o. (2015). ISBN 9789730139532 
  12. ↑ a b Sebestyén József: A Cenk-hegyi Brasovia-vár temploma. Erdélyi Tudományos Füzetek, 121. sz. (1940) 3–18. o. ISSN 2668-3806

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Brassovia_vára&oldid=26754173”