Nagy pele

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy pele
Előszeretettel tartózkodik a fákon
Előszeretettel tartózkodik a fákon
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft [1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha)
Család: Pelefélék (Gliridae)
Alcsalád: Valódi pelék (Glirinae)
Muirhead, 1819
Nem: Glis
Brisson, 1762
Faj: G. glis
Tudományos név
Glis glis
Linnaeus, 1766
Szinonimák

a nem szinonimái:

  • Elius Schulze, 1900
  • Myorus Reichenbach, 1835
  • Myoxus Zimmerman, 1780

a faj szinonimái:

  • Myoxus glis
  • Glis abruttii Altobello, 1924
  • Glis argenteus Zimmermann, 1953
  • Glis avellanus (Owen, 1840)
  • Glis caspicus Satunin, 1906
  • Glis caspius (Satunin, 1905)
  • Glis esculentus Blumenbach, 1779
  • Glis germanicus Violani & Zava, 1995
  • Glis giglis (Cuvier, 1832)
  • Glis insularis Barrett-Hamilton, 1899
  • Glis intermedius Altobello, 1920
  • Glis italicus Barrett-Hamilton, 1898
  • Glis martinoi Miri?, 1960
  • Glis melonii Thomas, 1907
  • Glis minutus Martino, 1930
  • Glis orientalis (Nehring, 1903)
  • Glis persicus (Erxleben, 1777)
  • Glis petruccii Goodwin, 1939
  • Glis pindicus Ondrias, 1966
  • Glis postus Montagu, 1923
  • Glis pyrenaicus Cabrera, 1908
  • Glis spoliatus Thomas, 1906
  • Glis subalpinus Burg, 1920
  • Glis tschetshenicus Satunin, 1920
  • Glis vagneri Martino & Martino, 1941
  • Glis vulgaris Oken, 1816
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy pele témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy pele témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy pele témájú kategóriát.

A nagy pele (Glis glis vagy más néven Myoxus glis) a pelefélék családjának (Gliridae) legnagyobb képviselője, testmérete kétszer akkora, mint a mogyorós peléé.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy pele ősszel bemerészkedik a házakba és megdézsmálja az almákat

A nagy pele Európában mindenütt megtalálható. Előfordul parkokban, ligetekben, gyümölcsösökben és kertekben egészen 2000 méteres tengerszint feletti magasságig. A sűrű erdőket kedveli, ahol a lombok között bujkál, nincs szüksége a sűrű fű védelmére. Gyakori emberi lakóhelyek közelében. A sziklás biotópokról teljesen hiányzik.

A nagy pele által elfoglalt élettér 100–200 m átmérőjű. Sűrűsége változatos a biotóp működésétől függően, de ahol megtelepszik, ott a középérték 0,2-0,4 felnőtt egyed / hektár körüli. A nagy pele eredeti élőhelyén 1 km-re szétszóródik.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szőrének színe szürkétől a szürkésbarnáig terjed, hátgerincén sötétebb sávval. Teste alul fehéres. Szőrzete a szemek körül kicsit sötétebb. Szemei feketék és kidülledőek. Feje ovális kerek fülekkel. Farka szürke és sűrű, tömött bundájú.

Teljes testhossza 23–37 cm, farka 10–17 cm. Testtömege általában 70 és 200 gramm között mozog.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Téli álom közben

Nyáron mohából és rostokból készíti fészkét nagy magasságokban lévő faodúban, falmélyedésben vagy föld alatti mélyedésben (60 cm-es mélységig). Hasznosítani tudja a madárfészket is. Találtak már 5 egyedet is egyetlen fészekben. Alkonyatkor és éjszaka aktív.

A pele téli álmot alszik októbertől áprilisig.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Étrendjének mennyisége és minősége az évszakok szerint változik. A téli hibernáció időtartama alatt például egyáltalán nem táplálkozik. Élelme összetevői gyümölcsök, fakéreg, hajtások, mogyoró, gesztenye, bükkmakk, gombák stb. Alkalmilag kisebb zsákmányállatokat is elfogyaszt, gerincteleneket és gerinceseket egyaránt. Régebbi források szerint a nagy pele fészekrabló, de ezt az újabb kutatások megcáfolták. A pele ősszel elkezd készülődni a téli álomra, és felhalmozza a zsírját. Ilyenkor a házakba is bemerészkedik.

Társas élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pele társas állat, laza csoportokba szerveződik, melynek felépítése ismeretlen. Egyszer egy tető alatt 69 egyedet találtak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szaporodás időszaka júniustól augusztusig tart. A vemhesség 30-32 napja után a nőstény egyszer egy évben 2-9 kicsit fial, akik csupaszon és vakon születnek és 7 hétig szopnak. A nősténynek 12-20 csecsbimbója van.

Amikor veszély fenyeget, a nőstény a nyakuk bőrénél fogva átszállítja a fiatalokat egy másik fészekbe.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Albert Vigoleis Thelen: Glis-Glis: Siebenschläfer, Bilch, Buchmaus. 2. Aufl. Olms, Hildesheim. ISBN 3-487-08432-5
  • Arnold Freiherr von Vietinghoff-Riesch: Der Siebenschläfer (Glis glis L.). Monographien der Wildsäugetiere, Band 14. VEB G. Fischer, Jena 1960

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]