Mirtusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mirtusz (Myrtus)
Mirtuszág virágokkal és bimbókkal
Mirtuszág virágokkal és bimbókkal
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids II
Rend: Mirtuszvirágúak (Myrtales)
Család: Mirtuszfélék (Myrtaceae)
Nemzetség: Mirtusz (Myrtus)
Tourn.
Fajok

lásd a szövegben

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mirtusz (Myrtus) témájú kategóriát.

A mirtusz gyümölcse

A mirtusz (Myrtus), régiesen: irnye a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjának névadó nemzetsége. Száznál több fajt számlál; ezek többségét szubtrópusi éghajlatról írták le.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örökzöld fa vagy cserje. Levelei átellenesen állnak; piros vagy fehér virágai magányosak vagy 3–7 virágú álernyőbe csoportosulnak a levél tövében. A gyümölcse egy- vagy sokmagú gömbölyű bogyó, aminek tetejét a kehely koronázza. Az egyes mirtuszfajok megjelenése igen változatos.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Melegkedvelő, de igen rossz talajon is megélő, szárazságtűrő növény; a kiirtott keménylombú erdők helyén felnövő macchia egyik fő alkotója. Mérsékelten fagytűrő. Vegetatívan (a virágzó ágak végéről szedett dugvánnyal) jól szaporítható.

Szimbolikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görög-római mitológiában Aphrodité, illetve Vénusz szent fája, a szenvedélyes szerelem, a hűség és a termékenység jelképe volt. Így lett esküvőkön a menyasszonyi koszorúk, kitűzők dísze. Az egyiptomi nők is virágzó mirtuszágakat tűztek a hajukba, ruhájukra.

Az arabok szerint a mirtusz mennyei illata arra utal, hogy a Paradicsomból származik.

A középkorban a Közép-Keleten a béke jelképe volt.

Fajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb faj bogyóit eszik, illetve szeszt főznek belőlük. A mirtuszlikőrnek piros és fehér változata is van.

Valamennyi faj sok illóolajat tartalmaz – nemcsak a virágok és a termés, de a levelek is. Ezért már az ókorban ismert gyógynövény volt. Napjainkban főleg az aromaterápiában használják, de egyúttal parfümök alapanyaga is: a mirtuszolajat vízgőzzel desztillálják a növény leveleiből.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]