Marcus Licinius Crassus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Marcus Licinius Crassus (i. e. 114i. e. 53) római politikus, hadvezér, az első triumvirátus tagja.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marcus Licinius Crassus bankárként szedte meg magát, mielőtt optimata politikus lett. Apja, Publius Crassus i. e. 87-ben, hogy Marius híveinek kezébe ne jusson, saját kezével vetett véget életének. Fia úgy mentette meg életét, hogy Hispániába menekült. Amint értesült róla, hogy Sulla Róma ellen indult, egy csapat élén hozzá szegődött s vele együtt több helyen, nevezetesen Róma kapui előtt i. e. 83. november 1-jén a samnisok ellen dicsőséggel harcolt. Sulla proskripciói nagy hasznára váltak. Kapzsiságával mintegy 7100 talentumnyi vagyonra tett szert i. e. 71-re.

Mint praetor legyőzte és megölte Spartacust, a déli Itáliában fellázadt rabszolgák vezérét. I. e. 71-ben Pompeiusszal együtt megválasztották konzulnak. Az igaz, hogy konzultársának a néptribunátus helyreállítására vonatkozó intézkedéseit hathatósan támogatta, másrészt azonban maga is mindent elkövetett, hogy a nép kegyét magának megnyerje. Egy ízben a népet 10 000 asztalon megvendégeltette. Rómában marad, ellentétben Pompeiusszal.

Arra a népszerűségre mégsem tehetett szert, amelyet Pompeius szerencsés hadi vállalkozásaival elért. Irigységből Caesarhoz csatlakozott tehát, akinek azonban sikerült a kettőt kibékíteni s hárman i. e. 60-ban megalkották az első triumvirátust. I. e. 55-ben Pompeiusszal együtt Caesar ismételten megválasztatta Crassust konzulnak, aki még az év letelte előtt Szíriába ment, melyet 5 évre tartományul kapott azzal a felhatalmazással, hogy a parthusok ellen a háborút vezesse. I. e. 58-ban helytartónak Szíriába utazik. Itt jelentős vagyonra tesz szert, hadisikerei miatt. Crassus átkelt az Eufráteszen s Mezopotámiát meghódította. A következő évben, i.e. 53-ban megújította a háborút s újra átlépte az Eufráteszt, ez alkalommal azonban a pusztaságba hagyta magát csalni, hol a parthusok körülzárták. Az első ütközetben elvesztette ifjabbik fiát, Publiust. Erre megkezdte visszavonulását, Carrhaenál a parthusok megtámadták s megverték seregét, őt magát pedig cselfogással meggyilkolták. Vele együtt seregének legnagyobb része elpusztult. Crassus – nem ok nélkül – kapzsi ember hírében állt, olyannyira, hogy ez a párthusokhoz is eljutott. Az elvesztett csata után levágott fejét a párthus uralkodó elé vitték, aki szájába forró aranyat öntetett - "akinek lelkét a kincs utáni vágy tüzelte, annak élettelen testét még holtában is égesse az arany".

Az 1960-ban Hollywoodban készült Spartacus szuperprodukcióban a színészlegenda Laurence Olivier formálta meg Crassus szerepét.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcus Licinius Crassus témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődei:
Cnaeus Aufidius Orestes
és
Publius Cornelius Lentulus Sura
Consul
Kr. e. 70
Kollégája:
Cnaeus Pompeius Magnus
SPQR
Utódai:
Quintus Caecilius Metellus Creticus
és
Quintus Hortensius Hortalus
Elődei:
Cnaeus Cornelius Lentulus Marcellinus
és
Lucius Marcius Philippus
Consul
Kr. e. 55
Kollégája:
Cnaeus Pompeius Magnus
SPQR
Utódai:
Appius Claudius Pulcher
és
Lucius Domitius Ahenobarbus