Tricarico

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tricarico
Cattedrale di Santa Maria Assunta.jpg
Tricarico óvárosa a katedrálissal
Tricarico címere
Tricarico címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Basilicata
Megye Matera (MT)
Frazionék Calle, Serra del Ponte, Siggiano
Irányítószám 75019
Körzethívószám 0835
Népesség
Teljes népesség 5559 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 35,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 698 m
Terület 177 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tricarico  (Olaszország)
Tricarico
Tricarico
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 37′, k. h. 16° 08′Koordináták: é. sz. 40° 37′, k. h. 16° 08′

Tricarico község (comune) Olaszország Basilicata régiójában Matera megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye északi részén fekszik. Hozzátartozik Serra del Ponte, egy enklávé Potenza megye területén.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város nevének eredete valószínűleg a görög treisz (jelentése három) és akrisz (jelentése csúcs) szavakból származik, ami a város természeti adottságaira utal (három dombra épült). Első írásos említése 849-ből származik, amikor a longobárd Salernói Hercegséghez tartozott. A 10. században rövid ideig a szaracénok birtokolták, majd 968-tól a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került. 1048-ban a Dél-Itáliába érkező normannok hódították meg, akik uralkodása idején a vidék legjelentősebb érseksége lett, kiterjedt földbirtokokkal. A 15. században nagyszámú zsidó lakos telepedett le a városban.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tricarico fő látnivalója a középkori belvárosa, amelyben az arab, normann és egyéb dél-olaszországi építészeti stílusok ötvöződnek.

  • Santa Maria Assunta-katedrális
  • Sant’Antonio da Padova-kolostor
  • Santa Maria del Carmine-templom
  • Santa Chiara-templom

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]