Cilento

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Cilento a neve az Olaszország és egyben Campania régió déli részén fekvő tájegységnek.

Határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agropoli
Pruno
Velia
Pertosa (Vasútállomás)
Paestum

Nyugatról az Alento folyó határolja, északon az Alburni-hegység, keleten a Vallo di Diano, délen pedig a Tirrén-tenger.

Geológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cilento geológiájának meghatározó eleme a flis („cilentói flis”), mely az Alento folyó vízgyűjtőjében és a Nyugat-cilentói hegyvidék, a Monte Centaurinóban éri el maximális vastagáságát. A Cilento középső és keleti hegységeit (Monte Cervati, Monte Bulgheria, Monte Cocuzzo) elsősorban mészkövek alkotják. A magasabb tengerpartokon szembetűnő a flis rétegződése, amely egyedi színezetet kölcsönöz a tájnak. Cilento belseje felé haladva a flis-t fokozatosan váltja a mészkő és megjelennek a karbonátos vidékekre jellemző karsztformák (barlangok, búvópatakok, stb.). A táj növényvilága sokkal szegényesebb a tengerparti területekkel ellentétben, így érdekes holdbéli tájban van része a látogatóknak.

Nemzeti Park[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1991-ben Cilento területének nagy részét nemzeti parkká nyilvánították, majd 1998-ban Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel, valamint a padulai karthauzi kolostorral közösen felvették az UNESCO Világörökség listájára.

Települései és frazionék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cilento, mint önálló megye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es években felvetődött, hogy Cilentót leválasszák Salerno megyétől külön megyét alapítva.[1] Megyeszékhelynek négy város jelentkezett: Vallo della Lucania (központi fekvésű település), Agropoli (a vidék legnagyobb települése), Sala Consilina (a Vallo di Diano legnépesebb városa) és Sapri (a vidék déli részének legjelentősebb települése, közlekedési csomópont). Egy másik terv szerint a frissen alapított megyét Basilicata régióhoz csatolták volna harmadik megyeként Potenza és Matera mellé.[2] Mindkét tervet azonban elvetették.

Települései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Cilento tájegység települései:

Agropoli; Albanella; Alfano; Altavilla Silentina; Aquara; Ascea; Atena Lucana; Auletta; Buccino; Buonabitacolo; Caggiano; Camerota; Campagna; Campora; Cannalonga; Capaccio; Casal Velino; Casalbuono; Casaletto Spartano; Caselle in Pittari; Castel San Lorenzo; Castelcivita; Castellabate; Castelnuovo Cilento; Castelnuovo di Conza; Celle di Bulgheria; Centola; Ceraso; Cicerale; Colliano; Controne; Contursi Terme; Corleto Monforte; Cuccaro Vetere; Felitto; Futani; Gioi; Giungano; Ispani; Laureana Cilento; Laurino; Laurito; Laviano; Lustra; Magliano Vetere; Moio della Civitella; Montano Antilia; Monte San Giacomo; Montecorice; Monteforte Cilento; Montesano sulla Marcellana; Morigerati; Novi Velia; Ogliastro Cilento; Oliveto Citra; Omignano; Orria; Ottati; Padula; Palomonte; Perdifumo; Perito; Pertosa; Petina; Piaggine; Pisciotta; Polla; Pollica; Postiglione; Prignano Cilento; Ricigliano; Roccadaspide; Roccagloriosa; Rofrano; Romagnano al Monte; Roscigno; Rutino; Sacco; Sala Consilina; Salento; Salvitelle; San Giovanni a Piro; San Gregorio Magno; San Mauro Cilento; San Mauro la Bruca; San Pietro al Tanagro; San Rufo; Sant’Angelo a Fasanella; Sant’Arsenio; Santa Marina; Santomenna; Sanza; Sapri; Sassano; Serramezzana; Serre; Sessa Cilento; Sicignano degli Alburni; Stella Cilento; Stio; Teggiano; Torchiara; Torraca; Torre Orsaia; Tortorella; Trentinara; Valle dell’Angelo; Vallo della Lucania; Valva; Vibonati.

Jelentősebb frazionék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Acciaroli (Pollica); Agnone Cilento (Montecorice); Capitello (Ispani); Caprioli (Pisciotta); Marina di Camerota (Camerota); Paestum (Capaccio); Palinuro (Centola); Persano (Serre); Policastro Bussentino (Santa Marina); Pruno (Valle dell'Angelo és Laurino); San Marco (Castellabate); Santa Maria di Castellabate (Castellabate); Scario (San Giovanni a Piro); Velia (Ascea); Villammare (Vibonati).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Leírás az új megyéről (olaszul)
  2. Via dalla Campania, entriamo in Basilicata (olasz nyelven). Corriere della Sera, 2006. október 22. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Maurizio Tortora: "Cilientu mia". Edizione del Delfino, 1977, Nápoly
  • Giuseppe Vallone: "Dizionarietto etimologico del basso Cilento". Editore UPC, 2004
  • Pietro Rossi: "Ieri e oggi 1955-2005. Poesie in cilentano". Grafiche Erredue, 2005
  • Barbara Schäfer: "Limoncello mit Meerblick. Unterwegs an der Amalfiküste und im Cilento". Picus, 2007, ISBN 978-3-85452-924-8
  • Peter Amann: "Cilento aktiv mit Costa di Maratea - Aktivurlaub im ursprünglichen Süditalien". Mankau, 2007, ISBN 3938396083
  • Peter Amann: "Golf von Neapel, Kampanien, Cilento". Reise Know-How, 2006, ISBN 3831715262
  • Barbara Poggi: "La Cucina Cilentana - Köstlichkeiten aus der Cilento-Küche". Mankau, 2006, ISBN 3938396024
  • Luciano Pignataro: "Le ricette del Cilento". Ed. Ippogrifo, 2007, ISBN 978-88-8898643-2

Kapcsolódó lapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cilento témájú médiaállományokat.