Paul Verlaine
| Paul Verlaine | |
 |
|
| Paul Verlaine | |
| Élete | |
| Született | 1844. március 30. Metz |
| Elhunyt | 1896. január 8. (51 évesen) Párizs |
| Nemzetiség | francia |
| Felesége | Mathilde Mauthe |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfajok | dal |
| Irodalmi irányzat | parnasszizmus, szimbolizmus |
| Fontosabb művei | Őszi chanson Klasszikus Walpurgis-éjjel Költészettan |
 |
|
| Paul Verlaine aláírása | |
Paul Verlaine (Metz, 1844. március 30. – Párizs, 1896. január 8.) francia parnasszista és szimbolista költő.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Út a költővé válásig [szerkesztés]
Verlaine 1844. március 30-án született Metzben (mesz), jómódú polgári család sarjaként. Párizsban jogot tanult, de érdeklődése hamar az irodalom felé fordult, majd a korabeli párizsi művészvilág züllött, bohém életét élte, a kor furcsa szokása szerint.
Publikálás [szerkesztés]
1866-ban a parnasszisták hatását mutató verseskötetet adott ki Szaturnuszi költemények címmel. 1870-ben megnősült, feleségéhez írta A jó ének verseit.
A balga szűz – az alvilági férj [szerkesztés]
1871-ben megismerkedett Arthur Rimbaud-val, s szerelmes lett belé. A két kicsapongó költő viszonya még a szabadelvű párizsi művészeket is megbotránkoztatta. Verlaine többször bántalmazta feleségét, majd elhagyta. Az időközben megszületett fiával nem törődött. A két barát együtt utazgatott Belgiumban és Angliában, de kapcsolatuk egyre feszültebbé vált, a heves jelenetek mindinkább gyakoribbakká váltak.
A végzetes lövés [szerkesztés]
1873 tavaszán Verlaine hirtelen Brüsszelbe utazott, pénz nélkül Londonban hagyva Rimbaud-t. Rimbaud pár nap múlva találkozott Verlaine-nel egy brüsszeli hotelban, ahol közölte vele, hogy útjaik végérvényesen szétválnak. Ekkor az elkeseredett és részeg Verlaine revolvert rántott elő, és megsebesítette Rimbaud-t a kézfején.
Az ítélet [szerkesztés]
Verlaine-t szodómia és súlyos testi sértés vádjával két év börtönre ítélték, ahol vallásos témájú verseket kezdett írni. 1875 januárjában az immár hívő katolikus Verlaine-t kiengedték a börtönből, aki az írással is szakított Rimbaud-t felkereste Stuttgartban. Megpróbálta meggyőzni, hogy kövesse a példáját, írjon Istenről, a bűnbánatról és minden jóra fordul. A vita hamarosan verekedéssé fajult, amelyben Verlaine alulmaradt.
A legdekadensebb dekadens [szerkesztés]
1881-ben jelent meg vallásos verseinek gyűjteménye, Jóság címmel. 1883-ban visszatért Párizsba. Az alkohol rabjaként, nyomorban és betegen halt meg 1896-ban.
Költészete [szerkesztés]
Költészetét leginkább a parnasszizmus eszméivel lehetne jellemezni: szembefordult a romantikával, tagadta a költő vátesz mivoltát, és prófétai küldetését. Elvetette a fejlődéshitet, és a végzet erejét hirdette. Központi témája az eszményi szép volt, amelyet szenvtelen hangnemben és precíz stílusban próbált meg elérni. Ugyanakkor jelentős nyomokat hagyott rajta a szimbolizmus is, korai lírájára Baudelaire volt a legnagyobb hatással. Két legismertebb műve közül az egyik, a Költészettan programvers, melyben elutasítja az erőltetett retorikus gondolati lírát, és a zenét részesíti előnyben. Az Őszi chanson pedig egy ragyogó példája ennek. Verlaine egyébként igen ellentmondásos személyiség volt. Képes volt a legpikánsabb részletekkel teli erotikus verset írni a Notre-Dame-ban, úgy hogy másnap már az erkölcsi tisztaságot dicsőítette olcsó kurtizánok piszkos ágyában. Nem hiába nevezték a „legdekadensebb dekadens”-nek.
Őszi chanson [szerkesztés]
Legismertebb verse az Őszi chanson (1864) nem konkrét élményt „mond el” (ez „csak irodalom” lenne), hanem egy nagyon összetett, többértelmű, bonyolult hangulatot, megérzést: az őszhöz, az elmúlás szokványos jelképéhez fűződő impressziót örökít meg. Megszólal a dalban a haláltól való félelem, de az elmúlás óhajtása is, a beletörődés a „sok tűnt kéj” után a végleges eltűnésbe. A haldokló természettel együtt haldoklik már az emberi lélek, de a pusztulás rettenetét szelíd melankóliába oldja, enyhíti a költemény zenéje, a szavak és főleg a hangok elbűvölő muzsikája. - A magyar változat (ford. Tóth Árpád) különösen a hangok akusztikai lehetőségeit aknázza ki a vers-zene felkeltésében. Az első versszak egyhangú rímei s a mély magánhangzók sokasága, a ritmus lüktetése minden tartalomtól, szójelentéstől függetlenül is zenei élményt s búsongó érzést ébreszt a hallgatóban. A nyelvi anyagnak itt nem az a szerepe, hogy gondolatokat közöljön, puszta hangzása hordozza a vers „tartalmát”. - A szavak jelentéshatárai elmosódnak, s ezt segíti elő, hogy konkrét és elvont szavak kerülnek egymás mellé (pl. „éjfél kong”, „rossz szél”, „ősz búja”). Tóth Árpád fordítását Kassovitz Artúr zenésítette meg. Verlaine szimbolista is, mert egy érzést, lelki tartalmat a külvilág érzékletes képeinek segítségével sejtet meg, impresszionista is, mert egy futó, pillanatnyi hangulatot rögzít, old fel a vers dallamában.
Magyarországon [szerkesztés]
A 19. század végén Zempléni Árpád tette ismertté, majd a Nyugat nemzedéke, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád készített a francia szimbolista alkotó költészete lényegét érzékeltető fordításokat. Verlaine dekadenciája erősen hatott Adyra is.
Egyéb [szerkesztés]
Rimbaud és Verlaine kapcsolatát, valamint a költő nagyságok életét dolgozza fel a Teljes napfogyatkozás című, 1995-ös angol-francia-belga filmdráma Leonardo DiCaprióval a főszerepben (rendező: Agnieszka Holland).
Források [szerkesztés]
- Pethőné Nagy Csilla: Irodalomkönyv 11.
- Mohácsy Károly: Irodalomkönyv 11. (Budapest, 2008.)
- Paul Verlaine (literatura.hu)
- Verlaine életrajza és munkássága (doksi.hu)
- Szaturnuszi költemények - Térey János fordításában és jegyzeteivel (irodalmijelen.hu)
