Vincent Lindon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vincent Lindon
Született1959. július 15. (64 éves)[1][2][3][4][5]
Boulogne-Billancourt[6][7]
Állampolgárságafrancia
HázastársaSandrine Kiberlain (1993–2003)
ÉlettársaKarolina monacói hercegnő
Gyermekeiegy gyermek:
Suzanne Lindon
SzüleiAlix Dufaure
Laurent Lindon
Foglalkozása
Tisztségea Cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke
IskoláiCours Florent
Kitüntetései–
Színészi pályafutása
Aktív évek1983–napjaink
Híres szerepei
  • Simon (Isten hozott!)
  • Thierry (Mennyit ér egy ember?)
  • Joseph (Egy szobalány naplója)
  • Vincent (Titán)
Díjai
César-díjak
Legjobb színész
Mennyit ér egy ember? (2016)
További díjak
Jean Gabin-díj (1989)
legjobb színész (Cannes-i Fesztivál, 2015)
Lumières-díj (2016)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vincent Lindon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vincent Lindon (Boulogne-Billancourt, 1959. július 15. –) César-díjas francia színész, rendező és forgatókönyvíró. A Mennyit ér egy ember? című filmdráma főszerepében nyújtott alakításáért a 2015-ös cannes-i fesztiválon elnyerte a legjobb alakítás díját, 2016-ban pedig a legjobb színésznek ítélt César-díjat.

Élete[szerkesztés]

Családja és ifjú évei[szerkesztés]

Apja Laurent Lindon, az Audioline cég igazgatója volt, anyja, Alix Dufaure, a Marie Claire női magazin újságírója, aki révén Lindon Jules Dufaure francia miniszterelnök és Rémy Joseph Isidore Exelmans marsall leszármazottja.[8][9] Apai nagyapja, Raymond Lindon bíró, 1929 és 1959 között Étretat polgármestere.[8] Nagybátyja Jérôme Lindon, aki 1948-tól 2001-ig a párizsi Les Éditions de Minuit könyvkiadó igazgatója volt. Dédszülei Fernande Citroën, André Citroën nővére, valamint Alfred Lindon (1916-ig Abner Lindenbaum), a krakkói származású zsidó ékszerkészítő és modern műgyűjtő.[9]

Szülei ötéves korában elváltak, anyja néhány évvel később hozzáment Pierre Bénichou újságíróhoz.[10] Az esemény nagy megrázkódtatás volt Lindon számára, amitől tikkje lett, ez azonban színházi vagy filmszerepein nem látszódik.[11]

Párizs 7. kerületében, a Victor Duruy nevét viselő gimnáziumban érettségizett.[12] Kereskedelmi főiskolai előkészítőre kezdett járni, azonban 22 nap után bejelentette, nem érdekli ez a szakma. 1979-ben édesanyja jelmeztervezői asszisztensi munkát szerzett neki Alain Resnais Amerikai nagybácsim (1980) című romantikus drámájának forgatásán, ahol elsősorban Gérard Depardieu mellett kellett dolgoznia.[13]

Ezt követően hat hónapra New Yorkba ment, hogy rádiós promóciós asszisztensként dolgozzon nagybátyja, Eric Dufaure mellett, aki akkor alapította a Cachalot Records zenei kiadót (Ian North, Die Hausfrauen, Medium Medium, Malaria, Stars of the Streets, Comateens , Made in France, Personal Effects).[14] Párizsba visszatérve nevelőapja, Pierre Bénichou talált neki egy másik apró munkát: a színész-komikus Coluche mikrofonjaiért volt felelős, annak 1981. évi turnéin. Egy ideig a Le Matin de Paris napilap kifutófiújaként is dolgozott, mielőtt beiratkozott volna François Florent párizsi színiiskolájába.

Színészi pályafutása[szerkesztés]

Vincent Lindon 1983-ban debütált Paul Boujenah Le Faucon című filmjében, majd kisebb szerepeket játszott; így foglalkoztatta többek között Bertrand Blier (A mi történetünk), Jean-Jacques Beineix (Betty Blue) és José Pinheiro (A zsaru szava). 1988-ban Claude Pinoteau rábízta (A párizsi diáklány) férfi főszerepét. A következő évben teljesítményét Jean Gabin-díjjal ismerték el.[15] A nagyközönség számára igazán ismertté Victor Barelle szerepe tette Coline Serreau 1992-ben bemutatott Hétköznapi csetepaté című vígjátékában.

2005-ben Emmanuel Carrère A bajusz című filmjével a Cabourg-i Filmfesztiválon elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Arany Swann díjat.[16] 2013-ban felkérték a 39. Deauville-i Amerikai Filmfesztivál zsűrielnökének.[17]

2015-ben Stéphane Brizé Mennyit ér egy ember? című filmdrámájában egy munkanélküli férfit alakított, amivel a 68. cannes-i fesztiválon elnyerte a legjobb férfi alakítás díját, 2016-ban pedig – öt sikertelen jelölés után – a legjobb színésznek ítélt César-díjat.[18][19] 2021-ben ismét Stéphane Brizével forgatott egy hasonló zsánerű filmet Un autre monde címmel. Az alkotás 2022 márciusában került mozikba.[20]

2022-ben felkérték a jubileumi 75. Cannes-i Fesztivál, és egyben a versenyfilm-zsűri elnökének.[21]

Magánélete[szerkesztés]

Vincent Lindon az 1980-as években közel tíz éven át élt együtt Claude Chirac-kal, Jacques Chirac kisebbik lányával. 1992-ben ismerkedett meg Karolina monacói hercegnővel; a nagy médianyilvánosságot kapott kapcsolatuk 1995-ben ért véget.[22]

1998-ban feleségül vette Sandrine Kiberlain színésznőt, akit az Irrésolu 1993-as forgatása óta ismert és akivel 1997-ben a Hetedik mennyország-ban ismét együtt játszott. Házasságukból 2000. április 13-án született Suzanne, aki ugyancsak színész-rendezői pályára lépett (Seize printemps). A pár 2003-ban elvált.[23] Lindonnak egy előző kapcsolatából van egy fia is, az 1996 decemberében született, 2021-ben színészként debütált Marcel Gitard.[24]

Válogatott filmográfia[szerkesztés]

Színészként[szerkesztés]

Év Magyar cím Eredeti cím Szerep Magyar hang[25] Megjegyzés
1982 Guy de Maupassant Férfi a strandon
1983 Le faucon A felügyelő
1984 Fiatal lány szigete L'île de la jeune fille bleue Frédéric Fazekas István tévéfilm
Végjáték L'addition Magnum
A mi történetünk Notre histoire Brechet
1985 A zsaru szava Parole de flic Dax
1986 Betty Blue 37°2 le matin Richard, a fiatal rendőr
Suivez mon regard Az 1. sz. erőszaktevő
Prunelle Blues Fernand
Diplomás örömlány Half Moon Street Sonny
Yiddish Connection Zvi
1987 Utolsó nyár Tangerben Dernier été à Tanger Roland Barrès Kerekes József
Egy szerelmes férfi Un homme amoureux Bruno Schlosser
1988 Néhány nap velem Quelques jours avec moi Fernand
A párizsi diáklány L'étudiante Ned Rátóti Zoltán (1. sz.)
Háda János (2. sz.)
1990 La Baule-ban történt La Baule-les-Pins Jean-Claude
Vannak napok... és vannak holdak Il y a des jours... et des lunes Sylvain, a fogadós Józsa Imre
Gaspard et Robinson Robinson
1991 Nyecsajev visszatér Netchaïev est de retour Daniel Laurencon / Nyecsajev Jakab Csaba
La cabine kisjátékfilm
1992 Szép história La Belle Histoire Simon Choulel
Hétköznapi csetepaté La crise Victor Barelle
1993 Tout ça... pour ça ! Lino
1994 L'irrésolu François
1995 A gyűlölet La haine A részeg férfi Rosta Sándor
1996 Vite strozzate Francesco
Tébolyult szenvedély Les victimes Pierre Duval Kaszás Attila
Gyönyörű zöld La Belle Verte Max
1997 Fred Fred
Hetedik mennyország Le Septième Ciel Nico
1998 Paparazzi Michel Verdier Széles László
A szenvedély iskolája L'école de la chair Chris
1999 Az anyósom Belle maman Antoine Szakácsi Sándor
Az én szép kis vállalkozásom Ma petite entreprise Ivan Lansi
Botrány nélkül Pas de scandale Louis Jeancourt
2001 Szabad szerda Mercredi, folle journée! Martin Socoa Szakácsi Sándor
Káosz Chaos Paul
2002 A bátrak szövetsége Le frère du guerrier Thomas Széles László
Péntek este Vendredi soir Jean Kautzky Armand
2003 Egykék Filles uniques Bruno
Az élet ára Le coût de la vie Coway
Les clefs de bagnole Színész, ki akar forgatni Laurent-nal
2004 Fő a bizalom La confiance règne Christophe Gérard
2005 A bajusz La moustache Marc Thiriez Kőszegi Ákos
L'avion Pierre
2006 Selon Charlie Serge
2007 Szerintem ez szerelem Je crois que je l'aime Lucas
Ceux qui restent Bertrand Liévain
2008 Barátaim, szerelmeim Mes amis, mes amours Mathias
Sárkányvadászok Chasseurs de dragons Lian-Chu fr. szinkron
Bűntelenül Pour elle Julien Auclert
2009 Isten hozott! Welcome Simon Calmat
Mese a szerelemről Mademoiselle Chambon Jean Csankó Zoltán
2011 Un coeur qui bat a narrátor tévéfilm
La permission de minuit David
Pater Vincent Lindon
Toutes nos envies Stéphane
Complices Vincent Lindon videó kisfilm
2012 Augustine Jean-Martin Charcot professzor
Quelques heures de printemps Alain Évrard
2013 Les salauds Marco Silvestri
2014 Mea Culpa Simon
2015 Egy szobalány naplója Journal d'une femme de chambre Joseph Kamarás Iván
Mennyit ér egy ember? La loi du marché Thierry Taugourdeau Jakab Csaba
A kis herceg The Little Prince Az üzletember fr. szinkron
A fehér lovagok Les chevaliers blancs Jacques Arnault
2017 Rodin – Az alkotó Rodin Auguste Rodin
2018 Kutyák szigete Isle of Dogs Főnök fr. szinkron
A jelenés L'apparition Jacques Mayano
Sztrájk a gyárban En guerre Laurent Amédéo
2019 Casanova – Az utolsó szerelem Dernier Amour Giacomo Casanova Gáspár Sándor
2020 Mon Cousin Pierre Pastié
2021 Titán Titane Vincent Epres Attila
Un autre monde Philippe Lemesle
Enquête sur un scandale d'État Jacques Billard
2022 Szerelemmel, szenvedéllyel Avec amour et acharnement Jean

Filmkészítőként[szerkesztés]

Év Magyar cím Eredeti cím Feladatkör Megjegyzés
Színész Író Rendező Producer
1998 Paparazzi Igen Igen Nem Nem
2001 Pas d'histoires! Nem Igen Igen Nem szkeccsfilm, Cyrano rész
2011 Pater Igen Igen Nem Nem
2011 Complices Igen Igen Nem Nem videó kisfilm
2015 Mennyit ér egy ember? La loi du marché Igen Nem Nem Igen
2018 Sztrájk a gyárban En guerre Igen Nem Nem Igen
2020 Mon Cousin Igen Nem Nem Igen
2021 Un autre monde Igen Nem Nem Igen

Fontosabb díjak és jelölések[szerkesztés]

Év Díj Kategória Jelölt mű Eredmény Megj.
1989 Jean Gabin-díj Elnyerte [15]
1993 César-díj Legjobb színész Hétköznapi csetepaté Jelölve
2000 César-díj Legjobb színész Az én szép kis vállalkozásom Jelölve
2005 Cabourg-i Filmfesztivál Arany Swann (legjobb színész) A bajusz Elnyerte
2007 Chlotrudis-díj Legjobb férfi alakítás Elnyerte
2008 Sarlat-i Filmfesztivál Legjobb férfi alakítás Bűntetlenül Jelölve
César-díj Legjobb színész Ceux qui restent Jelölve
Kristály Glóbusz Legjobb színész Jelölve
2010 César-díj Legjobb színész Isten hozott! Jelölve
Kristály Glóbusz Legjobb színész Jelölve
Lumières-díj Legjobb színész Jelölve
Ezüst Szalag díj Európai Ezüst Szalag Elnyerte
2013 César-díj Legjobb színész Quelques heures de printemps Jelölve
Kristály Glóbusz Legjobb színész Jelölve
2016 César-díj Legjobb színész Mennyit ér egy ember? Elnyerte
2015-ös cannes-i fesztivál Legjobb férfi alakítás Elnyerte

[26]


Európai Filmdíj Legjobb színész Jelölve
Lumières-díj Legjobb színész Elnyerte
Egy szobalány naplója Elnyerte
Magritte-díj Tiszteletbeli Magritte Elnyerte
2019 Lumières-díj Legjobb színész Sztrájk a gyárban Jelölve
2021 A DiscussingFilm kritikusainak díja Legjobb mellékszereplő színész Titán Elnyerte [27]
Európai Filmdíj Legjobb színész Jelölve [28]
Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetsége Legjobb mellékszereplő színész Elnyerte [29]
2022 Lumières-díj Legjobb színész Jelölve
Filmkritikusok Nemzeti Szövetsége (NSFC, (USA) Legjobb mellékszereplő színész Jelölve [30]
Filmkritikusok Társasága Legjobb mellékszereplő színész Jelölve [31]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ GeneaStar
  4. ↑ Roglo
  5. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. ↑ http://www.aveleyman.com/ActorCredit.aspx?ActorID=10373
  8. ↑ a b Béatrice Gurrey: Vincent Lindon, nature vive (francia nyelven). lemonde.fr. Le Monde, 2009. március 23. [2022. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  9. ↑ a b Jean-Louis Beaucarnot – Frédéric Dumoulin: Dictionnaire étonnant des célébrités. (franciául) Paris: First Éditions. 2015. ISBN 9782754070522  
  10. ↑ Dominique de Saint Pern: Vincent Lindon : " Tomber dans l'autosatisfaction me tuerait " (francia nyelven). lemonde.fr. Le Monde, 2014. május 1. [2022. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  11. ↑ Aurélien Ferenczi: Itinéraire d'un maniaco-expressi (francia nyelven). telerama.fr, 2009. április 17. [2022. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  12. ↑ Bernard Genies: Cannes. Vincent Lindon : "Je suis Rodin" (francia nyelven). nouvelobs.com, 2017. május 12. [2022. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  13. ↑ Pascal Riche: Portrait : Sans tenue de gala. (francia nyelven). liberation.fr, 1996. szeptember 11. [2022. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  14. ↑ Alexandra Klinnik: Au nom du « fantasme »… Pourquoi Vincent Lindon a refusé d’être filmé à la radio (francia nyelven). lemonde.fr, 2017. május 23. [2022. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  15. ↑ a b 2008-ban Louis de Funès javaslatára alapított díj „a francia filmművészet reménységei számára”. A fiatal színészeknek adományozott díj 2006-ig viselte Jean Gabin nevét, amikor is egy jogi vita után Patrick Dewaere nevét kapta meg.
  16. ↑ A díj elnevezése egyfajta szójáték: a trófea valóban két hattyút (angolul: swan) ábrázol, ám valójában Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényének hősére utal.
  17. ↑ Vincent Lindon président du jury à Deauville (francia nyelven). allocine.f. AlloCiné, 2013. május 15. [2016. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  18. ↑ Tout le Palmarès du 68e Festival de Cannes. festival-cannes.fr. Festival de Cannes (2015. május 24.) (Hozzáférés: 2015. május 24.) arch (angolul), (franciául), (oroszul), (portugálul), (spanyolul).
  19. ↑ Palmarès 2016 - 41 ème cérémonie des César (francia nyelven). Académie des Arts et Techniques du Cinéma, 2016. február 27. [2016. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
  20. ↑ Margaux Baralon: « Un autre monde » de Stéphane Brizé : le coût des affaires (francia nyelven). troiscouleurs.f, 2022. február 14. [2022. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  21. ↑ Alexandre Mottot: Vincent Lindon président du jury du 75e festival de Cannes (francia nyelven). francebleu.fr. Radio France, 2022. április 26. [2022. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 26.)
  22. ↑ Lea Cardinal: Caroline de Monaco radicale avec Vincent Lindon lors de leur rupture, elle a fait livrer ses affaires dans une caisse (francia nyelven). gala.fr, 2019. március 19. [2021. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  23. ↑ Charlotte Chapuis: Sandrine Kiberlain se confie sur sa relation privilégiée avec son ex-mari Vincent Lindon (francia nyelven). parismatch.com. Paris Match, 2022. január 20. [2022. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 30.)
  24. ↑ Vincent Lindon : qui sont ses enfants Marcel et Suzanne ? (francia nyelven). closermag.fr, 2020. szeptember 27. [2020. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 30.)
  25. ↑ Vincent Lindon az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  26. ↑ Tout le Palmarès du 68e Festival de Cannes. festival-cannes.fr. Festival de Cannes (2015. május 24.) (Hozzáférés: 2015. május 24.) arch (angolul), (franciául), (oroszul), (portugálul), (spanyolul).
  27. ↑ Anderson, Erik. „‘Titane,’ ‘Spencer,’ ‘Mass’ top 3rd DiscussingFilm Critics Association awards”, AwardsWatch, 2022. január 4. 
  28. ↑ European Film Awards Nominations 2021 (amerikai angol nyelven). European Film Academy , 2021. november 9. (Hozzáférés: 2021. november 9.)
  29. ↑ ‘Drive My Car’ and ‘The Power of the Dog’ Win Top Prizes at L.A. Film Critics Association Awards 2021 (Full List) (amerikai angol nyelven). finance.yahoo.com . (Hozzáférés: 2021. december 20.)
  30. ↑ White, Abbey: ‘Drive My Car’ Named Best Picture by National Society of Film Critics (amerikai angol nyelven). The Hollywood Reporter , 2022. január 8. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  31. ↑ “The Power of the Dog” Leads the 2021 Seattle Film Critics Society Nominations. Seattle Film Critics , 2022. január 10. (Hozzáférés: 2022. január 10.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vincent Lindon című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vincent_Lindon&oldid=27056264”