Victor Duruy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Victor Duruy

Victor Duruy (Párizs, 1811. szeptember 11.1894. november 25.) francia történetíró, közoktatásügyi miniszter.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanult a párizsi École normale-ban és 1833-ban a Collége Henri IV. intézetben a történelem tanára lett. 1861-ben a párizsi középiskolák felügyelőjének és a történelem tanárának nevezték ki a műegyetemen. Közreműködött III. Napóleonnak Julius Caesar című nagy műve megírásában, mire a császár 1863-ban közoktatásügyi miniszterré tette. Ezen állásában Duruy hat esztendeig áldásos működést fejtett ki: a középiskolákba újra behozta a bölcsészeti tanulmányokat, s tanszéket állított a modern történelemnek; javított a néptanítók helyzetén, elrendelte a tornatanítást, alapított állami leányiskolákat és megteremtette az École des hautes études-t stb. Behozta továbbá az ún. conférences littéraires-t. Egyéb reformtervei, mint az általános iskolakényszer és az ingyenes népoktatás, a klerikálisok makacs ellenszegülésén szenvedtek hajótörést. Engedvén végre az ellene intézett heves támadásoknak, állásáról 1869-ben lemondott, mire a császár szenátorrá nevezte ki. Önzetlenségre és mocsoktalan hírnévre a harmadik császárság valamennyi miniszterét felülmulta. történeti művei közül megemlítendők: Histoire de la Gréce ancienne (1862, 2 kötet; újabb kiad. 1874), melyet a francia akadémia megkoszorúzott; Introduction générale á l'histoire de France (1865, 4. kiad. 1884); Histoire des Romains jusqu'á la mort de Théodose (1870-79, 7 kötet; képes díszkiadásban 1879-84, 7 kötet). Az általa szerkesztett Histoire universelle című gyűjteményben is több kötet jelent meg tőle. Rövidre fogott Világtörténetét Ballagi Aladár dolgozta át magyarra (Budapest, 1880). 1879-ben az Institut tagjává választotta meg.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]