Erwin Schrödinger
Erwin Rudolf Josef Alexander Schrödinger (Bécs-Erdberg, 1887. augusztus 12. – Bécs, 1961. január 4.) Nobel-díjas osztrák fizikus, a kvantummechanika egyik atyja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Apja Rudolf Schrödinger, viaszosvászon-készítő, botanikus, anyja Georgine Emilia Brenda, Alexander Bauernek, a Technische Hochschule kémiaprofesszorának a lánya volt. Apja katolikus, anyja lutheránus volt. 1898-ban beiratkozott az Akademisches Gymnasiumba. 1906-1910-ig Bécsben tanult Franz Serafin Exner és Friderich Hasenöhr alatt. Kísérleti munkát is folytatott Friedrich Kohlrauschsal. 1911-ben Exner asszistense lett.
Schrödinger 1914-ben habilitált (venia legendi). 1914-1918-ig hivatásos tisztként vett részt a háborúban az osztrák erődtüzérség kötelékében (Görz, Duino, Sistiana, Prosecco, Bécs). 1920. április 6-ána feleségül vette Annemarie Bertelt. 1920-ban Max Wien asszisztense lett Jénában. 1920 szeptemberében rendkívüli professzor lett Stuttgartban, majd 1921-ben rendes professzorrá nevezték ki Breslauban (magyar nevén Boroszló, ma Wrocław).
1926-ban a Zürichi Egyetemre ment. 1926 januárjában publikálta az Annalen der Physikben cikkét ("Quantisierung als Eigenwertproblem" [A kvantálás, mint sajátértékprobléma]) a hullámmechanikáról, amit ma Schrödinger-egyenletként ismerünk. Ebben a cikkben a hullámegyenletet időfüggetlen rendszerekre származtatta és megmutatta, hogy az helyes energia-sajátértékeket ad a hidrogénszerű atomok esetén. Ezt az egyenletet általánosan a 20. század egyik legnagyobb eredményének tartják, ami forradalmat idézett elő a fizikában és a kémiában. Egy második cikket is publikált mindössze négy hét múlva, ami megoldotta a harmonikus kvantumoszcillátort, a merev rotort és a kétatomos molekulát, valamint új levezetést adott a Schrödinger-egyenletre. Egy harmadik májusi cikkben megmutatta, hogy az ő megközelítése és Heisenbergé ekvivalens és megadta a Stark-effektus kezelését. A sorozat negyedik cikke megmutatta, hogyan lehet kezelni az időben változó rendszereket, mint például a szórásproblémákat. Ezek a cikkek voltak karrierjének központi elemei, és a fizikusközösség azonnal nagy jelentőségűeknek fogadta el őket.
1927-ben csatlakozott Max Planckhoz a berlini Humboldt Egyetemen. 1933-ban a náci antiszemitizmus miatt elhagyta Németországot. Oxfordban a Magdalen College Fellow-ja lett. Nemsokkal érkezése után Dirac-kal együtt megkapta a fizikai Nobel-díjat. A szerződéses idejét Oxfordban nem töltötte ki, nem konvencionális élete (két nővel élt) nem talált megértésre. 1934-ben Princetonban tartott előadásokat, ahol állandó pozíciót ajánlottak neki, de ő nem fogadta el. Valószínűleg megint az okozott problémát, hogy házat keresett sajátmaga, felesége és barátnője számára. Állást ajánlottak neki az edinburghi egyetemen, de a vízum késedelme miatt végül a grazi egyetemen fogadott el egyet 1936-ban.
1938-ban, miután Hitler elfoglalta Ausztriát, problémái támadtak Németországból távozása és ismert náciellenes álláspontja miatt. Kiadott egy közleményt, amelyben visszavonta ezt az álláspontot; ezt utóbb megbánta és személyesen kért érte elnézést Einsteintől. Mindenesetre ez a közlemény nem nyugtatta meg teljesen az új hatalmat, és az egyetem politikai megbízhatatlanság címén elbocsátotta állásából. Zaklatták és megtiltották neki, hogy elhagyja az országot, de ő feleségével Olaszországba szökött. Innen vendégtanárként Oxfordba és a belgiumi Gent egyetemére ment.
1940-ben meghívták Dublinba, hogy segítsen felállítani a Dublin Institute for Advanced Studies-t. Az Elméleti Fizikai Iskola igazgatója lett, tizenhét évig ott maradt, elnyerve közben az ír állampolgárságot. Mintegy 50 további cikket írt, amelyekkel megpróbálta megközelíteni az egyesített térelméletet.
1944-ben megírta a Mi az élet?-et, ami a negentrópiát tárgyalja és egy összetett molekula fogalmát, ami az elő szervezetek genetikai kódját hordozza. James D. Watson emlékiratai (DNS, Az élet titka.) szerint Schrödinger könyve adta neki a lökést, hogy a géneket kutassa, ami a DNS kettős spirál szerkezetének felfedezéséhez vezetett. Hasonlóképpen Francis Crick leírja önéletrajzi könyvében (What Mad Pursuit), milyen hatással voltak rá Schrödinger spekulációi arról, hogy a genetikai információkat esetleg molekulák tárolhatják. Schrödinger 1955-ös nyugdíjba vonulásáig maradt Dublinban. Ezalatt hű maradt egyedi szenvedélyéhez, botrányos esetek történtek diákokkal, és két különböző ír nő gyermekének atyja lett. Élethossziglani érdeklődést tanúsított a hindu filozófia egyik fő ága, a Vedanta iránt, és azon a lehetőségen gondolkodott, hogy az egyéni tudat csak az univerzumot átjáró egységes tudat egyik megnyilvánulása.
1956-ban visszatért Bécsbe. Az Energia Világkonferencia egyik fontos előadásán elutasította, hogy a nukleáris energiáról beszéljen, mert szkeptikus volt vele kapcsolatban, és inkább egy filozófiai előadást tartott. Ebben az időben Schrödinger elfordult a kvantummechanika fő vonalától, a hullám-részecske kettősségtől és a hullámtermészet egyedüli voltát támogatta, sok vitát kiváltva.
[szerkesztés] Halála és utókora
Schrödinger 73 évesen, 1961-ben halt meg Bécsben, tuberkulózisban. Alpbachban temették el. A hatalmas Schrödinger-krátert a Hold túlsó oldalán halála után nevezte el róla a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU). Egy időben Schrödinger arcképe díszítette az ezerschillinges bankjegyet Ausztriában.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||
|
||||||||
