Max von Laue

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Max von Laue

Max von Laue (1879. október 9.1960. április 24.), Nobel-díjas német fizikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1879-ben Pfaffendorfban született, Németországban. Ez a falu ma Koblenz része. 1896-ban, 17 éves korában, amikor értesül Röntgen felfedezéséről, maga is megismétli a Röntgen-kísérletet. A gimnázium elvégzése után szülei katonai iskolába íratják. Laue a katonai iskola mellett fizikát és matematikát hallgat a strassbourgi, a müncheni és a göttingeni egyetemen. 23 éves korában azután végleg a fizikusi pálya mellett dönt, Berlinbe utazik és Max Planck előadásait hallgatja. 1903-ban fejezi be tanulmányait és Planck asszisztense lesz. Első éveiben főleg a termodinamika, az entrópia, az interferencia témaköre foglalkoztatja. Később bekapcsolódik a relativitáselmélettel kapcsolatos munkákba és nemcsak művelője, de népszerűsítője is lesz az elméletnek és 1910-ben elsőként írja meg a relativitáselmélet összefoglaló könyvét.

A Nobel-díjas kísérlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1909-től a Müncheni Egyetemen kutat és a kristályfizikával kezd el foglalkozni. Fölmerül benne az az ötlet, hogy a kristályrácson való elhajlással a röntgensugárzás hullámtermészetét bizonyítani lehetne. Korábban optikai rácson végezték el ezt a kísérletet, de az nem hozott eredményt. Laue felveti a ötletet, hogy a röntgensugárzás hullámhossza jelentősen kisebb lehet. mint a látható fényé. Ezért azt javasolja, hogy a röntgensugárzást próbálják meg átvezetni egy kristályon. Laue röntgendiffrakciós kísérleti ötletét meg is valósítja Knipping és Fridrich egy rézgálic kristályon. A mérés sikeres, a röntgensugár elhajlása során által létrejött interferenciaképet a fotólemezen rögzítik. Ezért 1914-ben megkapja a Nobel- díjat. Az indoklásban ez szerepel: "a röntgensugár-diffrakció felfedezéséért kristályokon". (Laue korrektségére jellemző, hogy a díjért járó összeget megosztotta a kísérletet elvégző két kutatóval, Knippinggel és Fridrichhel.)

Tudományos tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első Világháború idején a Frankfurti Egyetemen tanít, majd 1919-ben a Berlini Egyetem Elméleti Fizikai Intézetének az igazgatója lesz. 1919-ben lesz a Porosz Tudományos Akadémia levelező, majd 1921-ben rendes tagja. Számos tudományos társaság választja meg tagjai sorába, így az Orosz Tudományos Akadémia, a Kant Társaság, a Bécsi Tudományos Akadémia, az Amerikai Fizikai Társaság, a Francia Fizikai Társaság és levelező tagja lesz a Göttingeni, a Müncheni, a Torinói, a Stockholmi, a Római Pápai és a Madridi Tudományos Akadémiának, valamint a Londoni Royal Society-nek.

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1914: Fizikai Nobel-díj
  • 1932: Max-Planck Érem, a Német Fizikai Társaság díja
  • 1952: A Pour le Mérite Rend lovagja
  • 1959: Helmholtz Érem a Kelet-Berlini Tudományos Akadémiától

Publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Max von Laue Die Relativitätstheorie. Band 1: Die spezielle Relativitätstheorie (Friedr. Vieweg & Sohn, Braunschweig, 1911, and 1919)
  • Max von Laue Das Relativitätstheorie. Erster Band. Das Relativitätsprinzip der Lorentz-transformation. Vierte vermehrte Auflage. (Friedr. Vieweg & Sohn, 1921)
  • Max von Laue Die Relativitätstheorie. Zweiter Band : Die Allgemeine Relativitätstheorie Und Einsteins Lehre Von Der Schwerkraft (Friedr. Vieweg & Sohn, Braunschweig, 1921 and 1923)
  • Max von Laue Korpuskular- und Wellentheorie (Leipzig, 1933)
  • Max von Laue Die Interferenzen von Röntgen- und Elektronenstrahlen. Fünf Vorträge. (Springer, 1935)
  • Max von Laue Eine Ausgestaltung der Londonschen Theorie der Supraleitung (Barth, 1942)
  • Max von Laue Materiewellen und ihre Interferenzen (Akadem. Verl.-Ges. Becker & Erler, 1944) (Geest und Portig, 1948)
  • Max von Laue Theorie der Supraleitung (Springer, 1947 and 1949)
    • Max von Laue, translated by Lothar Meyer and William Band Theory of Superconductivity (N.Y., 1952)
  • Max von Laue Geschichte der Physik (Univ.-Verl., 1946 and 1947), (Athenäum-Verl., 1950) and (Ullstein Taschenbücher-Verl., 1959, 1966 and 1982) [This book was translated into seven other languages.]
    • Max von Laue, translated by Ralph E. Oesper History of Physics (Academic Press, 1950)
    • Max von Laue Historie De La Physique (Lamarre, 1953)
    • Max von Laue Geschiedenis der natuurkunde (‘s Gravenhage, Stols, 1950 and 1954)
  • Max Planck and Max von Laue Wissenschaftliche Selbstbiographie (Barth, 1948)
  • Max von Laue Röntgenstrahlinterferenzen (Akadem. Verl.-Ges., 1948)
  • Max von Laue Die Relativitätstheorie. Bd. 2. Die allgemeine Relativitätstheorie (Vieweg, 1953)
  • Max Planck and Max von Laue Vorlesungen über Thermodynamik (de Gruyter (Gebundene, 1954)
  • Walter Friedrich, Paul Knipping, and Max von Laue Interferenzerscheinungen bei Röntgenstrahlen (J. A. Barth, 1955)
  • Max von Laue Die Relativitätstheorie. Bd. 1. Die spezielle Relativitätstheorie (Vieweg, 1955)
  • Max von Laue Die Relativitätstheorie. Bd. 2. Die allgemeine Relativitätstheorie (Vieweg, 1956)
  • Max von Laue Max von Laue
  • Max von Laue Röntgenwellenfelder in Kristallen (Akademie-Verl., 1959)
  • Max von Laue Von Laue-Festschrift. 1 (Akadem. Verl.-Ges., 1959)
  • Max von Laue Von Laue-Festschrift. 2 (Akadem. Verl.-Ges., 1960)
  • Max von Laue and Ernst Heinz Wagner Röntgenstrahl-Interferenzen (Akadem. Verl.-Ges., 1960)
  • Max von Laue and Friedrich Beck Die Relativitätstheorie. Bd. 1. Die spezielle Relativitätstheorie (Vieweg, 1961 and 1965)
  • Max von Laue Gesammelte Schriften und Vorträge. Bd. 1 (Vieweg, 1961)
  • Max von Laue Gesammelte Schriften und Vorträge. Bd. 2 (Vieweg, 1961)
  • Max von Laue Gesammelte Schriften und Vorträge. Bd. 3 (Vieweg, 1961)
  • Max von Laue Aufsätze und Vorträge (Vieweg, 1961 and 1962)
  • Max von Laue and Friedrich Beck Die Relativitätstheorie. Bd. 2. Die allgemeine Relativitätstheorie (Vieweg, 1965)
  • Max von Laue Die Relativitätstheorie II. Die allgemeine Relativitätstheorie (Vieweg Friedr. und Sohn Ver, 1982)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Herneck, Friedrich (1979): ‘’Max von Laue’’. Leipzig: Teubner.
  • Jammer, Max (1966): ‘’The Conceptual Development of Quantum Mechanics.’’ New York: McGraw-Hill.
  • Jungnickel, Christa; and Russell McCormmach (1990): ‘’Intellectual Mastery of Nature. Theoretical Physics from Ohm to Einstein, Volume 2: The Now Mighty Theoretical Physics, 1870 to 1925’’. University of Chicago Press.
  • Lanouette, William; with Bela Silard (1992): ‘’Genius in the Shadows: A Biography of Leó Szilárd the Man Behind the Bomb.’’ New York: Scribners.
  • Rosenthal-Schneider, Ilse (1980). ‘’Reality and Scientific Truth: Discussions with Einstein, von Laue, and Planck’’. Wayne State University.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]