Wilhelm Wien

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilhelm Wien
Wien2.jpg
Született
1864. január 13.
Elhunyt
1928. augusztus 30. (64 évesen)
München
Foglalkozása fizikus
Iskolái Göttingeni Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Wien témájú médiaállományokat.

Wilhelm Wien (Gafken 1864 január 13.München 1928 augusztus 30.) német fizikus. Elsősorban elektromágneses és hőtani elmélettel foglalkozott. Nevéhez fűződik a Wien-féle eltolódási törvény, mely a feketetest-sugárzásának számítását is tartalmazta. Kvantummechanikai munkássága is jelentős. A hősugárzás területén végzett munkásságáért 1911-ben Nobel-díjat kapott.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wien 1864-ben született a poroszországi Fischhausen közelében lévő Gafken nevű helységben. Édesapja földbirtokos volt. 1866-ban Drachsteinbe költözött a család. 1879-ben Rastenburgban kezdett iskolába járni. 1880-1882 között Heidelbergben tanult majd a göttingeni,és a berlini egyetemen folytatta tanulmányait. 1883-85 között Hermann Ludwig von Helmholtz laboratóriumában dolgozott, 1886-ban, doktori minősítést szerzett. Tézisei: A fényelhajlás fémek környezetében és különféle anyagok hatása az elhajló fény színére. 1896-1899 között egyetemi előadó volt a jónevű RWTH Aachen-i egyetemen. 1900-ban a würzburgi egyetemre ment és Wilhelm Conrad Röntgen utóda lett.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wien munkásságának fő része a hőmérsékleti sugárzás témaköre. 1896-ban tapasztalati úton meghatározta a fekete test sugárzási törvényét, ezt később Wien törvénynek hívták. Max Planck, aki kollégája volt, elektromágnesességgel és termodinamikával foglalkozott, és nem hitt a tapasztalati törvényekben, elméleti alapokat javasolt Wien–nek és később továbbfejlesztette a Wien által kidolgozott törvényt. Wien törvénye csak nagyfrekvenciákon érvényes. Planck korrigálta az elméletet és megalkotta a Planck-féle sugárzási törvényt, mely elvezetett a kvantummechanikához. Emellett a Wien-féle eltolódási törvény (Wien I. törvénye) még mindig érvényes, mely egy test által kisugárzott hullámhossz maximális értékét határozza meg. 1900–ban Wien feltételezte, hogy összefüggés van a tömeg és az elektromágneses energia között és javasolta a következő összefüggést:

m=(4/3)E/c^2

Ionizált gázokkal történő kísérletei eredményeképpen 1898-ban azonosított egy pozitív részecskét, melynek tömege a hidrogénatom tömegével volt egyenlő.

Wien munkássága megalapozta a tömegspektroszkópia, vagy más néven tömegspektrometria elméletét és létrehozta az első készüléket. J. J. Thomson 1919-ben finomította a készüléket és további kísérleteket végzett Ernest Rutherford munkája nyomán. Wien részecskéjét elfogadták és proton lett a neve.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wilhelm Wien (angol nyelven). School of Mathematics and Statistics University of St Andrews, Scotland